Unai Aranzadi interjút készít egy ukrán katonával Szevasztopolban 2014-ben. Kép: Unai Aranzadi

Unai Aranzadi, háborús riporter Ukrajnában

Aranzadi jól ismeri az ukrajnai konfliktust, mivel 2014 óta rendszeresen jár a helyszínen dokumentumfilmeket forgatni. Az első szöveg 2023. február 3-án jelent meg "Ahol az orosz offenzíva kezdődik" címmel, és az otthonok orosz bombázásáról és a hátrahagyott pusztításról számol be.

Február 11-én a második szöveg "Da, wo die Russen schon mal waren" (Ott, ahol az oroszok már megjelentek) címmel jelent meg.

A nyomtatott változattól azonban elakadt Aranzadi szava. Szövegét a szerkesztők az ő beleegyezése nélkül - véleménye szerint a jelentést elferdítve - erősen megváltoztatták. Teljes bekezdéseket töröltek, újakat tettek hozzá, amelyeket nem ő írt, és amelyekkel nem ért egyet.

Aranzadi szerint a változtatások nem szerkesztői okokból történtek, hanem beavatkozások voltak, hogy a cikket összhangba hozzák a lap politikai irányvonalával: "Az első riportttal, amelyben elítéltem a kegyetlen orosz bombázásokat, nem volt semmi probléma" - mondja a Telepolisnak.

Csak a második jelentésben, amely más területek orosz ajkú lakosságának hozzáállását rögzítette, történt hirtelen beavatkozás.

Ez az eredeti szöveg, amellyel Aranzadi megnyitotta jelentését:

Szlovjanszk értékes. A városnak van némi ipara, és stratégiailag nagyon fontos, mivel autópályák és vasutak kereszteződése, de mindenekelőtt itt zajlott le a magukat főként oroszoknak érző ukrán állampolgárok felkelése. Ezeken az utcákon és tereken foglalták el fegyverrel a helyi hatalmat az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság milicistái. A városháza előtti tér, amelyet ma kék-sárga trýzub koronáz, a Majdant kísérő nacionalista fordulat után a 2014 áprilisa és júniusa között itt történtekről szóló vita gyújtópontja.

A Taz így változtatta meg a passzust (a vastag betűvel jelölt részek a Taz által a cikkbe beleírt, a szerző által nem engedélyezett kiegészítések):

Az évek során Szlovjanszk a vegyipar egyik központjává fejlődött, és mint autópálya- és vasúti csomópont stratégiai jelentőségű. Ezen a fagyos februári reggelen a kilenc éve itt dúló háború messzinek tűnik. Szlavjanszk különös jelentőséggel bír a 2014. áprilisi események miatt, amikor a Moszkva által koordinált oroszbarát erők elfoglalták az ukrán titkosszolgálat (SBU) főhadiszállását. Ez volt a donbásszi háború kezdete. 2014 júliusában és az úgynevezett Euro-Maidan során az ukrán hadsereg ismét harcolt a város felszabadításáért.

Miután Aranzadi többször is panaszkodott a Taz szerkesztőjének és fordítójának, Gemma Terés Arilla-nak, aki szerzőként felügyelte őt, hogy ez nem az ő szövege, és hogy nem ért egyet vele, újra és újra nyugtatgatták. A szöveget a mai napig a honlapon történő változtatásra való hivatkozás nélkül a következőképpen módosították:

Szlavjanszk különösen fontos mind az ukrán, mind az orosz kormány számára a 2014. áprilisi események miatt, amikor oroszbarát lakosok elfoglalták az ukrán titkosszolgálat, az SBU székházát. Ez volt a donbásszi háború kezdete. 2014 júliusában, és az úgynevezett Euro-Maidan, a nacionalista fordulat nyomán az ukrán hadsereg ismét harcolt a város felszabadításáért. 2022 februárjának végére Oroszország elismerte a Donyecki és Luhanszki Önkikiáltott Népköztársaságokat függetlennek; a csatlakozási szerződésnek az Orosz Föderációs Tanács általi ratifikálásával októberben az Orosz Föderációhoz csatolták őket. Ma a városháza terét az ukrán kék-arany Trýzub címer díszíti.

Trýzub*

Amint látható, ez még mindig egy nagyon különböző szöveg. A vastag betűvel jelölt részek a Taz által a cikkbe beleírt, a szerző által nem engedélyezett kiegészítések.

