Miért születnek az ilyen hangzatos címek? Azért, mert a hírek alapjául szolgáló gazdasági adatot félreértelmezik. Ebbe a csapdába nem nehéz beleesni. A rendkívül népszerű beszerzésimenedzser-index (bmi) ugyanis nehezen értelmezhető mutató,
AMI EGY DOLGOT BIZTOSAN NEM MÉR: AZT, AMIRE HIVATALOSAN HASZNÁLJUK.
Már ha mér egyáltalán bármit. Mert az is lehet, hogy úgy ahogy van, el kellene felejteni a világ legnépszerűbb konjunktúraindexét.
Mit ígér a bmi?
A koronavírus válság jelenlegi legfontosabb kérdése, hogy milyen gyorsan, és milyen mértékben áll helyre a gazdaság teljesítménye. Az ennek megítéléséhez szükséges „kemény” statisztikai adatok azonban elég későn állnak rendelkezésre, ezért ismereteink folyamatosan 1,5-2 hónapos lemaradásban vannak a valósághoz képest. A beszerzésimenedzser-index már az adott hónap végén rendelkezésre áll, és erősen sugallja, merre tart a gazdaság – elvileg.
A felmérés feldolgozóipari vállalatok beszerzésért felelős vezetői körében havi rendszerességgel végzett kérdőíves információgyűjtésen alapul. (A felmérés módszertanát az Egyesült Államok Ellátási Lánc Menedzsment Intézete, az ISM dolgozta ki.) A felmérésben feltett kérdések arra vonatkoznak, hogy az előző időponthoz képest milyen változások történtek a vállalatok gazdálkodásában, például a termelési mennyiségben, a készletek alakulásában, a rendelések területén stb.
A VÁLLALATOK ÁLTAL ADOTT VÁLASZOK TEHÁT AZ ELŐZŐ HÓNAPHOZ VISZONYÍTOTT VÁLTOZÁST JELZIK.
Az index kiszámítása a válaszok százalékos megoszlásán alapul: a pozitív (nőtt) válaszok százalékos arányához hozzáadják a változatlan válaszok felét. Ebből adódik, hogy a bmi 50% feletti értéke a feldolgozóipari tevékenységek fellendülésére, 50% alatti értéke a recesszió irányába való elmozdulásra utal.
És mit ad valójában?
Nézzük meg ezek ismeretében a bmi alakulását, először az eurózónában! 2015-től a bmi értéke egészen 2019 elejéig szakadatlanul az 50 pont feletti tartományban volt, vagyis elvileg 50 hónapon keresztül folyamatosan azt ígérte, hogy az előző hónaphoz képest jobb a feldolgozóipar teljesítménye. És bár ez összeségében nem volt rossz időszaka az európai iparnak, de azért 18 visszaeső hónap csak volt közötte. 2018-ban az ipar már trendjében is enyhe csökkenésbe fordult, a bmi viszont még mindig magasan 50 pont felett járt, vagyis változatlanul a szektor gyors bővülését ígérte.
Ha megnézzük a koronavírus időszakát, még inkább összezavarodunk. Március-áprilisban látszólag jól működött a mutató, hiszen a termelés óriási zuhanását a bmi indikátora történelmi mélypontokkal jelezte. Májusban azonban a termelés már sokkal jobb volt az előző hónapnál (13% feletti havi ipari bővüléssel indult a mélypontról a korrekció), a bmi viszont még mindig mélyen 50 pont alatt (39,4) járt. Vagyis további óriási zuhanást ígért. Ha a bmi a felmérésében jól meg tudná ragadni az előző havi szinthez képest a változást, akkor a májusi indexnek toronymagasan 50 pont fölé kellett volna ugrania.
Azóta megjelent a júniusi és a júliusi felmérés eredménye is. Előbbi kis visszaesést (47,4), utóbbi minimális emelkedést (51,1) ígér. Az így felrajzolt kép éles ellentmondásban van azzal a közvélekedéssel, miszerint a helyreállás a nyári hónapokban is dinamikusan folytatódott. Ennek fényében nem csoda, ha a közlemény hajlamos a bmi valódi jelentéséről megfeledkezni és a mutatót inkább hozzáigazítja a várakozásaihoz. A bevezetőben idézett, válság előtti termelést vizionáló címek ennek a példái. Csakhogy az 51,1 pontos júliusi érték a bmi módszertana szerint nem azt jelenti, hogy az ipari termelés arra a szintre ugrik, amikor utoljára 51,1 ponton járt a mutató. Ez már csak azért is abszurd lenne, mert 15 évvel ezelőtt is volt kicsivel 50 pont felett a mutató, de mégsem a 2005-ös ipari termelést ismétli meg az élet (szerencsére).
A kétféle értelmezést szemlélteti az alábbi ábra. A valóság feltehetően a kettő között lesz majd.
Mi a helyzet a magyar kilátásokkal a bmi alapján? Nagyjából ugyanaz, mint az eurózónában. Már ismerjük a májusi és júniusi ipari termelési adatot, 16, illetve 17%-os emelkedést láthatunk havi alapon. A bmi ezalatt az áprilisi 34 pontról 47 pontig emelkedett, de 50 pont alatt maradva továbbra is méretes esést jelzett. Persze senki nem így értelmezte, hanem a szép emelkedés nagyszerűségét látták benne. Sőt, a júliusi 50,8 pont (vagy százalék, a szakma sem használja egységesen)
- vagy azt jelenti, hogy a februári szintre emelkedik a termelés (akkor járt utoljára itt a mutató),
- vagy azt, hogy a dinamikus növekedés megáll, hiszen alig van 50 pont felett az index.
Összegezve: a bmi-t készítő intézmények szerte a világon lehet, hogy azt kérdezik meg, hogy miként változott előző hónapról a vállalat helyzete,
DE AZ BIZTOS, HOGY NEM ERRE KAPNAK VÁLASZT.
A mutató értelmezhetetlen eredményeket ad, legalábbis ha ragaszkodunk ahhoz, amit mérni szeretne. Van azonban egy mentsége. Úgy tűnik, hogy nagyon rövid távon a mutató abszolút elmozdulása a vállalati szektor hangulatváltozását valamennyire visszatükrözi. Ez jóval kevesebb eredmény annál, mint amit időnként szeretünk belelátni, de a semminél valamivel több.
A közvélemény-kutatásokban nem ismeretlen az a jelenség, amikor egy közvetettebb kérdéssel próbálják a megkérdezetteket valamiről kifaggatni. Például a lakosság általános gazdasági helyzetértékelését a direkt kérdésre adott válasznál jobban tükrözi, hogy tervez-e nagy értékű eszközt vásárolni. Az amerikai elnökválasztás eredményeit pedig egy időben úgy próbálták megismerni a kutatók, hogy a választókat arról faggatták, venne-e autót valamelyik jelölttől, vagy hogy melyikkel sörözne szívesebben.
A bmi-re is így érdemes tekintenünk. A felmérés semmit nem mond nekünk a vállalati teljesítményről, hiába erről szólnak a kérdések, de az üzleti hangulat alakulásáról képes egy homályos képet nyújtani. Így érdemes rá tekinteni, és akkor nem fogunk meglepődni, ha a következő hónapokban az ipar sem stagnálni, sem rekordot dönteni nem fog.
