Kép: IMAGO/Sameh Rahmi Sameh Rahmi a háborút és az izraeli légicsapások okozta pusztítást örökíti meg kamerájával a Gázai övezetben.
Hét hete, hogy Izrael megkezdte a Gázai övezetben a Hamász terrorcselekményeire válaszul indított hadjáratát. Az ostromlott enklávéban élő civilek ezrei és ezrei számára ezzel kezdetét vette a túlélésért folytatott brutális küzdelem: légi bombázások, életük kockáztatásával történő evakuálás, menedék, víz, élelem és orvosi ellátás keresése.
Két ember, akik számára mindez a mindennapok szörnyű részévé vált, a 36 éves Sameh Rahmi sajtófotós és a 42 éves Najla Shawa, az Oxfam szóvivője. Ők ketten családjukkal a Gázai övezet északi részén fekvő Gázavárosban éltek, amikor a háború elkezdődött. Mint sok más gázai lakos, ők is napokig el voltak vágva a külvilágtól a teljes izraeli blokád miatt. Október 13-án a Gázai övezet központjába menekültek, Rahmi Deir al-Balah városába, Shawa pedig Az-Zawayidába.
Shawa, akinek jordániai útlevele van, a múlt héten Egyiptomba menekült. A STANDARD ott érte el őt.
Rahmi még mindig a Gázai övezetben van. A STANDARD-nak küldött chat-üzeneteiben a Whatsappon keresztül tájékoztatja az életéért aggódó külföldi barátait és kollégáit – már ha az internetkapcsolat lehetővé teszi:
2023. október 13., péntek: "Jelenleg, hála Istennek, jól vagyunk. El vagyunk szigetelve, minden kommunikációs vonal megszakadt. A mobiltelefon-hálózat hajnal óta nem működik. Olyan helyen vagyok, ahol az izraeli hálózatot fogni lehet. Nem tudom, hogy az üzeneteim eljutnak-e hozzátok. Ígérem, hogy erős maradok, és megvédem a családomat és magamat, amennyire csak tudom. (...) Ha bármi történik velem: Kérem, vigyék ki innen a lányaimat".
"Mosolygok itt, ahogy megígértem nektek" - írta Sameh október 13-án, és egy fotót küldött magáról és lányáról Bejrútról az aggódó barátoknak és kollégáknak. Kép: privát
2023. október 14., szombat: "Bombák záporoznak. (...) Nagyon sok a légicsapás, de mi még mindig jól vagyunk."
2023. október 19., csütörtök: "Alig tudok üzenetet küldeni neked, a legtöbbször nincs térerő. Félek fényképezni kint éjszaka vakuval. Inkább holnap napközben csinálnám."
2023. október 20., péntek: "Itt mindenki erős. Mindannak ellenére, amit el kell viselnünk, az itteni emberek összetartanak. Megnyitják egymás előtt az ajtókat. Mindent megosztanak, még a fájdalmat is. A legnagyobb félelmünk a gyermekeinkért van, mert Izrael nem fogja kímélni őket. Az őrület elkezdődött. Imádkozzatok értünk, hogy életben maradjunk. (...) A lányom, Beirut ma reggel belázasodott. Azt hiszem, ez egy reakció a félelemre".
2023. október 23., hétfő: "Az AP hírügynökség megkért, hogy készítsek fotókat egy közeli kórházban. Most próbálnak szerezni nekem egy sisakot és egy golyóálló mellényt. Nehéz lesz tartani a kapcsolatot. (...) Miért csinálom ezt? Ez a munkám, ez az én országom, és a népem egy hatalmas mészárláson megy keresztül: én elvesztettem az otthonom, a szüleim és a nővérem pedig az övéiket. Egy perccel azelőtt menekültek el otthonukból, hogy az épületüket eltalálták volna. Alig hiszem el, hogy még életben vannak. Most mindannyian az anyósoméknál vannak. (...) Most már egy nagy családért vagyok felelős, így tulajdonképpen abbahagytam a munkát. Próbálok nekik egy házat találni a mezők között, hogy biztonságban legyenek. Csak datolyát eszünk, néha gránátalmát. Tegnap óta lázas vagyok, fájnak a végtagjaim és a tüdőm is fáradt. Itt mindenki furcsán köhög. A levegőben füst, puskapor és mérgező gázok szaga terjeng".
2023. október 24., kedd: "A feleségem egész éjjel vért hányt és vért köpött. Teljesen kiszáradt. Elmentünk az orvoshoz, aki adott neki egy injekciót. De nem találjuk a szükséges sóoldatot, mert annyi folyadékot vesztett. Hajnal óta várom a híreket egy orvos barátomtól, hogy tud-e segíteni rajta, vagy beutalják-e a kórházba. Néhányan közülük nem tudnak dolgozni. (...) Már megint úton vagyunk az orvoshoz. Ha bármi történik velünk, vigye el innen a lányaimat. Nem tudom garantálni, hogy visszajövök. Az utakat is támadás éri".
2023. október 30., hétfő: "Helló, jól vagyunk. Az izraeli hadsereg lassan behatol a Gázai övezetbe. Mondom a lányomnak, Bejrútnak, hogy ne féljen, és eléneklem neki a "Ó világ, ne felejts el minket és Bejrútot" című dalt.
