Az elnökválasztással egybekötött novemberi választáson a szavazásra jogosultak 38,4%-ának részvétele mellett (a legalacsonyabb a rendszerváltás óta megtartott választások közül) a korábbi ügyvivő kormányban miniszterekként tevékenykedő Kiril Petkov és Asen Vasilev vezette Folytatjuk a változást! tömörülés nyerte a szavazatok 25,3%-ának megszerzésével. Petkov kinevezése a magyarok által döntően a felkapott tengerpartjáról ismert országban a 2020 nyara óta tartó belpolitikai válságnak vethet véget.

A legszegényebb EU-tag és a korrumpálódó antikorrupciós pártok

Bulgária a térség országaihoz hasonlóan a 20. század második felét a keleti blokk országaként a Szovjetunió befolyása alatt töltötte. Az 1948 után kiépülő államszocialista rendszer karakterét pedig az 1954 és 1989 között az ország élén álló Todor Zsivkov diktatórikus uralma határozta meg. A rendszerváltást követően más térségbeli fiatal demokráciákhoz hasonlóan Bulgária is az euroatlanti integráció irányába mozdult el. Így 2004-ben a NATO, míg 2007. január 1-én Romániával együtt az Európai Unió tagja lett, amelynek mindmáig a legszegényebb tagországa.

A lakosság negyede él a szegénységi küszöb alatt. A délkelet-európai államban a korrupció szintje az Unió tagországai között itt (az egyik) legmagasabb, a politikai elit, az intézmények és a pártok elfogadottságának szintje alacsony.

A civil szférát, a társadalomban a szolidaritás meglévő hálózatait felszámolta a diktatúra; ezek pedig nehezen épülnek újjá.

Ennek is köszönhető, hogy Bulgáriában a rendszerváltás óta folyamatosan csökken a választáson való részvétel, ami komoly veszélyt jelenthet a demokráciára. Hiszen, ha a választók kisebbsége dönt az ország lakossága nevében, az aláássa a politikai intézmények, szereplők legitimitását, illetve sérül a vélemények reprezentációja. A bolgár választók távolmaradásában azonban közrejátszhat az is, hogy rövid időn belül harmadszor kellett szavazniuk, illetve, hogy a koronavírus-járvány súlyosan érinti az országot. Ez a fásultság pedig megnehezíti a mozgósítást. A bolgár belpolitikai válság gyökerei azonban 2020 júliusára nyúlnak vissza.

Hriszto Ivanov az Igen, Bulgária! nevű ellenzéki párt képviselője 2020. július 7-én a bolgár oligarcha, Ahmed Dogan villájára szeretett volna kitűzni egy bolgár zászlót a tengerparti Burgaszban, ám az épület megközelítésekor rendőrökkel találta szemben magát, akik az akciójára válaszul fizikai erőszakkal léptek fel ellene. Az ingatlan tulajdonosa, a kommunista párt uralma alatt meghurcolt bulgáriai török kisebbségbe tartozó Dogan a titkosszolgálat ügynöke volt Zsivkov alatt, majd a rendszerváltás után megalapította a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSZ) nevű pártot, ami magát a török kisebbség érdekeinek szószólójaként állítja be (bár jelentős támogatottsággal bír a romák körében is).

A párt koalíciós partnerként meghatározó tényező a bolgár politikában, elsősorban a pártelnök az aktuális politikai tendenciáknak megfelelő helyezkedése miatt. Dogan 2013-ban ugyan visszavonult a közélettől, de politikai befolyását a gazdasági szférába mentette át. Így a bolgár választók szemében összefonódott az országot átszövő korrupcióval. A kirobbanó botrány az akkori miniszterelnök, a Zsivkov testőréből és Szófia egykori polgármesteréből a kormány fejévé avanzsáló Bojko Boriszov legfőbb ellenfelét, Rumen Radev köztársasági elnököt is megszólalásra késztette. Az események nyomán tüntetéshullám söpört végig az országon, ami a miniszterelnököt és a jogot a fennálló politikai hatalom alá rendelő főügyészt, Ivan Gesevet akarta lemondásra kényszeríteni.

A tüntetések hívószavai a többi régiós mozgalomhoz hasonlóan a korrupció, illetve a „maffiaállam” voltak.

Az indulatokat tovább szította, hogy a tüntetőkkel szimpatizáló elnök irodáját politikailag motivált okokból átkutatta a rendőrség, többeket őrizetbe vettek. Ebben a légkörben került sor a 2021. április 4-i bolgár országgyűlési választásokra, ahol a Boriszov vezette Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) 26%-kal megnyerte a választást, azonban a tüntetések nyomán elvesztették a koalícióképességüket. Boriszov végül április 16-án mondott le, mandátuma lejártával.

