A mozgalmas hazai és európai fejlemények mellett, a Dél-Amerikában zajló események háttérbe szorulnak. A média érdeklődését legfeljebb a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro Brazília elnökévé történt megválasztása keltette fel, de csak kevesen figyeltek fel a tizenhat millió lakosú Ecuadorban zajló változásokra.
Tíz éves elnöksége után, Rafael Correa 2017 májusában távozott tisztségéből. A XXI század szocializmusát hirdető ecuadori elnök tevékenységéhez kötődtek az „állampolgárok forradalmának” nevezett társadalmi és gazdasági változások. A szegénységben élők száma 37-ről 23 százalékra csökkent. A két választás megnyert Correa második ciklusát beárnyékolta a 2015-16-ban lezajlott gazdasági válság és a közvetlen környezetét is érintő korrupciós botrány. Utóda a 64 éves Lenin Moreno lett, aki 2007-13 között Correa alelnöke volt. Ezt követően 2016-ig külföldön élt és az ENSZ „fogyatékkal élők ügyeinek” a biztosa volt.
A párizsi Le Monde Diplomatique decemberi számában megjelent írás hosszabban foglalkozik az ecuadori eseményekkel. A cikk szerint, Lenin Moreno a választásokon a Correa által 1996-an alapított Alianza Pais (AP) színeiben indult és ígéretet tett elődje politikájának a folytatására. Elutasította a tőke, valamint a neoliberális gazdaságpolitika dominanciáját és a társadalmi egyenlőtlenség további csökkentését ígérte. Az elnökválasztás 2017. április 2-án kiélezett légkörben tartott második fordulójában Moreno 51,16 százalékkal győzött a konzervatív Guillermo Lasso bankárral szemben. „Sikere a baloldali erők összefogásának és Correa támogatásának volt köszönhető”. Az új elnök azonban gyorsan szakított elődje politikájával és a „nemzeti párbeszéd” ürügyén megkezdte a közeledést a jobboldali elithez.
A korrupció elleni harc jelszavával, 2018 februárban népszavazást rendeztek, amelynek valódi célja Rafael Correa népszerűségének a megtörése volt. A referendum egyik kérdése a politikai vezetők tisztségének két ciklusra történő korlátozására vonatkozott, amivel Moreno elsősorban elődje indulását akarta megakadályozni a 2021-ben esedékes elnökválasztáson. Az Alianza Pais megosztottsága miatt azonban a választók 64,3 százaléka a változások mellett szavazott. A referendum eredménye lehetőséget teremtett arra is, hogy Correához kötődő több személyt lemondásra kényszerítsenek vagy eltávolítsanak a tisztségéből. A párizsi Le Monde Diplomatique szerint, „a korrupció elleni harc a neoliberális politika legitimációjának a legfőbb eszköze lett”.
A jobboldali fordulat része volt, hogy Moreno 2018 májusában Richard Martínezt, a Gyáriparosok Szövetségének az elnökét nevezte ki gazdasági és pénzügyminiszterré. Martinez első intézkedései közé tartozott: a külföldi befektetőknek nyújtott kedvezmények, a gazdaság liberalizációja, a munkaügyi törvények „rugalmasabbá” tétele, a privatizáció támogatása és a „populista pocsékolásnak” nevezett szociális kiadások lefaragása.
Raffael Correa a Le Monde Diplomatique 2018 februári számában közölt írása szerint, a tőkés körök által irányított média azt sugallja, hogy „a baloldali gazdasági modell megbukott és a politikusokból hiányzik az erkölcsi tisztaság”. „A visszaesést nem a térségben tapasztalható recesszióval, hanem a hibás kormányzati döntésekkel indokolják”. Súlyos problémát jelent Ecuadorban is a gazdasági szerkezet egyoldalúsága, mert az export felét a kőolajtermelés biztosítja. A fejlődés elsősorban a kőolaj világpiaci árának az alakulásától függ.
2005-14 között a gazdasági növekedés éves átlagban 3,9 százalék volt. A Központi Bank tájékoztatása szerint, 2018-ban a tervezett két százalék helyett, a BIP (Bruttó Nemzeti Össztermék) csak 1,1 százalékkal növekszik. A pénzügyi gondokat jelzi, hogy Lenin Moreno december közepén váratlanul Pekingbe utazott, ahol a költségvetési hiány fedezésére, a hitelkamatok törlesztésére, az állami alkalmazottak évvégi jutalmazására és más célokra egymilliárd dollár értékű kedvezményes kamatozású hitelt kapott. Az ecuadori törvények azonban kizárólag beruházási céllal engedélyezik a hitelfelvételt. Korábbi hitelekből Ecuador már 6,5 milliárd dollárral tartozik Kínának. Peking erős jelenlétét mutatja, hogy jelenleg 145 vállalatuk dolgozik Ecuadorban, amelyek a bányászatban, az építőiparban és az energia ágazatban tevékenykednek.
A Brazíliában alkalmazott módszerhez hasonlóan az úgynevezett korrupció ellenes küzdelmet az igazságügyi szerveknek a politikai folyamatokba való beavatkozása és erős média kampánya kísérte. A támadások hatására Jorge Glas alelnököt bebörtönözték és a Belgiumban tartózkodó Rafael Correa ellen nemzetközi elfogató parancsot adtak ki. A hatalom arra törekszik, hogy kétségessé tegye a lakosság által 2007-2017 között sikeresnek tartott évtized vitathatatlan eredményeit. A cikk szerint, „Moreno úgy viselkedik, mint egy elsőfokon eljáró bíró, aki elrendeli a gyanúsított őrizetbevételét de a vádak csak utólag készülnek el”. „Intézkedéseivel az elnök beavatkozott az igazságszolgáltatásba és megsértette a hatalommegosztás demokratikus elveit”.
A La Jornada Mexikóvárosban megjelenő baloldali lap azt írta, hogy Lenin Moreno sajátos rekordot állított fel. Másfél év alatt két alelnököt, a vele együtt, azonos programmal megválasztott Jorge Glast és az általa kinevezett Maria Alejandra Vicuňát, sikerült tisztségéből eltávolítania. A közelmúltban harmadikként a 35 éves Ottó Sonnenholznert választották alelnöknek. A pártonkívüli közgazdász és médiavállalkozó tanulmányait a nyugat-európai országokban folytatta. Nem kétséges, hogy a tőkés piacgazdaság és a nyugati orientáció elkötelezett híve.
A külpolitikai prioritások változásának a jele, hogy Venezuelával a korábbi baráti viszony feszültté vált, a nagyköveteket visszahívták és Ecuador kilépett a régió radikális baloldali országait tömörítő ALBA szervezetből is.
Lenin Moreno politikai helyzete bizonytalan. Gyengeségét mutatja, hogy egyrészt igyekszik elkerülni a konfrontációt, másrészt a konzervatív pártok foglyává vált. Társadalmi bázisának hiánya és az Alianza Pais támogatásának a meggyengülése következtében egyedül maradt. Kérdéses az is, hogy mandátumát ki tudja-e tölteni. Könnyen lehet, hogy a brazil Michel Temerhez hasonló szerepet játszhat, aki Dilma Rousseff elnöknek a bíróságok segítségével történt félreállítása után végrehajtotta a jobboldali fordulatot. Lenin Moreno nemcsak választóitól fordult el, de egy olyan folyamatot indított el, ami társadalmi, politikai és gazdasági bizonytalanságba sodorhatja Ecuadort.