Najla Shawa az Az-Zawayida-ban: "Mintha nem lennél része ennek a világnak"
Gáza város északi részén éltünk, és október 13-án menekülnünk kellett. Rettegtünk, nagy volt a káosz, csak a legszükségesebbeket vittük magunkkal. Tizenketten hagytuk el a házat hajnali négykor, az utcán bombázás és légicsapások voltak. A Gázai övezet központjában, Az-Zawayida-ban találtunk menedéket. Összesen 60-an voltunk egy kunyhóban, 20-an gyerekek, köztük idősek, és sajnos egy ember ott halt meg. Teljesen túlzsúfolt volt.
Ivóvizet csak akkor kaptunk az árusoktól, ha szerencsénk volt, de mindig bizonytalan volt, hogy jönnek-e a térségbe, ez attól függött, hogy van-e üzemanyaguk, és hogy nem bombáztak-e. Mindenből túl kevés volt, amikor már nem volt kenyér, megpróbáltunk lisztet szerezni, és magunknak nyílt tűzön kenyeret sütni, alig volt gáz a főzéshez. Volt olyan nap, amikor nem volt kenyér, még a gyerekeknek sem, uborkát adtunk nekik. Betegségek is terjedtek, hasmenés felnőtteknél és gyerekeknél, talán a víztől, mindenki nagyon kimerült volt. Minden nap a csoportból néhányan megpróbáltak élelmet találni. Eleinte volt rizs, babkonzerv és sajt, de később szinte semmi sem maradt.
A kommunikáció egy rémálom volt. Nem túlzok. A legrosszabb, amikor annyira megszakad a kapcsolat, hogy úgy érzed, nem vagy része ennek a világnak. Annyira nehéz volt vételt találni egy telefonhíváshoz, és amúgy sem volt internetkapcsolat. Így mindig sétálnom kellett néhány utcát, hogy térerőhöz jussak, útközben bombázások voltak, olyan érzés volt, mintha egy filmben lennék. Az utcák porosak, a szemét felhalmozódott, a szemétszállítók nem tudtak takarítani üzemanyag nélkül. Aztán látod a légicsapások füstjét Gáza városában, de a közvetlen környéken is.
2023. október 31., kedd: "A harcok fokozódnak. A szárazföldi offenzíva több zónában is megkezdődött. Mindenütt számos légicsapás történik. Alig van internet. Jól vagyunk. Ma még nem találtam vizet. Egy szamaraskocsi segít nekem a legszükségesebbeket cipelni. Még sötétedés előtt hazaérek, később már nem tudok hazajutni. Úgy hallottam, hogy Khan Younis-ban van víz. Gyalog valószínűleg két-három órát fog tartani. Bármit megtennék a lányaimért. Még Gáza városba is elmennék."
2023. november 1., szerda: "Az őrület újra kezdődött, mint minden este. Repülőgépek zaja és intenzív bombázások, tüzérség és csaták zaja, de hogy pontosan hol, azt nem tudom."
2023. november 2., csütörtök: "Találtunk egy kutat, de üzemanyagra van szükségünk, hogy beindítsuk a szivattyút. De az már hiánycikk. Minden nap azért küzdök, hogy megtaláljuk, amire szükségünk van."
Sameh Rahmi a lányaival, Beirut és Fairuz (jobbra) november 23-án. Kép: Magánszemély/Rahmi
2023. november 4., szombat: "Nagy erőfeszítések árán találtunk ma vizet, lisztet és egyéb apróságokat."
2023. november 6., hétfő: "Az éjszaka leszállt, és ezzel együtt a gondjaink is. Légicsapásokkal teli éjszaka. Remélem, a túlélők között vagyunk."
Najla Shawa Egyiptomban: "Remélem, mindennek vége"
Szomorú, de szerencsém volt. November 14-én el tudtam hagyni a Gázai övezetet a családommal. A férjemnek amerikai útlevele van, így a nevünk felkerült az evakuálási listára. Most Egyiptomban vagyunk, és nem tudjuk, mi lesz velünk. Október 13-i menekülésünk óta álmodom az otthonomról - még egyszer utoljára sem tudtam meglátogatni, mielőtt elmentem, és még most sincs perspektíva. Nem mehetünk vissza. Nem tudom, mi történt az otthonommal.
Még az elfogadott tűzszünet után sincs igazán reményem. Csak remélem, hogy vége lesz az egésznek. Remélem, hogy a világ felelősségre vonja Izraelt. Ez egy nagy mészárlás. Valaminek változnia kell.
Hétfő, 2023. november 20: "Hogy vagyunk? Nem tudom, hogyan csillapítsam aggodalmaitokat. A legtöbbször egyszerűen nincs mobiltelefon szolgáltatás. Hála Istennek jól is vagyunk, meg nem is. Épp amikor megint van víz, hirtelen elfogy a liszt, és ez így megy mindenben. Az elmúlt két napban sokat esett az eső. Nagyon hideg van és nagyon fúj a szél. Nincs elég takarónk és fűteni sem tudunk. És a boltokban sem lehet meleg ruhát venni."
2023. november 23., csütörtök: "Kérem, vigyenek ki innen engem és a családomat".
2023. november 24., péntek: "Most béke van, de ez még nem jelenti a háború végét. A mindennapi helyzet borzalmas: mindenféle betegségek terjednek, alultápláltság és ivóvízhiány. A tűzszünet csak négy napig tart. Utána újra háború lesz, ha a tűzszünetet addig nem törik meg".
Forrás: https://www.derstandard.at/story/3000000196227/nachrichten-aus-gaza-wir-hoffen-dass-wir-zu-den-ueberlebenden-gehoeren ,2023. november 25., 11:57
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
