A kapitalizmus egyik legmocskosabbik arca, hogy amikor embertömegek vészhelyzetet élnek át, a rendszer haszonélvezői nyerészkednek.
Ez annyira rohadt módon rendszerprobléma, hogy a nem nyerészkedők üzleti hátrányba kerülnének, így kénytelenek ők is nyerészkedni az extraprofitért. Ez persze egy tőkés sem ment fel.
Hazánkban – ahogy minden tőkés rendszerben – itt is az egekig szökött a szájmaszkok ára. És nem csak a szájmaszkoké, hanem a rendkívül szükséges fertőtlenítőszereké és az amúgy is indokolatlanul drága alapvető élelmiszereké is.
A kormánynak első lépések kellett volna legyen ezen termékekre árplafont bevezetni, ám azt a mai napig nem tették meg. A szájmaszkok ára ugyan némileg a társadalmi nyomás hatására minimálisan csökkent, de még mindig indokolatlanul magas profitrátája van.
A hazai és a nemzetközi jobboldallal szemben azonban a baloldali spanyol kormány most árplafont vezetett be a szájmaszkokra.
Alberto Garzón (Egyesült Baloldal) és Pablo Iglesias (Podemos)
Bár nem nyújtanak 100%-os védelmet, ha rengeteg ember viseli ezeket a kötelező társadalmi érintkezések során (pl. kórházakban, boltokban), akkor jelentősen csökkentheti a vírus terjedésének esélyét.
Nem véletlen, hogy szintén a spanyol baloldali kormány volt, aki a válság sújtotta szegényeknek alapjövedelmet vezetett be, nem pedig a bankárok és gazdagok mentőcsomagjait tervezi.
A spanyol kormánypártok között van két testvérpártunk, a Spanyol Kommunista Párt által alkotott Egyesült Baloldal szövetség, valamint a Podemos.
(A sebészeti maszk árát egységenként 0,96 euróban állapítottàk meg - Balmix. szerk)