A választáson jól teljesítettek a tüntetők követeléseit beemelő pártszövetségek, mint a jobbközép Demokratikus Bulgária vagy a tüntetésekből kinövő protesztpártok, mint a korábbi televíziós személyiség, Sztaniszlav Trifonov vezette elitellenes Van egy ilyen Nép vagy a liberális-européer Egyenesedj fel! Bulgária, jövünk! (korábbi nevén Egyenesedj fel! Maffia, takarodj!). A GERB a parlamentbe jutott más mérsékelt vagy radikális jobboldali formációkkal nem rendelkezett volna elég képviselővel a kormányzáshoz szükséges többséghez, így visszaadta a kormányalakítás jogát.

A protesztpártok népszerűségét jelzi, hogy Trifonov pártja a második helyen végzett, megszerezve a szavazatok 17%-át. A koalícióalakítást ellehetetlenítette a GERB számára az is, hogy a parlamentben a Boriszov-ellenes pártok voltak többségben. Ezt a megosztott blokkot a szocialisták, illetve a protesztpártok alkották. A protesztpártok azonban kijelentették, hogy nem lépnek koalícióra sem Boriszovékkal, sem az egykori állampárt örökösével, a szocialistákkal, azok korrupciós botrányaira hivatkozva.

A szocialisták 2014-es korrupciós botránya hatására az EU felfüggesztette a Bulgáriának járó támogatások folyósítását, míg a párt ellenzékbe kényszerült a riválisával, a GERB-el szemben. A koalíciós tárgyalások ellehetetlenülése nyomán kibomló patthelyzet tette szükségessé a július 11-i előrehozott választások kiírását. A választást 24%-kal Trifonov pártja nyerte, maga mögé utasítva a 2013 óta minden megmérettetésen győzedelmeskedő GERB-et.

Az egykori médiaszereplő pártja kimagaslóan jól teljesített a fiatalok körében. A köztársasági elnök felajánlotta számukra a kormányalakítás jogát, a közvélemény és a szakértők is egy Boriszov-ellenes koalíciót tartottak a legvalószínűbb forgatókönyvnek. Trifonov azonban az előző választást követő eredménytelen egyeztetések nyomán a koalíció helyett inkább egy szakértői, kisebbségi kormányt szeretett volna felállítani. Ezt a törekvését a másik két protesztpárt vétózta meg. Trifonovhoz hasonlóan a második helyre befutó GERB, illetve a harmadik helyre befutó szocialisták sem tudtak kormányt alakítani.

Ekkor került sor november 14-én az elnökválasztással egybekötött parlamenti választásra a pandémia által súlyosan érintett és a belpolitikai válság miatt apátiába süllyedt országban.

Csak egy újabb antikorrupciós párt?

A novemberi választásokat a már említett Petkov és Vaszilev alapította a Folytatjuk a változást! új antikorrupciós párt nyerte, ami határozott elköteleződést fogalmazott meg az ország euroatlanti integrációja mellett.

A két harvardi alumni a 2020-as belpolitikai válság során vállalt miniszteri tisztséget az ügyvivő kormányban, ahol jelentős népszerűségre tettek szert korrupciós ügyek kiemelésével, napirenden tartásával.

A korrupció tematizálásával illeszkednek olyan régiós példákhoz, mint az Andrej Babiš ellen megszerveződő cseh ellenzéki koalíciót 2021 októberében győzelemre vezető Petr Fiala vagy a hazai ellenzéket képviselő Márki-Zay Péter. Levonva a tanulságot a Trifonov-fiaskóból, Petrovék kijelentették, hogy bármely párttal hajlandók koalíciót kötni, aki elköteleződik a Bulgáriát átszövő korrupció visszaszorítása, illetve az olyan újraelosztási mechanizmus mellett, ami elősegíti az állampolgárok jólétét a válság által megviselt országban.

Ugyan a protesztpártok kezdetben elzárkóztak a GERB-el, a vele való együttműködés miatt kompromittálódott DPSZ-szel vagy a szocialistákkal való közös koalíciótól, azonban egy Petkovék vezette antikorrupciós platformon alakult kormány a szocialisták, a Demokratikus Bulgária és a Van egy ilyen Nép részvételével. Az utóbbi pártot a szavazok megbüntették a júliusi fiaskóért, a korábbi 24%-ról 9%-re estek vissza, ami 25 képviselőt jelent a felálló 240 fős országgyűlésben.

