Náci gyilkosokat mind a mai napig támogatják, miközben a német gonosztevők áldozatai gyakran mai napig is hiába várnak jóvátételre.
Az SS korábbi tagjait és hozzátartozóikat az államkassza nagyvonalú teljesítményeivel támogatják a szövetségi köztársaságban évtizedek óta. Ezzel a gyakorlattal kellett foglalkoznia a Linke párt frakciójának nyomására a szövetségi parlament Szociális Bizottságának. A Die Linke párt beadványában követelte, hogy legalább az SS-önkéntesek és hozzátartozóik számára szüntessék meg a kifizetéseket.
Ezzel a belga parlament egyik rendelkezéséhez[1] csatlakoznak, amelyet alig két évvel ezelőtt szinte minden párt parlamenti képviselője támogatott (Ld. jW 2019. 02.27.) A Szövetségi ellátási törvény (BVG) szerint a háború áldozatainak járó szolgáltatásokból olyan külföldiek is profitálnak, akik akkoriban a Wehrmacht, a Waffen –SS vagy a rendőrségi szervezetekben szolgáltak. A belga parlament megállapította, hogy „hogy a történelem egyik gyilkos rezsimével együttműködő kollaboratőrök nyugdíja ellentmondásban áll az emlékezés fenntartásával és az Európai egyesülés békeprojektjével“. Ezért követelik a Német Szövetségi Köztársaságtól, hogy „szüntessék meg a kollaboratőrök nyugdíját“ és járuljanak hozzá, egy nemzetközi összetételű tudósokból álló bizottság megalakításához. Más országokban is hevesen bírálják a német gyakorlatot, Franciaországban a „szégyen pénzének“ nevezik.
A szövetségi kormány adatai szerint – amelyet a Linke frakció megkeresésére december végén nyilvánosságra hoztak, kiderül, hogy kereken 45.000 személy részesül támogatásban, háborúban - vagy fogságban töltött idő következtében keletkezett egészségügyi problémák miatt. Ide taroznak olyan civilek is, mint pl. a bombák következtében károsultak. Az egykori SS-tagok és hozzátartozóik száma nem szerepel külön a statisztikákban. Csupán annyi ismert, hogy Belgiumban minden áldozati nyugdíjban részesülő 10 személy közül egy a Waffen-SS –hez tartozott, Franciaországban ez a szám tízből kettő. A nyugdíjak és járandóságok átlaga havi 502 euro havonta a belföldi jogosultak számára, külföldön élő jogosultak átlagos havi járandósága 342 euro. Összehasonlításul: egykori kényszermunkásokat egyszeri maximum 7.500 euróval fizették ki, kelet-európai üldözött romák maximum 2.500 euróban részesültek, egyszeri juttatásként. Akinek ma a náci üldözés következtében egészségügyi problémái vannak, az legfeljebb könyöröghet, hogy részesülhessen Németország humanitárius programjából- időben korlátozva és jogi igény nélkül.
A szövetségi kormány számára ez nem probléma. Imamalomszerűen utalnak a törvénybe beiktatott „Unwürdigkeitsklausel“-ra (Méltatlansági záradék), amely 1998 után arról gondoskodott, hogy kizárják a juttatásokból azokat a kedvezményezetteket, akinél bizonyított „ az emberiesség alapelveinek megsértése“. Közelebbről megtekintve ez azonban csupán egy látszat: A parlamenti meghallgatásban Stefan Klemp szakértő utalt arra, hogy a mindegy 1 millió kedvezményezettből csupán 99 személyt szűrtek ki, mint méltatlant. Szakemberek ezt számot 10.000 -50.000 között becsülték.
A szövetségi Munkaügyi Minisztérium részére készített kutatási jelentésében Klemp már 4 évvel ezelőtt leírta, hogy a „Méltatlansági záradék“ csődöt mondott. Az akták digitalizálása hiányos, a munkában résztvevő hatóságok teljesen túlterheltek. Gyakorlatilag az ellátásokért felelős hatóságok munkatársaitól olyan szaktörténeti tudást várnak el, amellyel ők nem rendelkeznek. A szociális bíróságok is a törvényes rendelkezéseket nagyon különbözőképppen alkalmazták.
Számos hivatal csak azt vizsgálja, hogy az illető személyt náci bűncselekmények miatt elítélték-e vagy sem – hogy a nyugatnémet igazságszolgáltatás mennyire „belátó“ volt ezen a téren, közismert. Ennek eredményeként még koncentrációs táborok felügyelői és olyan rendőri egységek tagjai is, aki civilek elleni gyilkosságokban vettek részt, részesülnek az áldozati nyugdíjakból. Klemp hétfőn a szövetségi parlamentben példaként imertette Willi H., SS-Rottenführer esetét, aki többek között a Majdanek-i koncentrációs táborban szolgált. A háború után lengyel rendőrségi őrizetben volt, amelyet a Német Szövetségi Köztársaságban háborús fogságként értékeltek. A nyomozást vele szemben 2000-ben befejezték. Az aktában annyi szerepel, hogy a különböző koncentrációs táborokban betöltött funkciói nem zárják ki háborús áldozatként járó juttatásokban részesülését.
Miután 2008-ban a szövetségi bíróság John Demjanjuk koncentrációs tábori felügyelő esetében egy koncentrációs táborban már az őrszolgálat felvételét gyilkosságban való közreműködésnek értékelte, - lehetséges lenne a háborús áldozati juttatások kedvezményezettjeinek alapos átvizsgálása – de ez a hivatalok politikai akarata miatt meghiúsult.
Miközben vitatott volt a hétfői meghallgatáson, hogy jogilag mennyire lehetséges az SS-önkéntesek általános kizárása a juttatásokból – ami az érintettek alacsony száma miatt csupán szimbolikus követelés – az akták tudományos feldolgozásának igénye támogatást kapott. Vizsgálni kell mind a juttatások odaítélésének praxisát mind pedig a „méltatlansági záradék”-ot. Az ehhez szükséges adatok egy részét azonban már megsemmisítették – ezért még sürgősebb lenne, a még meglévő iratok hosszú távú biztosítása, követelte Klemp.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://www.jungewelt.de/loginFailed.php?ref=/artikel/350027.rechtsnachfolge-pensionsanspruch-per-f%C3%BChrererlass.html (Belgiumban élő náci kollaboratőrök Hitler által garantált háborús áldozati nyugdíjat kapnak a Német Szövetségi Köztársaságtól)
