Bodies kept in homes, buried in fields or stored in refrigerated containers: With morgues and funeral homes overloaded, the city of #Guayaquil in #Ecuador and the epicentre of the country’s #coronavirus outbreak is struggling to collect and properly bury the victims
A vírus március végén kezdett el látványosan elterjedni a városban, és már az első pár nap után kezelhetetlenné vált a helyzetet. Több száz hulla halmozódott fel kórházakban és hullaházakban. Drámai videók mutatják, ahogy a hozzátartozók nekiesnek a rendőröknek, mivel már akár egy hete várják, hogy kiadják nekik szeretteik holttestét.
A rengeteg haláleset miatt a koporsók teljesen elfogytak. A hallottakat műanyagba, kartonpapírba és hűtőkonténerekbe rakják. A város már a holttesteket sem tudja begyűjteni. Egy nő például öt napon át próbálta elérni a hatóságokat, hogy vigyék el a légzési nehézségek miatt elhunyt szomszédja holttestét. A sürgősségi vonal folyamatosan foglalt volt, amikor pedig végre elérte őket, azt mondták neki, hogy nem érnek rá begyűjteni a hullát. A szomszédok végül öt nap után egyszerűen kirakták a testet az utcára.
A CNN riportja a városból
Megbecsülhetetlen, hogy hány ember kapta el a vírust, a hivatalos adatok (csütörtökön mintegy ötezer regisztrált fertőzött és 250 halott) az elnök, Lenín Moreno szerint is jelentősen alábecsülik a valós számokat. Guayaquil az első nagyobb dél-amerikai város, ahol látványosan elkezdett terjedni a betegség, és esete rámutat arra, hogy a kevésbé fejlett országokra milyen sötét hónapok várnak.
Vastagabb pénztárcájának köszönhetően Európa és az USA egyszerűen elhappolja a koronavírus megfékezéséhez szükséges alapvető eszközöket (mint a tesztek vagy az orvosi védőfelszerelések) a szegényebb országok elől. Ecuador hivatalosan alacsony esetszáma is azt mutatja, hogy egyszerűen képtelen a járvány mérsékléséhez kulcsfontosságú magas számú tesztelésre.
Ecuadorhoz hasonlóan más dél-amerikai és afrikai országok is alig jutnak tesztekhez, mivel a szűkös piacon nincs esélyük az európai országok és az USA ellen. A számos szegény országnál jelentősebb lobbierővel rendelkező Unicef például száz rászoruló országnak tervezett 240 millió szájmaszkot beszerezni, de mindeddig ennek alig több mint a tizedéig, 28 millió maszkig jutott.
Koporsónak szánt kartondobozok Ecuadorban. Fotó: AFP
Indiától kezdve számos fekete-afrikai országon át latin-amerikai nyomornegyedekig sok százmillió szegény lett a lakóhelyére kényszerítve. Olyan helyeken, ahol az éghajlatból, a kultúrából és a lakhatási viszonyokból adódóan jóval nagyobb változást jelent ez a mindennapokban, mint egy átlagos magyar panellakásba bezárkózni. „Hatan élünk egy szobában. Egy szobába nem lehetünk bezárva hatan a járvány végéig” – érzékeltette egy dél-afrikai férfi ebben a videóban, hogy miben jelenthet különbséget egy városi nyomornegyed.
Ahogy korábban írtunk róla, Magyarországon a feketén dolgozókat érinti legsúlyosabban a mostani a válság, a szegényebb országokra ez hatványozottan igaz. A feketén dolgozó utcai árusok, szemétgyűjtők vagy éppen vendégmunkások teljesen szociális védőháló nélkül maradnak, miközben az árak kontrollálatlanul mennek felfelé. Guayaquilban például ötszörösére nőtt a krumpli ára pár hét alatt.
Példa erőszakos hatósági fellépésekre világszerte
Az eszköztelen egészségügy, a magatehetetlen hatóságok, valamint az információhiányos és lehetetlen életkörülmények közé beszorított lakosság elegye pedig olyan képsorokat eredményezhet, amelyek aztán bejárják a világot, és könnyen megágyazhatnak az előítéleteknek.
Európai szemmel könnyedén tűnhetnek lesajnálandónak az embereket botokkal kergető indiai rendőrök, a szabályszegőket lelövéssel fenyegető Fülöp-szigeteki elnök vagy a tömegbe lövető kenyai hatóságok, ez azonban legalább annyira mutatja az eszköztelenségüket. Nekik nem nagyon maradt más, csak a nyers erő a járvány elleni védekezésben. Ez a fajta kilátástalanság egy pakisztáni példánál mutatkozott meg kifejezetten szemléletesen, amikor a védőeszközök hiánya miatt tüntető pakisztáni orvosokat rendőrök verték szét.
Fabók Bálint 2020-04-11 G7