A szocialisták a negyedik helyen végeztek 10%-os eredménnyel, így 26 képviselőjük lesz parlamentben. A Demokratikus Bulgária 6%-os eredménye pedig 16 helyre volt elegendő. A Folytatjuk a változást! 67 képviselőjével a koalíció 13 képviselővel haladja meg 121 képviselőt igénylő parlamenti többséget. Az ellenzék legnagyobb pártja a másodikként befutó GERB 22%-os eredményével, ami 59 képviselőt jelent majd a parlamentben. Őket követi a DPSZ 13%-os eredménye 34 képviselővel.

A választásokon először haladta meg a bolgár törvényhozásba való bekerüléshez szükséges 4%-os küszöböt az eddig parlamenten kívül tevékenykedő szélsőjobboldali irredenta Feléledés Párt (4,8%, 13 képviselő), aminek területi követelései vannak Bulgária szomszédaival szemben. Erősödésük értelmezhető a mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek és a politikai establishment legitimitás-deficitjének leképeződéseként is.

A választáson az összes protesztpárt támogatottsága jelentősen visszaesett, a Egyenesedj fel! Bulgária, jövünk! nem lépte át a 4%-os küszöböt. Az elnökválasztáson az ellenzék támogatta Radevet újraválasztották, aki Petkov programjához hasonlóan a jogállamiság helyreállítását, valamint a korrupció kezelését határozta meg kiemelt feladatként.

Megoldandó feladatok: a „macedón-kérdés” és a pandémia

Az új kormánynak a korrupció mellett két fő megoldandó feladattal kell szembenéznie itthon, illetve a határain túl. Az EU Balkán-politikáját és a bolgár belpolitikát is megosztja Észak-Macedónia ügye. Az egykori jugoszláv tagköztársaság euroatlanti integrációját már régóta nehezíti a szomszédaival, leginkább Görögországgal, valamint Bulgáriával kialakult, konfliktusokkal terhelt viszony.

Görögország számára a vitás pontot az ország neve, valamint az adta, hogy a fiatal köztársaság nemzeti identitásának újrafogalmazásakor a gesztusok szintjén (a főváros, Szkopje repülőtere egy ideig Nagy Sándor nevét viselte), illetve esztétikájában (pl. az antikvitás stílusát idéző újonnan emelt középületek, köztéri szobrok) az ókori makedón hódítóhoz nyúltak vissza, mint nemzeti eredetmítosz. A név problémájához hozzátartozik, hogy Görögországban nagy riadalmat okozott, hogy az ország északi, Makedóniának nevezett területén jelentős délszláv dialektust beszélő közösség él, akiknek ugyan nincs macedón öntudata, de Athén tartott tőle, hogy ez területi követelésekre adhatna okot Szkopje számára.

A névvitát 2019-ben azzal oldották fel, hogy Macedónia hivatalosan is megváltoztatta a nevét Észak-Macedóniára, aminek hatására 2020. március 27-én Észak-Macedónia lett a NATO legfrissebb tagja. Emellett az ország az EU esetleges balkáni bővítésének is esélyes jelöltje. A Bulgáriával való konfliktus is a nyelv és az identitás kérdésköreihez fűződik. A két nép történelmének jelentős részét azonos államalakulat fennhatósága alatt töltötte, így a két történelmi, illetve kulturális panteonban jelentős átfedések vannak.

Mindez sérti a bolgárok nemzeti öntudatát. A közös történelmi, valamint kulturális gyökerek mellett mindkét nép a kereszténység orthodox hagyományához tartozik, és mindketten a cirill abc-t használják.

A bolgár és a macedón nyelv kölcsönösen érthetők egymás számára, így Bulgária a macedón nyelvet a saját nyelvük egyik nyelvjárásaként tartja számon. Kritikával illetik továbbá a macedón identitást is, hiszen a mai Észak-Macedónia területét alkotó vidéken egy szűk urbánus értelmiséget leszámítva nem igazán létezett macedón identitás a 19. század második felét megelőzően. A lakosság számára más identitásformáló tényezők, mint az őket az évszázados oszmán hódoltság nyomán a területen élő muszlim albánoktól és törököktől elválasztó görögkeleti keresztény vallás, bizonyultak meghatározónak.

