A vad indulatokat elszabadító erőszakos eseménysor mindjárt módot adott az amerikai uralkodó osztályok frakcióinak, hogy egyesüljenek a társadalmi mozgalmak elfojtása érdekében. A kibontakozó gazdasági világválság, amely nem a koronavírus-járvánnyal kezdődött, padlóra tette az Egyesült Államokat is, s az ennek nyomán kirobbant társadalmi ellenállás maga mellé sodorhatja a munkanélküliek tízmillióit. Az emberi jogokra hivatkozó rezsim legbelső és legmélyebb ellentmondása éppen abban rejlik, hogy képtelen az emberi jogok közé ténylegesen beemelni a méltó élethez, a munkához vagy éppen az egészségügyi ellátáshoz való alapvető jogot. Mindez a világrendszer egészére érvényes ellentmondás, de az ellentmondásból fakadó társadalmi felhajtóerő – úgy tűnik – ez alkalommal sem volt képes a romboló-tiltakozó tömegeket felemelni egy világos szervezeti-cselekvési terv, program színvonalára.
Ahogy Amerikában, Magyarországon is „rendőri” formát öltött a rasszizmus – a cigánygyűlöletet és a neonáci csoportosulásokat nálunk is „hatóságilag” védelmezik. A faji megkülönböztetés eszméje az állami politika rangjára emelkedett, legutolsó megnyilvánulásának éppen a napokban lehettünk szemtanúi Budapest belvárosában. Komoly társadalmi ellenállást nem tapasztalhattunk…
De az emberek általában csak válságos helyzetekben ismerik fel kiszolgáltatottságuk, nyomorúságuk mélységeit.
Az uralkodó osztály két frakciója mindig megpróbálja a saját javára felhasználni a társadalmi ellenállás szétszóródó „struktúráit”. A globalisták (a neoliberalizmus fő szálláscsinálói) és a populisták (a rasszista elzárkózás, az amerikai vagy más nemzet kivételessége és felsőbbrendűsége szószólói) – mint ugyanannak az éremnek a két oldala – csak látszólag kínálnak eltérő megoldásokat, a lényegben mindig kiegyeznek: abban, hogy megőrizzék a rettenetes társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket folyamatosan újratermelő rendszert. Így van ez Magyarországon, Franciaországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban, vagy éppenséggel Brazíliában. A rasszista gyilkosságok, a rasszista-nacionalista mozgalmak, kilengések mindenütt ugyanazt a célt szolgálják: elfedni a reális osztályellentéteket, a kapitalizmuson túli világ megteremtésének kísérleteit, a világproblémák közösségi-humanista megoldásait.
Floyd meggyilkolása, akárcsak korábban a magyarországi romáké, legyen mementó: a dolgok nem mehetnek tovább ezen az úton. De vigyázzatok, rosszabb mindig lehet: rajtunk (is) múlik.
Krausz Tamás, Eszmélet folyóirat
