A magyar ügy bagatellizálása érdekében került a lábbeli az ENSZ-ben az asztalra.
Kuriózumnak szentelte május 18-i bejegyzését Zöldi László internetes Médianaplójában. A „Hruscsov az ENSZ-ben mit csinált a cipőjével?” című írásban arra a csaknem hatvan évvel ezelőtti eseményre emlékeztetett, amiről annyi mendemonda kering. Kollégám fölsorolt közülük néhányat. Miután azonban belenéztem az orosz nyelvű Wikipédia „Ботинок Хрущёва”, azaz „Hruscsov cipője” szócikkébe, nyilvánvaló, hogy a magyarázatok száma az általa felsoroltakhoz képest is jóval több. Ezek idézésével nem járulnék hozzá a fals történetek szaporításához. Inkább afölött időznék el, hogy
az eset kétszeresen is része a manipulációtörténetnek.
1960. október 12-én ismét a magyar kérdés került szóba az ENSZ-ben. Nem volt ez újdonság, hiszen Magyarország 1955. december 14-én keltezett tagságának kezdeti éveit az 1956-os októberi forradalmat követő szovjet katonai beavatkozással kapcsolatos viták határozták meg a szervezetben. Az említett napon szintén támadások érték a jelenlévő Nyikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárát országának kelet-európai, s kiemelten magyarországi szerepe miatt.
Ő persze visszatámadott – ahogy az interneten olvasható: valósággal felrobbant –, vagyis szenvedélyes beszédben támadta a szerinte a gyarmatosítók uralmát védelmező levezető elnököt, aki az ügyrendre hivatkozva fojtotta bele a szót a kongói delegátus vezetőjébe. A szovjet vezető a gyarmati sorból épp csak megszabadult országokat vette védelmébe, hogy más irányt szabjon a vitának. Ezzel persze többször tapsot váltott ki az érintettek körében.
Rögtönzött (?) hozzászólásának egyik csúcspontja volt, amikor az imperialisták talpnyalójaként beszélt a Fülöp-szigeteknek a Szovjetuniót támadó diplomatájáról. Lorenzo Szumulonga ugyanis azt követelte, hogy a Szovjetunió szabadítsa meg a gyarmati függésétől Kelet-Európát. A pulpitusról szónokló Hruscsov emiatt nevezte őt „az amerikai imperializmus talpnyalójának”, amiben az USA ottani szerepét tekintve volt is igazság. A szovjet vezető akárha pártfórumon lelkesítette volna közönségét, karjának erőteljes hadonászásától kísérve, teátrálisan azt mondta:
„Mi nem isten és az önök kegyelméből élünk a földön, hanem a hatalmas szovjet nép és a függetlenségükért küzdő népek ereje és bölcsessége folytán. Az ENSZ nem lesz képes elnémítani a nép akaratát, az igazság akaratát, ami azt zengi: Sírba a kolonialista rabsággal! És minél mélyebbre temetjük el, annál jobb lesz!”
Egy egzaltált ember szavai lennének ezek? Azt gondolom, legfeljebb részben. Inkább jól megtervezett és kivitelezett manipuláció volt mindez, hiszen a Szovjetunió kelet-európai szerepe, ezen belül a magyar kérdés háttérbe szorult. A médiában is, sőt ott igazán. Hruscsov akkori beszédírója Alekszej Adzsubej, az Izvesztyija, a Pravda után a második legfontosabb szovjet napilap, főszerkesztőjének visszaemlékezése szerint, a delegáció, a pártfőtitkárral az élen arra törekedett, hogy széttördeljék az ülést, s eltereljék a figyelmet arról, hogy a nyugati országok megbélyegzik a Szovjetuniót a budapesti felkelés leverésében játszott szerepe miatt. Emiatt tekintem az akciót a manipulációtörténet részének, méghozzá a politikai manipulációénak. És, tisztesség ne essék szólván, a nyugati média be is kapta a horgot. Mi több rá is tett nem egy, hanem sok lapáttal.