A cikk a Taz honlapján. Kép: Pillanatkép 13.06.2023

De ez korántsem minden. A riportban Aranzadi beszélget egy lakossal. Szövege így szól: "És amikor arról kérdezzük, hogy milyen lehetőségei vannak azoknak, akik valamilyen módon kötődnek Oroszországhoz vagy orosznak érzik magukat, hogy kifejezzék magukat, azt válaszolja":

Őszintén szólva nem hiszem, hogy ki tudják fejezni magukat, de én ukrán vagyok és ukránnak érzem magam, ez nem az én dolgom.

A lakos szerint az oroszbarátok jelenleg nem tudják szabadon kifejezni magukat a városban. A Taz azonban a kérdést és a választ törölte a nyomtatott riportból. A módosított online változatban most ez áll:

Valeria [rossz név, az eredeti cikkben Júlia] nem akar válaszolni arra a kérdésre, hogy egy szlojanszki, aki Oroszországhoz kötődőnek érzi magát, most szabadon beszélhet-e erről. "Ukrán vagyok és ukránnak [sic] érzem magam, csak ennyit szeretnék mondani erről".

Ez egy hamisítás, mert Júlia meg akar szólalni, meg is tette, és a haditudósító ezt rögzítette. Itt a Taz alapvetően meghamisítja a nyilatkozatot.

A NATO és az ukrán újságírók bizonytalan véleménynyilvánítási szabadsága

Egy harmadik hely, ahol a Taz beavatkozott: a szöveg végén Aranzadi újságíró egy másik lakossal beszélget. Ez az a rész az eredetiben, amely a Lyman-i nő válaszával kezdődik:

"Az oroszok a közelben vannak, sőt a városon belül is. Sokan vannak, akik már alig várják őket. Azok az emberek, akik tavaly segítettek nekik, amikor itt jártak, várják a lehetőséget. Oroszország azért jön, hogy befejezze, amit nem tudott befejezni." És miközben ezt mondja, elsétál, és kéri, hogy ne fényképezzék le, mert nem tudja, milyen következményei lehetnek annak, ha az orosz erők bevonulnak a városba.

ATaz ezt így változtatta meg:

"Az orosz csapatok a közvetlen közelben vannak. Sokan várják már őket. Ezek olyan emberek, akik részben segítettek az oroszoknak a tavalyi megszállás alatt, és reménykednek egy újabb esélyben. Oroszország végig akarja csinálni ezt a dolgot." Röviddel azután, hogy Luba befejezi a mondatot, elszalad. Semmiképpen sem akarja, hogy lefényképezzék, mert fél, ha az orosz csapatok hamarosan bevonulnak a városba.

Aranzadi azt mondja, hogy interjúalanya nem beszélt az orosz erőktől való félelemről. Ez a taz találmánya volt. Felvette a kapcsolatot a szerkesztőséggel, és kérte az online szöveg helyesbítését.

A szerkesztő, aki spanyol anyanyelvű, e-mailben válaszolt neki: "Az átdolgozott szöveget egy spanyol anyanyelvű német anyanyelvűvel ellenőriztettem, hogy a tartalom helyes és az eredetihez hű legyen".

És tovább: "A visszajelzése az volt, hogy a német szöveg teljesen megfelel a spanyol eredetinek". Hozzátette: "Ha mégis eltérést észlel a szövegben, kérem, tudassa velem, hogy pontosan mely passzusok térnek el".

Aranzadi így válaszolt: "Meg kell állapítanom, hogy a panaszom óta az online szöveg, amelyen még mindig szerepel az aláírásom ... nem lett kijavítva". És tovább: "Jelenleg a döntés az Ön kezében van, így nem ismétlem meg magam újra".

Aranzadi elmagyarázza a Telepolis-nak:

Az utolsó e-mailre reagálva, amelyben a szerkesztő azt írta, hogy minden javítást elvégzett, és még egy német anyanyelvű, spanyolul is beszélő emberrel is átnézette a cikket, rájöttem, hogy nem vesz komolyan.

Soha nem írt semmit az SBU-ról (az ukrán titkosszolgálat) vagy bármi ilyesmiről. "Vagy arról a nőről, aki nem volt hajlandó válaszolni a kérdésemre, vagy az utolsó mondatról, amiben az áll, hogy 'fél'". Ez valóban fiktív, a Telepolis rendelkezésére álló eredeti szöveggel való összehasonlítás szerint.

