Costa Gavras Görögország 2015 című filmje dolgozta fel azt a szuverenitási harcot, amelyet Ciprasz miniszterelnök és kormánya folytatott az Eurózóna, az Európa Központi Bank és az IMF képviselővel szemben. Ennek elsődleges tétje az volt, hogy milyen közös lépésekben állapodnak meg a felek, amelyek újabb hitelmentő csomaghoz juttatná Görögországot. Azaz hogyan garantálható a bankrendszer likviditása, hogyan férhetnek hozzá a görögök a megtakarításaikhoz.
Ezzel szemben a valódi kérdés az volt, hogy mennyire lehet a görög választók akaratát átírni olyan tárgyalóasztaloknál, amelyek demokratikus legitimitása megkérdőjelezhető. Mint kiderült, egy erős demokratikus legitimitású, újonnan megválasztott kormány is szűk térben tud csak mozogni, és még egy népszavazás sem képes felülírni a pénzpiacok által kívülről diktált feltételeket.
Az újkori görög dráma első vesztese politikai értelemben a Sziriza újbaloldali gazdaságpolitikai elveket követő szárnya volt. A számukra valójában nyertes népszavazás másnapján (a szavazók 61 százaléka elutasította a megszorításokra épülő hitelszerződést) Varufakisz pénzügyminiszter lemondott, ezzel teret nyertek azok az erők, amelyek a gyors megállapodásban és a neoliberális gazdaságpolitikai eszközök elfogadásában voltak érdekeltek.
A beszélgetés során arra is választ kap a hallgató, hogy az elmúlt öt év eredményei, vagy éppen eredménytelensége milyen tanulságokat hordoz. Nem meglepő, hogy milyen sok a hasonlóság a mai jobboldali görög kormány és a magyar kormány politikája között.
Címképünkön: Jánisz Varufákisz
Olvasni még: https://ujegyenloseg.hu/bedonti-e-torokorszag-gorogorszag-vagy-olaszorszag-europat/