Merthogy a show-nak a szavakon és a gesztikuláción túl volt egy igazán szokatlan mozzanata. Történetesen Hruscsov annyit emlegetett cipője. Pontosabban egy olyan lábbeli, amit félig cipőnek, félig szandálnak mondanánk, mert a felső része nem zárt volt, hanem bőrpántok fogták össze. Ez a cipő-szandál ott látható a címképen, a Nyikita Szergejevics ülőhelye előtti asztalkán. Hogy miként került oda, arról sokan sokfélét beszélnek. Erről írta karcolatát Zöldi László, amihez csak annyit tennék, hogy Hruscsov fia, a jelenlévő Szergej úgy emlékezett:
Apja cipője lesodródott a bejáratnál összesűrűsödött tömegben, ezért a testőrök hozták utána. Így került az asztalra a lábbeli, s volt kéznél, amikor csapkodni kellett vele.
Csöppet sem lepődnék meg azonban, ha ez a variáció szintén a zavarkeltést szolgálta volna, akár utólag is. Annál inkább, mert Andrej Gromiko, aki már ekkor a Szovjetunió külügyminisztere volt, emlékiratában* így beszéli el a dolgot: „Macmillan (Harold Macmillan brit kormányfő – KDL) különösen éles szavakkal illette a Szovjetuniót és barátait. Ekkor hirtelen Hruscsov lehajolt, levette a cipőjét és erősen csapkodni kezdte vele az asztalát.”
Igen ám, de van mozgókép, mely szerint ezt nem csak ülve, hanem helyéről felállva is megtette. Legalábbis a RAI olasz televízió összeállítása szerint. Ám a felvétel nem ugyanabban az öltözékben ábrázolja a szovjet vezetőt, s mellette sem Gromiko látható. Úgyhogy van itt kérdőjel, nem is egy. Ami viszont biztosan hamisítás: a New York Times által közölt fénykép, amelyen Hruscsov az emelvényről szónokol, kezében egy cipővel. Csakhogy ezt egyetlen filmfelvétel sem igazolja.
A tiszteletre méltónak kikiáltott lap, bizony manipulálta a fotót: a szovjet vezető kezébe montíroztak egy cipőt, amint az e cikk után látható. Már ha az ember egyáltalán még képes hinni a szemének. De akárhogy is, a dolognak ez a vetülete ma már a sajtómanipuláció-történet része. A sok szóbeszéddel együtt, amit szintén tekintélyesnek mondott nyugati lapok fotósai és szerkesztői terjesztettek. Ám ez aligha volt a szovjet vezetés ellenére, mert a lényegről terelte el a figyelmet. Márpedig a Kreml fő célja éppen ez volt. #
UTÓIRAT: A magyar kérdés, a kivizsgálására 1957. január 10-én létrehozott különbizottság megalakulásától 1962-ig, folyamatosan szerepelt az ENSZ különböző fórumainak napirendjén. Végül, a Kádár-rendszer konszolidációját követően, a témát ad acta tették. Hruscsov még két éven át töltötte be a pártfőtitkári, illetve a Minisztertanács elnöki tisztséget.
*MEGJEGYZÉS: Памятное. Книга 1. Новые горизонты. - Москва, Центрполиграф, 2015., 560 с.
CÍMKÉP: Hruscsov előtt egy cipő-szandál az asztalon az ENSZ közgyűlésen. Ezen a képen Gromiko külügyminiszter ül mellette. Bár vannak hitelesnek látszó feljegyzések, csak isten a tudója, hogy tényleg a lábáról került-e oda cipő...
ZÁRÓKÉP: Az eredeti fotó és a New York Times által manipulált kép, amelyen Hruscsov cipőt tart a kezében. A mozgóképek tanúsága szerint ott és akkor biztosan nem volt nála, ráadásul a fazonja sem ugyanaz mint az asztalon lévőé...