A 19. század második felében függetlenné váló Bolgár Cárság, valamint annak kulturális-politikai elitje egészen a második világháború lezárultáig a határain túl élő bolgárokként tekintett a hegyvidék falvainak lakóira, akiket vissza kell csatolni az anyaországhoz. Ezt a gondolatot a bolgár parlamentben egyedül a Feléledés nevű szélsőjobboldali párt képviseli, ám a macedón nemzet létezésétől való idegenkedés elterjedt gondolat a bolgár társadalomban. Az is tény azonban, hogy a macedón identitás hangsúlyozása a második világháborút követően a terület felett hatalmát ismét megerősítő (immár szocialista) Jugoszlávia fennhatósága alatt bomlott ki, hogy biztosítsák a terület státuszát a korszak illékony viszonyai között.

A „macedón-kérdés” így könnyen a koalíció egyik gyenge pontjává válhat, hiszen míg Petkovék támogatják az észak-macedón EU-tagságot, addig koalíciós partnereiknek komoly fenntartásaik vannak. Ellenzékük pedig egyenesen a Szkopjével szembeni erősebb nyomásgyakorlás híve.

Az ország több jelentős problémával küzd a független média hiányától a magas kivándorláson át a jövedelmi egyenlőtlenségekig, ami az Európai Unióban itt a legmagasabb. Az ország legnagyobb megoldandó nehézsége azonban a pandémia és a nyomában kibomló gazdasági válság. Az országban a legalacsonyabb a beoltottak aránya, 2021 végén 27% volt, szemben az uniós 68%-kal. A vakcina átpolitizálódása állhat többek között a háttérben, hiszen a belpolitikai válság időszakában a pártok és a regnáló hatalom saját (rövidtávú) politikai érdekeit a köz érdekeinél előbbre helyezte – politikai-világnézeti kérdésként értelmezve egy közegészségügyi-szakpolitikai kérdést.

A vírustagadás, illetve az oltásellenesség, szkepticizmus nem bolgár sajátosság. Egy jelentős törésvonal húzódik az EU centrumországai, valamint a (fél)periféria között, ahol alacsonyabb az intézményekbe vetett bizalom, illetve a 20. századi diktatúrák örökségeként egy bizalmatlan légkör uralkodik, ami kiváló táptalajt nyújt az álhírek, összeesküvés-elméletek terjedésének.

Az antikorrupció diszkrét bája?

A korrupció több kelet-közép-európai országban meghatározó probléma, ami egy sor antikorrupciós mozgalmat termelt ki a régióban. A korrupció elleni harc nem kötődik politikai-világnézeti táborokhoz, ahogyan a korrupciót sem csak bizonyos irányultságú emberek művelik.

A korrupció rendszerszintű folyamat, a világ minden országában, közösségében megtalálható. A kérdés az, hogy mennyiben engednek neki teret, bátorítják és betonozzák be a jog eszközével.

A korrupció értékes erőforrásokat szív el, amelyek nélkülözhetetlenek lennének a társadalmaink összetartóbb, emberközpontú közösségekké fejlesztésében, környezetünk átformálásban. Emellett patrónus–kliens-hálózatokat épít, amik hátráltatják a társadalmi mobilitást, megfojtják az innovációt, valamint egy szűk elitnek kedveznek a néppel, a társadalom széles dolgozó osztályaival szemben.

Sok antikorrupciós mozgalom, illetve párt korrumpálódott a posztszocialista országokban kezdve az Andrej Babiš-féle ANO-tól a 2009 és 2021 között hatalmon lévő Boriszov vezette GERB-ig. Az a trend azonban, hogy a posztszocialista országokban politikai összefogás szerveződik a jobboldali populista regnáló kormányokkal szemben, és azokat képesek legyőzni demokratikus választáson, egy üdvözlendő fejlemény. A megjelenő összefogások a bezárkózással szemben, az európai együttműködés melletti elköteleződéssel idővel közelebb hozhatják a kontinens országainak lakóit egy szolidáris Európa víziójának valósággá válásához.

A korrupcióellenességre önmagában nem lehet víziót építeni, ám lehet közös platform, amire alapozva megkezdhető a vágyott jövőkép megrajzolása.

Természetesen más témákat is hangsúlyozni kell a lakhatási válságon át a klímakatasztrófán keresztül a különféle kisebbségeket érintő diszkriminációig, legyenek azok határon túli magyarok vagy romák a leszakadó kistérségek szegregátumaiban. Az olyan kontinens- és világméretű kihívások esetén, mint Kína előretörése, az orosz agresszió Kelet-Európában vagy a kibomló energiaválság, hasznos, ha teret kapnak az effajta kezdeményezések.

Címfotó: Wikimedia Commons – imagesfrombulgaria.com