Idegengyűlölet, mélyszegénység, rendőri brutalitás, pánik – nagyjából ezek a szavak jellemzik a kialakult helyzetet, a járvány terjedése esetén pedig még radikálisabb lépések következhetnek. Mindezek ellenére Vági Zsolt elmondta: nem aggódik és nem érzi magát veszélyben, az emberek mindenhol ugyanolyanok, a fő probléma most az, hogy a hülyeséggel és a koronavírussal egyszerre kell megküzdeni világszerte.

Portfolio: Először is kérlek, mondj pár szót magadról; mivel foglalkozol, hogy kerültél ki Indiába?

Vági Zsolt: Egészségtudományi és képződő mentálhigiénés szakember vagyok. Idén másodjára töltök több mint egy hónapot Indiában, Rishikeshben. Ez számomra kiégés-megelőzés és tanulás egyben, mert egész évben emberekkel foglalkozom, ami sokszor lelkileg megterhelő. Idén főleg indiai klasszikus zenét tanulok szitáron, mert találtam egy remek tanárt itt. Először azért kerültem ide, mert ez egy régi, gyerekkori álmom volt; egészen fiatalon kialakult bennem egy bizonyos vonzalom Indiához. Kultúra, vallás, emberek, természet, jóga, keleti filozófia - nagyon sok minden van ebben.

Mi történt pontosan, hogy ragadtál kint?

Ez egyfajta dominó-effektus eredménye volt. Idén hosszabb időre akartam jönni, de csak egy hónapot tudtam megengedni magamnak az egyetemi, munkahelyi dolgok miatt. Először ezeket mondták le egymás után, március elején, majd 15-én kaptam egy e-mailt, hogy a 17-ére foglalt repülőjáratomat törlik. Aztán 21-e éjfélkor életbe lépett az országos lezárás.

Téged hogy érint személyesen az országos házikarantén? Hogy oldod meg a szállást, étkezést? Nyújt ebben bármilyen segítséget akár az indiai kormány, akár a magyar, vagy mindent saját magadnak kell leszervezned, finanszíroznod? Hogy oldod meg mindezt a kijárási tilalom mellett?

Az elején elég nagy volt a káosz, de én úgy gondolom, eddig elég jól viselem a helyzetet. Sok embernek tudtam a jelenlétemmel segíteni, rengetegen féltek, pánikoltak és elkezdtek megalapozatlan döntéseket hozni.

Ilyen például az, hogy sok szállásadó egyszerűen kitette a külföldieket az utcára. Szerencsére az én szállásom, egy kis vendégház, idős tulajdonosa nem állt be ebbe a sorba.

Alapvetően magamnak kell szerveznem mindent, de a magyar konzul Delhiben nagyon segítőkész volt; amikor a légitársasággal szerettem volna kapcsolatba lépni, ők segítettek. Egészen meglepő volt a közvetlenségét és készségességét megtapasztalni az otthoni bürokratikus rendszer után.

A kijárási tilalom érvényében jelenleg reggel 7 és 10 között vannak nyitva az élelmiszerboltok és a piac, 13 óráig lehet kinn mozogni, utána teljes zárlat veszi kezdetét. Ezt komolyan be is tartatják a hatóságok:

két ismerősömet megverték a rendőrök bambuszbotokkal, engem egyszer megfenyegettek, de végül nem vertek meg.

Honnan ered a külföldiekkel szembeni hirtelen ellenségesség? A kormány kommunikációja generálja ezt vagy valamilyen közhiedelem terjedt el nagyon gyorsan? Hallottál olyan esetről, hogy egy külföldit még ennél is durvább atrocitások értek?

Az itteni hivatalos kommunikációban azzal kezdték a lakosság tájékoztatását, hogy

közölték velük, hogy a külföldiek terjesztik a vírust; arra utasították a helyieket, hogy vigyázzanak velük.

Még óriásplakátokon is lehetett ezt olvasni.

Tény, hogy az első koronavírusos eset ebben az államban, ahol vagyok, egy olasz nőé volt, aki ráadásul megpróbált megszökni a karanténból. Ez valljuk be, nem a legjobb reklám a külföldiek számára.

A kormány kommunikációja sokat változott az elmúlt időben, de a lakosság félelme a külföldiekkel szemben megmaradt.

