Ez elég nagy őrültség. Még a német állami közvélemény is csak nagyon korlátozott mértékben hiszi el azt a verziót, amelyet többek között a szövetségi ügyészség terjeszt a Nord Stream támadásáról. A FAZ szerkesztője, Berthold Kohler gúnyolódik az állítólagos maroknyi szabotőrön, szerinte  le kell venni elöttük a búvárszemüveget, mert egy ilyen támadás más, mint vakáció közben egy korallzátonyon búvárkodni. Kohler még egy másik gyanúsítottat is megnevez - tudomásunk szerint először a német sajtóban: Lengyelországot. Ez az ország "valószínűleg elképzelhetőnek tartotta, hogy egy igazán hideg télen a németeknek ismét eszükbe jut az üzembehelyezésre váró vezeték", és így volt indítékuk. Az, hogy Lengyelország nagyszájú volt külügyminisztere, Radoslaw Sikorski nem sokkal a támadás után tweetelt egy képet a gázbuborékokról a "Köszönjük, USA!" felirattal – már a felejtés homályába borult.

A kancellári hivatal költségvetéséből finanszírozott "Stiftung Wissenschaft und Politik" (Tudomány és Politika Alapítvány) "tengeri biztonsággal" foglalkozó szakértője a ZDF-ben megjelent, és azt mondta, hogy a Washington és Karlsruhe által felvázolt forgatókönyv, miszerint egy homályos "ukránbarát csoport" támadása történt, elméletileg lehetséges, de "a gyakorlatban meglehetősen valószínűtlen". A Süddeutsche Zeitung csütörtökön azzal a megjegyzéssel söpörte félre azokat az ukrán nyilatkozatokat, amelyek szerint semmi közük az ügyhöz, hogy Kijevtől semmi más nem várható. Elvégre az ország meglehetősen függ a német jóindulattól és a német tankoktól. És felsorolja az ukrán hadsereg három olyan egységét, amelyeknek meglett volna a know-how-ja egy olyan támadás végrehajtásához, mint amilyen a szeptember 26-i volt. A Washington Post csütörtökön megjelent szövegében egy "magas rangú német tisztviselőt" idéz, aki szerint valószínűleg soha nem derül ki, kik voltak az elkövetők. Valószínűleg ez volt az egész művelet célja: a nyomok eltüntetése és a kétértelműség terjesztése. Seymour Hersh hihető beszámolója, aki szakmai életében több botrányt leplezett le, mint az ARD, a Süddeutsche és bárki más nagyképű "kutatócsoportjai" együttvéve, el fog tűnni a találgatások ködében. A New York Times keddi, az amerikai hírszerző szolgálatok által ihletett vezércikkében az utolsó előtti bekezdés néhány sorával diszkriminálta Hersh-t.

És most? A FAZ-Kohler nem bízik saját érveiben, és azzal a kijelentéssel zárja, hogy az Északi Áramlat végül "a naivitás és a vakság politikájának emlékműve" lett. És rögtön alatta a washingtoni tudósítóval elkészítteti Joseph Biden első hivatali idejének időközi mérlegét.

Az amerikai elnöknek nehéz dolga van, mondja, mert az Ukrajna támogatásának "mérhetetlen költségei" "a republikánusok számára uszítási lehetőséget kínálnak". Szó sincs arról, hogy esetleg ezeket a költségeket az előnyökhöz viszonyítva mérlegelné, inkább: "Minél közelebb kerülünk a 2024-es választási évhez, annál inkább kell Európának alkalmazkodnia ahhoz, hogy nagyobb terhet kell viselnie Kijev számára".

Kell? Anélkül, hogy Európa akarná, nem lehet. Banalitás azt hinni, hogy az EU hagyja magát belerángatni az USA által az ukrajnai háborúba. Ez már a sajátja, méghozzá az általa igényelt kelet-európai hegemóniai szféráért. Josep Borrell számba veszi az Ukrajna által követelt egymillió tüzérségi lövedéket - miközben Kijev igényeit azonnal két- vagy négymillióra növeli -, és követeli, hogy az EU "háborús mentalitást" foglaljon el. A Lyme-kórt (Borreliose) korábban kullancscsípés okozta agyi betegségnek tartották. Eredetileg nem az EU külügyi képviselőjétől kapta a nevét. Őt a kullancs megalománia csípte meg.

A cikk a „der schwarze Kanal” (fekete csatorna) kommentárban jelent meg, a junge welt weboldalán.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó