Társadalmi tiltakozás Berlinben szombaton. Fotó: Sand im Getriebe

Összességében figyelemre méltó volt a szövetség, de az oldalvonalon nem minden jelszó tűnt egyformán átgondoltnak: "Ha a kebab túl drága lesz számunkra, gyújtogatunk egy kicsit" - állt egy transzparensen az "Umverteilen" (Újraelosztást) tüntetés anarchista blokkjában szombaton Berlinben.

Alig néhány méterrel arrébb a Mieterwerkstatt Charlottenburg  tagjai évek óta üresen álló nyugat-berlini házak címét tartották fel: Fasanenstraße 64, Katharinenstraße 114.

A tiltakozásra mintegy 50 baloldali társadalmi csoport hívott fel. A szinte késő nyárias hőmérsékletben mintegy 7000 ember vonult át Berlin központjában, Berlin Mitte és Kreuzberg között.

Baloldali reformkövetelések

Valóban ez volt az eddigi legnagyobb baloldali tüntetés az infláció és az energiaszegénység veszélye ellen - és ez egy figyelemre méltóan széles körű szövetség volt, az autonómia-törekvésektől és anarchistáktól kezdve a szakszervezetekig, beleértve az IG BAU-t is. A Berlinben erős bérlői mozgalom saját blokkot készített elő, ugyanígy a gondozási és egészségügyi ágazat dolgozói, akik a gondozási blokkban vettek részt. Egy szövetség megállapodott egy radikális reformista követeléslistáról.

Ezek közé tartozik a kilakoltatásokra és az energiacsökkentésre vonatkozó moratórium, a magasabb bérek és a bérleti díjak csökkentése. Ezeket a követeléseket a lakosság nagy része is osztja, amint azt a "Kisajátítani a Deutsche Wohnen-t" népszavazás eredménye is mutatta.

Az elmúlt hetekben Berlin számos kerületében voltak mozgósító kampányok a tüntetésre. Ezek a politikailag még nem aktív emberek számára is megpróbálták közvetíteni, hogy az infláció és az energiaszegénység nem természeti törvény, hanem egy határozott politika következményei. "A válságot kapitalizmusnak hívják" - volt újra és újra hallható és olvasható a szombati tüntetésen.

A tüntetés résztvevői sok más kérdésben nem értettek egyet, de jelentős volt, hogy a közös vonások érvényesültek, és senki nem helyezte a saját elképzeléseit és cselekvési formáit a középpontba. Így az anarchista és autonóm csoportok nagyszámú jelenléte ellenére a tüntetésen az SPD székházára néhány tojást dobáltak, amikor elhaladtak mellette, de nem történt már atrocitás.

Ez nem vezetett ahhoz, hogy például a szakszervezetek képviselőinek el kellett volna határolódniuk a tüntetésen. Pedig a berlini Friedrichstraße bevásárló mérföldön átvezető útvonalon bizonyára volt elég támadási pont. Végül is egy drága üzlet tulajdonosának panasza biztosította nemrégiben, hogy az autók ismét szennyezhessék ott a levegőt.

Ez már hónapok óta nem volt lehetséges, mert a Friedrichstraße egy része a berlini szenátus akarata szerint a gyalogosok és a kerékpárosoké lett volna. A per ismét megmutatta, hogy a tőke még az ilyen kis reformlépéseket is utálja, ha a profitot esetleg minimálisan korlátozzák.

Mindazonáltal tartalmi okokból is üdvözlendő, hogy a tüntetés nem engedett a csonka kapitalizmuskritika reflexeinek, amely szeret bizonyos luxusmárkákat támadási pontokká tenni, de ezáltal csak a logókat sújtja, nem pedig a kizsákmányoló rendszert, mint olyat.

Mi történik a demonstráció után?

Még a DGB-szakszervezetek szigorúan szabályozott sztrájkjai is jobban bosszantanák a fővárosi tulajdonosokat. Emiatt figyelemre méltó volt, hogy a DGB szakszervezetek zászlósai is képviseltették magukat egy független baloldali tüntetésen, ami Németországban korántsem magától értetődő.