Komolyabb, külföldiek elleni atrocitásról nem hallottam, viszont sajnos Nyugat-Bengálban egy helyi lakos meghalt, miután megverték a rendőrök.

Ettől függetlenül a rendőrök végzik a munkájukat, szerintem velünk, külföldiekkel meg mindig elnézőbbek és a kialakult helyzet miatt hatalmas terhelés van rajtuk.

Gyanítom, a rendőrség brutális fellépése részben azzal is indokolható, hogy kevésbé tartja be a lakosság a kijárási tilalmat. Te hogy látod ezt? Otthon maradnak az emberek vagy pont azért ilyen erőszakosak a hatósági szereplők, mert sokan nem tartják be a korlátozásokat?

Szerintem nem feltétlenül nevezhető ez brutálisnak. Mindenhol vannak túlkapások, nehéz ennyi embert kezelni.

A helyiek nagy része otthon marad, mert nagyon tisztelik Narendra Modit, a miniszterelnököt és sokan egyfajta büszkeséggel tekintenek arra, hogy ők teljesítik a vezetőjük személyes kérését.

Az már egészen más kérdés, hogy rengeteg külföldi nem tartja be a korlátozásokat. Erre sokkal érzékenyebben reagálnak a hatóságok. Keményebben lépnek fel a vallási kisebbségekkel, például a muszlimokkal szemben is, akikkel amúgy is nagyon régóta vannak konfliktusaik.

Én úgy látom, hogy elképesztő, hogy az emberek többsége ilyen jól reagál erre a helyzetre, pedig tudom, hogy sokaknak ez elképesztően nehéz. Például az utcán élők vagy a száduk csak adományozott ételből élnek. Most az ő forrásaik nagyon elapadtak.

Szerencsére sokan nyújtanak nekik segítő kezet, én is tagja lettem az egyik ilyen szervezetnek, ahol napi 3-500 adag ételt készítünk rászorulóknak és aztán szétosztjuk a Rishikeshi nyomornegyedekben.

A szegényebb rétegeket, alkalmi munkásokat kifejezetten rosszul érinti most ez a korlátozás, sokakat az éhhalál fenyeget. Számukra segélyezési programot is hirdetett a kormány, de innen az a néhány kiló liszt és gabona, illetve gáztűzhely elég kevésnek tűnik, hiszen az ő bevételeik valószínűleg sokkal tovább kiesnek majd, mint 21 nap. Te hogy látod, hatékony az állami segítségnyújtás a szegények számára?

Az érdekes az, hogy nem látok különbséget az otthoni és az itteni szegény réteg között. Biztos vagyok benne hogy otthon is és itt is hatalmas teher ez azoknak, akiknek nincsenek tartalékaik.

Nehéz megítélni, hogy hatékonyak-e a kormány lépései vagy sem. Az biztos, hogy itt sokkal jobban érezni azt, hogy mindenki segít valakin. Sok tehetős indiai barátom van. Több közülük saját pénzen „etet” több száz embert.

Nehezíti a helyzetet, hogy olyan alapélelmiszerek ára, mint a liszt, minden nap 1-2 rúpát emelkedik az ellátási nehézségek miatt.

Előfordulhat szerinted, hogy a kijárási tilalom és a komoly hatósági szabályok ellenére elterjed a vírus Indiában? Meg fog tudni birkózni az egészségügyi rendszer vele vagy komoly krízist, netán teljes egészségügyi, társadalmi összeomlást hozna egy ilyen forgatókönyv?

Két dolog jutott erről eszembe. Az egyik az, hogy itt annyi mindennel kell az embereknek napi szinten megküzdeniük, hogy sokkal jobban hozzá vannak szokva a kiszámíthatatlan, kontrollálhatatlan helyzethez és nagyon türelmesek.

Szerintem otthon és Indiában is a legnagyobb probléma az átfogó tesztelés hiánya, ami teljesen ellene megy a WHO javaslatainak. Egy itteni orvos ismerősöm azt mondta, hogy körülbelül 40 tesztjük van az All Indian Institute of Medical Science-ben, ami egy hatalmas kórház és klinikai központ.

Akár otthon, itt is van egy szuper kórház, de nincs pénz maszkra, kesztyűre, tesztre, emberre. A személyzet elképesztően leterhelt.

Biztos vagyok benne, hogyha itt elszabadul a vírus, nem fognak tudni vele mit kezdeni. 1,3 milliárd ember él az országban. Elképzelni is lehetetlen. Például van, hogy öt órába telik autóval átmenni Delhin. És akkor még csak az agglomerációs körzetben vagyunk.

Az is biztos, hogy itt sokaknak nincs honnan hova összeomlani, mert már eleve a létminimum alatt élnek. Én Rishikesh összes nyomornegyedében jártam már és tavaly megfordultam Delhiben is.

Ami ott van, az leírhatatlan. Ha ott egy tényleges járvány tör ki, szerintem lezárják az egészet és mindenkit hagynak meghalni.

Mást nem hiszem, hogy tudnának tenni. Több száz, sőt ezer ember fekszik az utcákon meztelenül vagy szinte meztelenül és sincs semmijük.

Mit látsz, meddig tart majd még a különleges helyzet? A kormány 21 napig hirdetett csak lezárást, de előfordulhat, hogy ezt meghosszabbítják? Hogy látod, Te mikor fogsz tudni hazajönni?

2-3 alkalommal is lett volna lehetőségem hazamenni a repatriálási programon keresztül. Erre azért mondtam nemet, mert egyrészt aránytalanul soknak éreztem a 6-800 eurós díjat, másrészt pedig nem vagyok vészhelyzetben; itt hivatalosan sokkal kisebb az esetszám, mint otthon. Volt egy korábban megvásárolt jegyem, szóval a légitársaság fog adni egy másikat későbbi dátumra.

Éppen ma olvastam egy cikket az indiatoday.in oldalon, melyben azt írták, hogy április 15-től egy rövid időre, maximum három hétre megnyitják a határokat és a légteret, majd újra le fogják zárni egy hónapra.

Nehéz megítélni, mi fog most következni, magam is sokat gondolkoztam rajta. A saját magam és mások egészsége miatt is a legjobb most egy helyben lenni és tartani a fizikai távolságot, otthon maradni. Szerintem a legnagyobb kockázati tényező most utazni, főleg Delhibe.

Sokan kérdezték tőlem, hogy mit tegyenek, én mindenkinek azt javasoltam, hogy maradjanak itt, van minden, élelem, víz, biztonság, ne induljanak el. Azok, akik ennek ellenére elindultak, szinte mind Delhiben ragadtak. Ebben a helyzetben ez számomra a legrosszabb dolog lenne a világon. Nem tartok attól, hogy bármi bajom lenne, ha megfertőződnék, de nem szeretnék hozzájárulni a vírus terjedéséhez. Ehhez pedig egy helyben kell maradnom.

Egyébként megdöbbentő számomra, ahogy a külföldiek kezelik a helyzetet. Sokan nem hordanak maszkot és azt gondolják, hogy ez csak egy kamu, amit a háttérhatalom talált ki.

Szóval két vírussal kell egyszerre megküzdeni most: a koronával és a hülyeséggel. Akármennyire is nehéz most a helyzet, szerintem az utóbbival lesz nagyobb gondunk.

Szerintem május elején már haza fogok tudni menni.

Mindezek után tervezed még, hogy kimész Indiába jövőre is vagy most egy időre elég volt ez az élmény?

Nagyon nehéz most erre válaszolni. Egyrészt Rishikesh olyan, mintha a második otthonom lenne, rengeteget kaptam Indiától és az ittlétemtől. Szerintem ilyen helyzetben mindenhol ugyanolyan. Én olyan alkat vagyok, hogy nagyon sokáig el tudok lenni a saját belső világomban. Amellett, hogy tisztelem és átérzem rengeteg ember veszteségét, számomra ez most egy olyan önismereti folyamat, ami lehet, hogy soha nem fog adódni ebben az életben.

Azt tervezem, hogy a monszun után szeptemberben vagy októberben visszajövök, mert sok dolgom van itt, valamint otthon jelenleg minden munkámat lefújták, hiszen ezek főleg csoportos tevékenységek, előadások lettek volna.

De ez még a jövő zenéje. Nem érzem azt, hogy megváltozott volna a véleményem Indiáról. A felszínen van sok különbség, de alapvetően mindenhol ugyanolyanok az emberek.

Címlapkép: Getty Images