Az már más kérdés, hogy számos katona épít politikai karriert és került be a parlamentbe, de nem ad okot az aggodalomra az sem, hogy a védelmi minisztérium élére nem civil, hanem egy nyugalmazott tábornok, Fernando Azevedo e Silva kerül. (Aki egyébként Dilma Rousseff korábbi munkáspárti elnök alatt az 2016-os Rio de Janeiró-i olimpia biztonságáért volt felelős). Az új védelmi miniszter abból a szempontból is kulcsfigura lehet, hogy eddig a Legfelső Bíróság elnökének tanácsadója volt: a Bolsonaro által meglebegtetett alkotmányos változtatások, például a bűnözőket lelövő rendőrök büntetlenségének garantálása, a fegyverhez jutás könnyítése vagy a börtönbüntetés alsó korhatárnak csökkentése éppen ezen az intézményen akadhatna fenn – de így nem fog.

Trópusi Trumpnak hívják, de sokkal veszélyesebb Trumpnál

Elsöprő többséggel választották meg Jair Bolsonaro szélsőjobboldali politikust Brazília elnökének. Az új államfő sosem látott politikai tisztogatást ígér és kiforgatná sarkaiból a fennálló rendszert.

Az elemzések szerint egyébként a brazil társadalom nem annyira elutasító a katonákkal szemben, mint az argentin vagy a chilei, ahol a hetvenes évek véres diktatúrája, a kínzások, emberrablások és gyilkosságok a mai napig nyomot hagytak a hadsereg renoméján. A több mint húszéves brazil katonai diktatúra (1964-1985) jóval kevesebb polgári áldozattal járt, mint a szomszédos országok hasonló rezsimjei, de a múlt feltárása sem volt annyira alapos. A hadsereg először 2014-ben ismerte el, hogy akadtak „túlkapások”. Bár a korábbi brazil elnökről, Dilma Rousseffről köztudott volt, hogy a börtönben többször megkínozták (az a katonai vezető is, akiről Bolsonaro dicshimnuszokat zengett), de sokak szemében a katonai diktatúra a biztonság és a gazdasági növekedés kezdetének időszaka volt.

Annak tükrében, hogy tavaly 63 ezer embert gyilkoltak meg az országban, nem annyira meglepő, hogy a társadalom egy része a katonákban látja a megmentőt, és a személyes biztonsága érdekében rövid távon simán feláldozná a demokratikus intézményeket.

Szemeteket Washingtonra vessétek

Nagy várakozás előzte meg, hogy kit jelöl majd Bolsonaro külügyminiszternek, vagyis kinek a feladata lesz külföldön képviselni a radikális nézeteit? Saját szempontjából jobbat nem is találhatott volna, mint Ernesto Araújot, Trump amerikai elnök egyik leglelkesebb brazil rajongóját. Araújo, aki eddig az észak-amerikai főosztályt vezette a külügyminisztériumban, tavaly egy 36 oldalas tanulmányban dicsőítette az amerikai elnököt, mint a nyugati világ, kultúra és identitás egyetlen megmentőjét. A cikk komoly felhördülést keltett a brazil külügyminisztériumban, amely kényes a függetlenségére és professzionalizmusára. Araújo nem fogta vissza magát az EU-val kapcsolatos kritikákban sem, szerinte az Európai Unió „absztrakt értékek mentén szerveződő bürokratikus képződmény és kulturálisan üres terület”. Várható, hogy a Mercosur, a dél-amerikai közös piac az EU közti szabadkereskedelmi tárgyalások sem pörögnek majd fel, viszont minden korábbinál szorosabb lesz az amerikai-brazil viszony.

A brazil külpolitika „renacionalizálása” azonban nem lesz olyan egyszerű, mint Trump esetében: Brazília legfontosabb exportpartnere, Kína máris jelezte, hogy sok mindennel nem ért egyet, és aggódik Argentína is a dél-amerikai közös piac, a Mercosur jövője miatt. A brazil Getulio Vargas Alapítvány munkatársa, Oliver Stuenkel a spanyol El Paísnak azt fejtegette, hogy a multilaterális világrendet Trump elutasíthatja, ezt egy Amerika méretű ország megteheti, ám Brazília számára ez sokkal több kockázattal, mint előnnyel jár. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg az EU jóval fontosabb külkereskedelmi partnere Brazíliának, mint az Egyesült Államok.

És máris adott egy belső konfliktus: Bolsonaro gazdasági minisztere, a University of Chicago-n végzett befektetési bankár, Paulo Guedes éppen hogy a neoliberális gazdaságpolitika mellett tett hitet, ezért is támogatták a szélsőséges elnököt sokan a nagyvállalatok és a befektetők közül. Meghirdette például a mega olajvállalat, a Petrobras – részleges – privatizációját, és teljesen rendben találja, hogy a Boeing felvásárolja a brazil Embraer repülőgépgyártó részvényeinek 80 százalékát. De hogy lesz ebből erős nemzeti gazdaság? Hogy mivel tenné „ismét naggyá Braziliát”, az a legtöbb elemző számára még rejtély. Fernando Henrique Cardoso, Brazília korábbi elnöke  (1994-2002) például azt mondta róla:

Én már voltam ebben az országban szenátor, miniszter, elnök, de Bolsonaróról korábban soha nem hallottam. Fogalmam sincs, mit akar. És attól tartok, ő maga sem tudja.

Célkeresztben a média és az iskolák

Ehhez képest elégé határozottnak tűnik. Trumphoz és Orbánhoz hasonlóan Bolsonaro elsőként a szabad sajtóval szeretne leszámolni. Brazília legolvasott napilapját, a Folha de Sao Paolót nyíltan meg is fenyegette: „Ennek a lapnak vége” – mondta a TV Globonak adott interjújában, hozzátéve, „egy olyan lap, amely állandóan hazudik, egy fillér kormányzati hirdetést nem kap”.

A médiának nyilván nem ez az egyetlen bevételi forrása, de azért sok pénzről van szó, éves szinten mintegy 500 millió dollárt oszthat ki a brazil kormány a neki tetsző médiumoknak. A Reutersnek név nélkül nyilatkozó brazil újságírók máris azt mesélték, hogy a több szerkesztőségben erősödik az öncenzúra, igyekeznek tompítani a kritikát Bolsonaróval szemben, miközben nő az agresszió a kritikus újságírókkal szemben.

Az El País egy riportban számolt be arról, ahogy Bolsonaro támogatói győzelemittasan arról beszéltek, hogy most majd mindenkit levadásznak, aki a baloldalhoz tartozik. Köztük a kritikus médiát is. Máris napvilágot láttak találgatások arról, hogy bizonyos emberjogi és főleg környezetvédelmi szervezeteket szigorúbban ellenőriznek majd, különösen azokat, amelyeket külföldről (is) finanszíroznak. Itt nemcsak politikáról, hanem sok pénzről is szó van, sőt, a brazil politikus terveinek globális hatása is lehet: a környezetvédők máris megkongatták a vészharangot, hogy Bolsonaro megkezdi az Amazonas őserdejének kivágását és a terület ipari-mezőgazdasági hasznosítását. S ebben a katonák nagy lelkesedéssel segítenének neki.

Sokatmondó, hogy a környezetvédelmi minisztériumot máris bedarálta (a mezőgazdasági minisztérium alá rendelte), és az élére a nagybirtokosok lobbyjának egyik vezetőjét ültette. A szójatermelők és az állattenyésztőt régóta lobbiznak az Amazonas területének részleges hasznosítása érdekében.

Az esőerdők kivágása alapvetően változtatná meg a klimatikus viszonyokat az egész bolygón, de ez kevéssé hatja meg az új brazil vezetést. Meg is mondta a kijelölt külügyminiszter, hogy a klímaváltozás csak a „marxista politika” találmánya.

Magyar szempontból is tanulságos, hogy a média és a civil szervezetek mellett Bolsonaro harmadik célpontja az oktatás lesz, mert szerinte az iskolák nem nevelnek eléggé nemzeti büszkeségre, túlságosan kritikusak és – ezzel – baloldaliak. Már a győzelme után arról twittelt, hogy segítséget kér a diákoktól: telefonjaikkal filmezzék le a tanárokat, ha azok a „baloldali indoktrináció” jeleit mutatják vagy szexuális orientációról beszélnek. A parlament előtt van már egy törvénytervezet, amely megtiltaná, hogy az osztálytermekben vagy a tankönyvekben a társadalmi nemek vagy szexuális orientáció kifejezéseket használják. Bolsonaro mindezt azzal magyarázza, hogy az iskoláknak pártatlannak kell maradniuk, a politika bírálata pedig ebbe nem fér bele. Pompás időzítéssel hasonló indítvánnyal állt elő egy brazil képviselőnő is, mindössze egy nappal Bolsonaro győzelme után, ám a helyi ügyészség egyelőre betiltotta.

Mindez nem brazil jelenség, hasonló mozgalmat indított a radikális jobboldali AfD Németországban is, ahol a diákok névtelenül feljelenthetik a tanáraikat, ha azok „ideológiai kijelentéseket tesznek”, és hasonló javaslattal állt elő csütörtökön a G. Fodor Gábor által szerkesztett 888.hu is.

A brazil tanárok szakszervezete mindenesetre növekvő aggodalommal figyeli, hogy a közösségi médiában elképesztő durva támadások indulnak egyes – Bolsonaróval szemben kritikus – tanárok ellen. Volt olyan tanár, akinek napokra el kellett költöznie otthonról, mert életveszélyes fenyegetéseket kapott. Félő, hogy a Bolsonaro nő- és kisebbségellenes, vagy épp homofób kijelentéseivel felszabadított verbális erőszak előbb-utóbb fizikai erőszakot szül, és akkor nemhogy békésebb, hanem sokkal durvább évek következnek.

Kiemelt kép:Mateus Bonomi / AGIF / AFP