Unai Aranzadi a donbászi forgatáson, 2014

Az ukrajnai spanyol haditudósító számára a változások semmiképpen sem semlegesek, hanem egy irányvonalat követnek:

Az én narratívám nem egyezett a NATO narratívájával, és talán ez volt a probléma. A NATO narratívája azt próbálja elhitetni velünk, hogy Ukrajnában soha nem volt semmilyen konfliktus az ukrán állampolgárok között a Majdan körül, hanem az egész csak Oroszország találmánya volt. Véleményem szerint, és az alapján, amit 2014 óta a helyszínen megfigyeltem, igaz, hogy Oroszország bűnösen megszállt és bombázott, és az is igaz, hogy a Majdan egy nacionalista puccs volt, míg az árkok másik oldalán a Kijevvel szemben álló ukrán harcosok és családok álltak. Tudom, hogy ma rendkívül népszerűtlen ezt kimondani, de én újságíró vagyok, nem PR-ember.

Megkerestük a Taz-t, és nyilatkozatot kértünk. A külföldi szerkesztőség felelős szerkesztője nem kívánta kommentálni az egyes változtatásokat és betoldásokat. A beavatkozások azonban "a szerkesztési folyamat normális eljárásai" voltak.

Ezt követően a szöveg online változata némileg módosult néhány megfogalmazásban. Ez a szerző közreműködésével történt. Úgy ítéltük meg, hogy a változtatások nem változtatják meg súlyosan a jelentést, ezért nem dokumentáltuk őket.

Unai Aranzadi ezt másképp látja. Számára a tudósítás iránya a betoldásokkal eltolódott. "Amikor a média elkezdi megváltoztatni, hogy mit mondunk arról, ami a helyszínen történik, akkor eljött az az idő, amikor már sem a tények, sem az újságírás nem számít" - mondja Aranzadi a Telepolis-nak.

A tapasztalt újságíró felismeri, hogy a nyugati médiában szisztematikus probléma van: "A helyszínen láttam az egész történetet Ukrajnában, és a valóságnak kevés köze van ahhoz, amit nekünk mondanak".

Az európai médiában "a vélemények, elemzések és történetek sokféleségének hiányát látja. Ez leegyszerűsíti a történéseket, infantilizálódunk". És hozzáteszi: "könnyű látni az orosz oldal propagandáját, ami valós, de helytelen tagadni a németországi vagy európai propagandát".

A médiának megvan a saját szerkesztői irányvonala. Visszautasíthatják a nekik nem tetsző szövegeket, ez a joguk. De egy olyan szabadúszó szerző szövegét manipulálni, aki az életét kockáztatja a riportjáért, anélkül, hogy beleegyezését adná, megengedhetetlen és káros, végső soron pofátlansság. Ebben fontos szerepet játszik az újságírás prekarizálódása: "Az újságírás nagyon rossz munkakörülményei miatt azok a riporterek, akik gazdaságilag túl akarnak élni, és ezért kénytelenek elfogadni a média manipulációit, hallgatni fognak".

Aranzadi számára egyértelmű, hogy ha hallgat, "folytathatnám az együttműködést, de a panaszaim és a történtek nyilvánosságra kerülése miatt abbahagytuk az együttműködést, ami azt jelenti, hogy kevesebb bevételt kapok a háborús tudósításaimért".

És végül megkérdezi: "Akkor az európai riportereknek tényleg van szólásszabadságuk?"

*Wikipedia: A Trysub-ot 1993. október 14-én alapították az Ukrán Nacionalisták Kongresszusának félkatonai ágaként, és alapelveit a hagyományos ukrán kereszténységre és az ukrán nacionalizmus ideológiájára építi, ahogyan Stepan Bandera értelmezi. Az egyesülés fő célja egy ukrán nemzeti állam létrehozása ukrán „nemzeti demokráciával”. A szervezet nevét Ukrajna nemzeti jelképéről, a trysub-ról kapta, amely a szervezet logójában is szerepel.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Forrás:

https://www.telepolis.de/features/Wie-die-Taz-einen-Artikel-eines-Ukraine-Kriegsreporters-manipulierte-9186628.html?seite=all

2023. június 14.