Ettől a szövetségkötési képességtől függ, hogy ez a november 12-i szombati tüntetés egy rövid baloldali mozgósítás végét jelentette-e, vagy egy hosszabb távú mozgalom kezdetét a kapitalizmus által sok ember számára tartogatott kényszerek ellen. Ez egyben a jövőbeni kollektív tárgyalásokra is felhívja a figyelmet. Az "Genug ist genug" (Elég volt)  szövetség már néhány hete Berin-Neukölln-ben is kapcsolatot teremtett a válságtüntetések és a kollektív tárgyalások között.

Ott nemcsak a baloldali mozgalom aktivistái szólaltak fel saját politikai csoportjuk nevében, hanem a bérmunkások is beszéltek a különböző ágazatok valóságáról. Az ilyen események lehetővé tették a szakszervezeti aktivisták számára, hogy transzparenseikkel eljöjjenek egy egyértelműen független baloldali tüntetésre. A bérharc és a dolgozó emberek támogatása a tüntetés szinte minden blokkjában jelen volt.

Ha ezeknek az embereknek csak egy töredéke támogatná szolidaritásból a jövőbeli bérharcokat, akkor azok különleges dinamikát kaphatnának. Végül is arról lesz szó, hogy a kétszámjegyű inflációval szemben megakadályozzuk a reálbércsökkenést. A bér-árspirál mítoszát a tőkeoldal máris terjeszti, hogy kedvet csináljon az embereknek a lemondás politikájához. A szolidáris baloldal feladata lenne, hogy ne csak ideológiailag, hanem a gyárak előtti sztrájkokkal is szembe szálljon ezzel.

A "bezárásra" irányuló fellépés

Hogy milyen lehet egy ilyen szolidáris támogatás, azt a 15 évvel ezelőtti "Dichtmachen" (Bezárni) akció mutatta meg. 2008-ban a szolidáris baloldaliak támogatták a kiskereskedelmi ágazatban dolgozókat a sztrájk idején azzal, hogy blokkolták a sztrájkoló üzleteket, és így megakadályozták a sztrájktörők alkalmazását.

Az aktivista kollégák és a parlamenten kívüli baloldal közötti kapcsolat az akkor még csak néhány éve létező EuroMaidan mozgalom révén jött létre. A mozgalom talán egyik legnagyobb sikere az volt, hogy kapcsolatot teremtett a sztrájkra kész munkásokkal. Az idei válságtüntetések tehát a munkabeszüntetés nagyobb támogatottságát is eredményezhetik.

Visszatérve az elején idézett anarchista szlogenre, nem a "kis tűz" segít a drágább kebab ellen, hanem a több bér. A szakszervezeti aktivistákkal közös mozgósítás is lendületet adhatna a "Kisajátítani a Deutsche Wohnen & Co.” Mozgalomnak. A nagy siker ellenére ugyanis még mindig vita van a végrehajtás kilátásairól.(Berlinben a lakásbérletek az egekbe szöknek, többet között a Deutsche Wohnen ingatlanügynökség spekulációi miatt.  A bérlők népszavazáson követelték a Deustche Wohnen államosítását és a bérleti díjakkal való spekuláció megszüntetését.A baloldali-szociáldemokrata városvezetés azonban nem tett lépéseket ez ügyben. Megj. fordító)

Egyesek a politikában még a végrehajtást is meg akarják akadályozni. Szombaton Berlinben gyakran skandált jelszó volt: "Mindannyiótokat kisajátítunk". Ha nem verbális radikalizmus lenne, akkor először azt kellene olvasni. "Hajtsák végre a nép petícióját - azonnal kisajátítani a Deutsche Wohnen & Co. Vállalatot!".

Nincs áramlekapcsolás ezen a számon

Ezenkívül szolidárisan támogatni kell azokat az embereket, akiknek télen le kell kapcsolni a gáz- és villanyáramot. Ezt csak a szomszédságban történő szerveződéssel lehet elérni, ami a berlini tüntetés előtt is létezett.

Erre a mozgalom közelmúltbeli történetében is van példa: a Hartz IV bevezetése után "Ezen a számon nincs kilakoltatás" mottóval segélyvonalat hoztak létre, ahová az emberek betelefonálhattak, ha elbocsátás fenyegette őket, mert a munkaügyi központ már nem fizette ki a teljes bérleti díjat. Jelenleg ilyen krízistelefont lehetne felállítani a városrészekben "Ezen a számon nem kapcsolják ki az áramot és a gázt" mottóval.

Hamis zászló alatt

Tiltakozás és baloldali szerveződés

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/438788.unter-falscher-flagge.html

Szerző: Nico Popp, 2022.november 16.

Umverteilen_Demo_in_75908846.jpg Foto: Erik Frank Hoffmann/dpa

Újraelosztani, de kérem, egy rossz szót se szóljanak a NATO-ról: szombaton tüntetés Berlinben. Feliratok: Újraelosztani felülröl lefelé. Kenyér, béke, szocializmus. Árakat lefelé, béreket felfelé.

Nehogy már azt mondják, hogy a Die Linke pártnak (Baloldali Párt)  már nem sikerül semmi. Míg itt-ott már régóta várják az emberek, hogy szétessen ez a gyengélkedő bolt, addig az »Újraelosztás« szövetség szombati berlini demonstrációja azt mutatja, hogy a kormány elszegényedési politikája elleni tiltakozó mozgalom zsenge növénye nő, ami nagyjából azt tükrözi, aminek többsége van a Die Linke jelenlegi pártvezetőségében.

Ez a szervezeti teljesítmény nem teljesen megmagyarázhatatlan: ha megnézzük a felhívást támogató egyesületek listáját, amelyben egy szó sem esik a katonai háborúról és a gazdasági háborúról, több olyan egyesületet is felfedezhetünk, amelyekről ismert, hogy kapcsolatban állnak a párttal és a párthoz kötődő alapítvánnyal. Politikai tartalmát tekintve ez az erő egészen pontosan az SPD 1914 utáni kormányszocialista szárnyának vonalán hajózik: az ember felhívja az illetékesek figyelmét a tömegek szociális szükségleteire, és a kormány felé egyébként nem támasztanaknehézségeket.

Ehhez azonban gyakorlati elhatárolódásra van szükség, ahogy azt szombaton is láthattuk: a baloldali liberalizmusnak abból a spektrumától, amely az elmúlt években meglehetősen zavartalanul sajátította ki az antifasiszta mozgalom szimbólumait, agresszívan megrohanták a békemozgalom néhány emberét, akik egy transzparensen a NATO "konfrontációs politikájának" leállítását követelték. "El kell húznod innen!" - vágta egy groteszk alak az egyik tüntető arcába. Az a tény, hogy néhány rendező is megjelent, akik ugyanezt a kérést kevésbé tolakodó módon tették, nem javított a helyzeten.

A tüntetők többsége észre sem vette ezt az eseményt. Annál világosabban ki kell mondani, hogy itt - és szervezeti szinten - olyan szereplők érintettek, akik ezt a mozgalmat úgy gondozzák és csatornázzák, hogy az ne álljon a kormány külpolitikai ellenségnyilatkozatainak útjába. Fedezik azokat, akik most a békemozgalom jelszavaival a gyűléseken megjelenő baloldaliak ellen fordulnak.

Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a radikális baloldalnak, amely még mindig cselekvőképes, arra kell koncentrálnia, hogy minden adandó alkalommal saját rendezvényeket szervezzen. Lehet, hogy ezek a rendezvények kezdetben aprócskák - de nincs más út. Egy olyan helyzetben, amikor a Die Linke Párt jobbszárnya és környezete, az SPD-hez közel álló szakszervezeti tisztviselők és mindenféle hasznos idióta azon dolgozik, hogy hamis zászló alatt "baloldali" gyűléseket szervezzenek, hogy elkapjanak és elfordítsanak minden alulról jövő spontán tiltakozást, legalább kísérletet kell tenni a független baloldali szerveződésre. Ellenkező esetben az embereknek csak a jobboldali és a baloldali-liberális tiltakozó szimuláció közötti választás lehetősége marad.

Mindkét cikket fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó