Hogyan tekintenek a kínai mesterséges intelligencia-cégek amerikai társaikra?

A DeepSeek egyik vezető kutatójának legutóbbi bejegyzése, amely Mao Ce-tung híres beszédére hivatkozik, bepillantást enged ebbe a gondolkodásmódba. A kutató a nyílt forráskódú és a zárt forráskódú mesterséges intelligencia közötti versengést a fény és a sötétség küzdelmeként ábrázolja. A bejegyzés szerint a DeepSeek addig fog harcolni, ameddig szükséges, egészen a teljes győzelemig.

A DeepSeek az elmúlt hónapokban radikálisan elkötelezte magát a nyílt forráskód mellett, kezdve a Huawei Ascend AI-gyorsítóival való együttműködésre tervezett alapvető komponensek kiadásával. Ezt követte a Flash-modell frissítése, amely vitathatatlanul a jelenleg a gyakorlati munkához elérhető legköltséghatékonyabb AI-modellé vált. A múlt héten a vállalat még egy lépéssel tovább ment, és nyílt forráskódúvá tette belső következtetési keretrendszerét

Míg az első két lépés még kereskedelmi szempontból is magyarázható volt – hiszen felgyorsították a hazai fejlesztésű hardverekkel való kompatibilitást, és rutin modellfrissítésről volt szó –, addig a következtető keretrendszer nyílt forráskódúvá tételére vonatkozó döntés messze túlmutat a hagyományos üzleti logikán. A DeepInfer, a DeepSeek belső következtető keretrendszere lehetővé teszi a vállalat számára, hogy korlátozott számítási erőforrások mellett egyszerre több felhasználót szolgáljon ki, ami a DeepSeek egyik legértékesebb üzleti titkává teszi.

A kivételes optimalizálási képességek mindig is a DeepSeek legnagyobb erősségei közé tartoztak, és továbbra is központi szerepet játszanak versenyelőnyében. Nem túlzás azt állítani, hogy ha a vállalat értékelését egyes összetevőkre lehetne bontani, akkor a következtetési infrastruktúrában elért innovációi az értékének akár egyharmadát is kitehetnék. A DeepSeek által szolgáltatott adatok szerint a vállalat akár napi 155 billió token feldolgozására is képes lehet csupán néhány ezer gyorsítókártyából álló klaszter segítségével – ez a hatékonysági szint a korábbi következtetési keretrendszerekkel szinte elképzelhetetlen lett volna.

Tehetségállományát és mérnöki szakértelmét tekintve minden okunk megvan arra, hogy úgy gondoljuk: a DeepSeek a jövőben még jobb keretrendszereket fejleszthet ki, míg a hazai fejlesztésű számítástechnikai hardver és a szoftver-hardver optimalizálás kombinációja lehetővé teheti számára, hogy jobb szolgáltatásokat nyújtson. Mindazonáltal az a döntése, hogy nyílt forráskódúvá teszi a következtetési keretrendszert, azt bizonyítja, hogy a vállalatot a kereskedelmi érdekeken messze túlmutató szempontok motiválják.

Ha ezt a döntést több más közelmúltbeli fejleménnyel együtt vizsgáljuk, egy mélyebb kép kezd kirajzolódni. A múlt hónapban Liu Shengyu, a DeepSeek operátor-tervezéssel foglalkozó mérnöke írt egy cikket A tegnapba kellett eltemetnem a tehetségemet címmel, amelyben azt állította, hogy az általános mesterséges intelligencia (AGI) nyílt forráskódúvá tétele közelebb hozná az emberi társadalmat a kommunizmushoz, míg az AGI irányításának olyan emberek kezébe adása, mint Dario Amodei, elkerülhetetlenül egy cyberpunk-disztópia felé vezetné az emberiséget.

A következtetési keretrendszer közzétételét követően Chen Deli, a DeepSeek vezető kutatója szintén feltűnő nyilatkozatot tett közzé a közösségi médiában:

Szerkesztői megjegyzés: Ez a nyilatkozat Mao Ce-tung híres beszédéből származik, amelyet 1953. február 7-én, az Egyesült Államok agressziója elleni és a koreaiak megsegítésére irányuló háború idején tartott a Kínai Népi Politikai Tanácsadó Konferencia Első Nemzeti Bizottságának negyedik ülésén:” „Úgy gondolom, nem nekünk kell eldöntenünk, meddig tart a háború. A múltban ez Trumanon múlt, a jövőben pedig Eisenhoweren vagy bármelyik jövőbeli amerikai elnökön fog múlni. Vagyis addig fogunk harcolni, ameddig ők akarják, amíg el nem érjük a teljes győzelmet.”

Ezek a kijelentések a DeepSeek-en belüli kifejezetten idealista kultúrát tükrözik, ami ugyanúgy megmutatkozik alapítója, Liang Wenfeng megjegyzéseiben is, aki őszintén elkötelezettnek tűnik a nyílt forráskód elvei iránt. Talán éppen ez az idealista légkör segít megmagyarázni a DeepSeek csapatának figyelemre méltó stabilitását. Noha a globális mesterséges intelligencia-iparban a munkaerő-fluktuáció rendkívül magas, a DeepSeek valószínűleg az egyik legstabilabb csapattal rendelkezik az egész szektorban.

Ezt a stabilitást nem lehet pusztán a javadalmazással magyarázni, tekintve, hogy még a csillagászati összegű fizetéseket kínáló szilícium-völgyi óriások is továbbra is küzdenek a munkavállalók megtartásával. Egyes jelentések szerint bár a DeepSeek nagyon jól fizeti alkalmazottait, javadalmazási csomagjai még mindig némileg elmaradnak bizonyos nagy kínai technológiai vállalatok által kínáltaktól. Az idealizmus azonban másfajta emberi szükségleteket is kielégíthet: amint a jövedelem eléri egy bizonyos szintet, az anyagi szempontok másodlagossá válnak, míg az értelem és a cél keresése előtérbe kerül.

Sok megfigyelő ezt talán példaértékű vállalati kultúrának tekinti, amelyet érdemes utánozni, vagy egyszerűen csak azért értékeli a DeepSeeket, mert megfizethető, kiváló minőségű mesterséges intelligencia-modelleket biztosít a világnak. Jelenleg azonban idealizmusának jelentősége messze túlmutathat a vállalati kultúrán vagy az olcsóbb technológián. Gondoljunk csak az Anthropicot, és tágabb értelemben a Szilícium-völgyi mesterséges intelligencia-ipart körülvevő, szinte szektaszerű légkörre. Az emberiség jövője érdekében ki kell alakítanunk egy saját, alternatív jövőképet, amely szembeszállhat a technológiai jobboldallal és a „Sötét Felvilágosodás” néven ismert intellektuális mozgalommal.

A legtöbb nyugati mesterséges intelligencia-vállalkozót mélyen lenyűgözik a jobboldali, sőt szélsőjobboldali eszmék. Bár lehet, hogy maguk nem olvasták el a vonatkozó elméleti műveket, cselekedeteikkel gyakorlatilag a jobboldali technológiai akceleracionizmust valósítják meg, ami azt a hitet tükrözi, hogy egy mindenható általános mesterséges intelligencia (AGI) gyakorlatilag minden problémát megoldhat, és hogy ők maguk alkalmasak az emberiség sorsának meghatározására. Tekintettel erre a szélsőséges, szinte apokaliptikus jövőképre, aligha meglepő, hogy oly sok kritikus az Anthropic belső kultúráját szektaszerűnek írta le – egy összehasonlítás, amely nem teljesen alaptalan.

Az Anthropic társalapítója, Chris Olah egyszer a Vatikánba utazott, hogy megpróbálja rávenni a pápát első pápai értekezésének felülvizsgálatára, amely az AI korában az emberi élet szentségének fenntartását hangsúlyozza, és nyilvánosan állította, hogy a Claude nevű AI-modell rendelkezik olyan belső állapotokkal, mint az önreflexió, a boldogság és a szomorúság.

Természetesen az általános mesterséges intelligencia (AGI) definíciói jelentősen eltérnek egymástól, és a Szilícium-völgyben oly lelkesen népszerűsített, állítólag mindenható AGI az egyik legkevésbé reális értelmezést képviseli. A társadalmi fejlődés valósága azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia valóban mélyreható változásokat fog hozni az emberi civilizációban, bár az, hogy ezek a változások végső soron az emberiség javát szolgálják-e vagy kárt okoznak-e, nem előre meghatározott, hanem az emberiségnek magának kell eldöntenie. Ami azonban biztos, az az, hogy ha megengedjük azoknak az embereknek, akik úgy vélik, joguk van a világot irányítani, hogy ezeket a technológiákat ellenőrizzék, az katasztrofális következményekkel járna az egész emberiség számára.

Sajnos a mai nyugati baloldal nehezen tud hatékony választ kidolgozni a mesterséges intelligenciára. Ez nem jelenti azt, hogy a nyugati baloldaliak nem akarnának szembenézni a kérdéssel; éppen ellenkezőleg, jelentős gondolkodást szenteltek a mesterséges intelligenciának, bár e gondolkodás nagy része végül a technológia elleni ellenzékhez vezet. A neo-luddizmus sőt, egyfajta reneszánszát éli.

A nyugati baloldalnak minden bizonnyal jogos okai vannak a mesterséges intelligencia bírálatára, amelynek jelenlegi fejlődése sokkal több problémát okozott, mint azt a legtöbb ember felismeri. A mesterséges intelligencia minden aspektusának kritika nélküli elfogadása súlyos hiba lenne, de szembe kell néznünk azzal a valósággal is, hogy rendkívül irreális elvárás az, hogy az emberi társadalom visszatérjen a jelenlegi mesterséges intelligencia-forradalom előtti világba, különösen mivel a technológia a belátható jövőben valószínűleg tovább fog fejlődni.

Szükségünk van tehát egyfajta baloldali technológiai akceleracionizmusra, amely a mesterséges intelligencia baloldalra gyakorolt hatásait inkább optimizmussal, mint beletörődéssel közelíti meg. Ez az ideológiai tér azonban a nyugati országokban szinte teljesen üres, ami jelentős hiányosságot hagy a baloldal mesterséges intelligencia-forradalomra adott válaszában. Egyesek ezt a kortárs baloldal kudarcának nevezhetik, de a valóság ennél jóval bonyolultabb.

A nyugati baloldal technológiai haladásba vetett hitének elvesztése elsősorban az 1968. májusi tüntetésekre vezethető vissza, amikor a nyugati országok baloldali mozgalmai hatalmas lelkesedéssel vetették magukat egy olyan felfordulásba, amelynek eredményei végül messze elmaradtak várakozásaiktól. Ezt egy hosszan elhúzódó politikai és szellemi kiábrándulás követte, amelynek hatásai a mai napig érezhetők. A nyugati baloldal sok tagja továbbra is mélyen szkeptikus azokkal a konstruktív erőkkel szemben, amelyek képesek lennének érdemi változást előidézni, mivel elvesztették a hitüket abban, hogy új erők képesek lennének valami jobbat felépíteni.

Ezt a mélyen gyökerező pesszimizmust később a gyakorlati tapasztalatok is megerősítették, amit a környezetpolitika különösen világosan szemléltet. Egy évtizeddel ezelőtt a nyugati liberális progresszívek közül sokan lelkes támogatói voltak a fejlett környezetvédelmi technológiáknak, míg ma ugyanazon politikai körökben gyakori érv, hogy ezek a technológiák csak korlátozott mértékben képesek eredményeket elérni, és hogy az emberiség talán máris elveszíti azt a képességét, hogy kézben tartsa az éghajlatváltozást.

Ez a változás azt tükrözi, hogy a nyugati országok nem tudták környezetvédelmi programjaikat hatékony cselekvéssé alakítani, ami miatt sok progresszív az új környezetvédelmi technológiákat inkább a alapvető problémák elkerülésének eszközeként tekinti, mintsem azok megoldásaként. Ez a gondolkodásmód egyre inkább átterjedt a mesterséges intelligencia körüli vitákra is.

Egy másik szemszögből nézve a Szilícium-völgy, amelyet széles körben a kortárs technológiai innováció központjának tekintenek, már a kezdetektől fogva kifejezetten jobboldali politikai jelleget öltött. A Szilícium-völgy és az amerikai hadsereg közötti szoros történelmi kapcsolat miatt ez a térség soha nem volt ideológiailag semleges.

Amikor az amerikai baloldali gondolkodók a Szilícium-völgy politikai fejlődésének történetét vizsgálják, gyakran rámutatnak Newt Gingrich konzervatív politikájának hatására az iparág ideológiai irányultságára – ez a téma önmagában könnyedén kitöltene egy egész könyvet. Egy közelmúltbeli példa azonban elegendő ahhoz, hogy illusztrálja a Gingrich és a Szilícium-völgy közötti folyamatos kapcsolatokat. Egy nemrég alapított, a hadviselés jövőjének tanulmányozására szakosodott amerikai szervezetben nemcsak Elon Musk és Palmer Luckey vesz részt, hanem Gingrich is, mint egy másik vezető személyiség, akinek a részvétele sokat elárul a konzervatív politikai erők és a technológiai ipar közötti kapcsolatról.

Ezen történelmi háttér fényében aligha reális elvárni, hogy a Szilícium-völgy egy valóban befolyásos baloldali intellektuális mozgalmat hozzon létre. A mesterséges intelligenciát övező nagy felhajtás közepette a legbaloldalibb intellektuális mozgalom, amelyet a Szilícium-völgynek sikerült létrehoznia, az úgynevezett Abundance Agenda, amely tavaly jelentős figyelmet keltett, de alapvetően a jobboldali gondolkodásmódban gyökerezik. Tekintettel erre az ideológiai környezetre aligha meglepő, hogy a nyugati baloldal ennyire kritikus lett a mesterséges intelligenciával szemben.

A helyzet azonban mára megváltozott: Kína a Szilícium-völgy mellett a mesterséges intelligencia innovációjának újabb jelentős központjaként lépett színre. Mivel Kína körülményei eltérnek az Egyesült Államokétól, technológiai fejlődése alternatív utat kínál a mesterséges intelligencia számára.

A kínai MI-vállalatoknak nem feltétlenül kell a baloldali akceleracionizmus megalkotóivá válniuk – ez a feladat valószínűleg meghaladná képességeiket. Mindazonáltal az általuk választott eltérő út a világ baloldali értelmiségieinek teljesen új lehetőségeket kínálhat a mesterséges intelligencia jövőjének elképzeléséhez.

Azt is el kell ismernünk, hogy bár a kínai mesterséges intelligencia-vállalatok az amerikai társaiktól eltérő környezetben működnek, továbbra is a tőke gazdasági logikájának vannak alávetve. Gondoljunk csak a nagy nyelvi modellek korszaka előtti Szilícium-völgyre, amikor a nyílt forráskód még a technológiai kultúra szerves részét képezte. A későbbi hanyatlás azzal magyarázható, hogy a nagy mesterséges intelligencia-modellek korszakában hatalmas tőkebefektetésekre van szükség, ami a tőkeelszámolás szempontjából rendkívül vonzatlanná teszi a nyílt forráskódot. A mai Szilícium-völgyben is vannak idealista programozók, de az idealizmus önmagában nem elegendő a tőke nyomásának leküzdéséhez.

Pontosan ebben a kontextusban játszott a DeepSeek olyan kiemelkedő szerepet Kína mesterséges intelligencia-fejlesztésében. A nyílt forráskód népszerűsítésével a vállalat nemcsak hozzájárult a nyílt forráskódú kultúra kialakításához Kína mesterséges intelligencia-iparában, hanem bizonyította e megközelítés technológiai és kereskedelmi fenntarthatóságát is. Mivel technológiai eredményei és kereskedelmi sikerei folyamatosan erősítik egymást, a DeepSeek magja egyre inkább meg van győződve arról, hogy érdemes utat választott. Talán a nem túl távoli jövőben Kína mesterséges intelligencia-közössége is kialakítja majd saját változatát a baloldali technológiai akceleracionizmusnak.

Itt egy pontosításra van szükség, mivel az akceleracionizmus történelmileg nem volt teljesen pozitív fogalom a filozófiában. Megjelenése óta azzal vádolták, hogy gyakorlatilag elkerüli a valós világ problémáit azzal, hogy reményét egy mindenre képes, mindent megoldó „Nagy Másikba” helyezi. Mindazonáltal az akceleracionizmus technológiával való foglalkozása olyan intellektuális teret foglal el a kortárs társadalomban, amelyet nem lehet könnyen pótolni.

Egy olyan időszakban, amikor a jobboldali akceleracionizmus teret nyer, a baloldali akceleracionizmus létezése és gyakorlati alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia korszaka szélesebb körű lehetőségeket nyisson meg. Ebből a szempontból a DeepSeek nyílt forráskód iránti elkötelezettsége a baloldali akceleracionizmus tágabb értelemben vett gyakorlati megnyilvánulásaként értelmezhető. Bár természetesen messze nem hibátlan elméletről van szó, a baloldali akceleracionizmus olyan gondolati irányzat, amelyről korunk nem engedheti meg magának, hogy nélkülözze.

Szigorúan véve a DeepSeek saját indokai a nyílt forráskód mellett való döntésre valóban tükröznek egy bizonyos technológiai akceleracionista szemléletet. Interjúk szerint a vállalat egyik központi motivációja az a meggyőződés volt, hogy a mesterséges intelligenciát övező állítólagos technológiai akadályok nem olyan leküzdhetetlenek, mint azt általában feltételezik. Mivel a technológiai terjedés végső soron elkerülhetetlen, a DeepSeek a nyílt forráskódon keresztül történő technológiai fejlődés felgyorsítását tartja a legésszerűbb választásnak.

Ma talán nem tűnik különösebben nehéznek ilyen következtetésre jutni, de amikor a kínai mesterséges intelligencia-modellek még jelentősen elmaradtak amerikai társaiktól, ennek az álláspontnak a felvállalása valódi hitet igényelt a nyílt forráskód és a gyorsított technológiai fejlődés kilátásaiban.

Akkoriban a globális mesterséges intelligencia-ipar nagy része kételkedett a nyílt forráskód értékében és potenciáljában, miközben elfogadta az uralkodó feltételezést, miszerint a mesterséges intelligencia fejlesztése olyan technológiai akadályokkal jár, amelyeket rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen lenne leküzdeni. A DeepSeek elutasította ezt a feltételezést, és olyan döntést hozott, amely nemcsak Kína, hanem az egész világ számára is döntő fontosságúnak bizonyult. A történelmi fejlődést a szükségszerűség és a véletlen kölcsönhatása alakítja. Bár egyes átalakulások hosszú távon elkerülhetetlenek lehetnek, a kulcsfontosságú személyek és szervezetek döntései bizonyos történelmi pillanatokban előrehozhatják ezeket az átalakulásokat.

Ez egy érdekes jelenségre emlékeztet. A kínai nyílt forráskódú mesterséges intelligencia-mozgalom megjelenése előtt a kínai interneten a nyílt forráskódról folyó viták gyakran az amerikai – vagy tágabb értelemben a nyugati – nyitottság és haladás szimbólumaként ábrázolták azt. Ma azonban, amikor a nyílt forráskód szóba kerül, egyre gyakrabban találkozunk szarkasztikus megjegyzésekkel olyan önjelölt szilícium-völgyi rajongóktól és kommentátoroktól, akiknek világnézetét továbbra is mélyen befolyásolja a nyugati intellektuális és politikai dominancia. Természetesen bizonyos csoportok mindig is úgy alakították retorikájukat, hogy az összhangban legyen a Nyugaton éppen uralkodó ideológiai állásponttal.

Igazságosság kedvéért, ha félretesszük a politikai gazdaságtanon alapuló mélyebb kritikát, és kizárólag a nyílt forráskódot támogató nyugati programozók eredeti motivációit vizsgáljuk, valóban megállapíthatunk egy jelentős mértékű baloldali technológiai idealizmust, sőt utópizmust is. Mégis, még ez a korlátozott formájú technológiai baloldaliság is eltűnik manapság az Egyesült Államokban, ahol a kormány és a vállalati tőke egyre kevésbé tűri a nyílt forráskódot. Míg sok vállalat vég nélkül beszél a nyitottság iránti elkötelezettségéről anélkül, hogy sokat tenne e ígéretek megvalósításáért, mások – mint például az Anthropic – végtelen sorozatban találnak ki indokokat technológiájuk zártságának fenntartására, azt állítva, hogy a nyílt forráskód veszélyes, fenyegeti a világbékét, aláássa a kiberbiztonságot, és mindenféle egyéb kockázatot jelent.

Ezeknek a fejleményeknek a hátterében két, alapvetően eltérő jövőkép közötti konfrontáció húzódik meg. A Szilícium-völgy technológiai óriásai úgy tűnik, meg vannak győződve arról, hogy csak ők – mint a mindenható általános mesterséges intelligencia (AGI) állítólagos jövőbeli uraiként – alkalmasak az emberiség sorsának meghatározására; ez a hozzáállás pedig könnyen lehet, hogy az emberiség történelmének egyik legarrogánsabb ideológiáját képviseli. Ezzel szemben Kína nyílt forráskódú mesterséges intelligencia-modelljei egy radikálisan eltérő jövőképet kínálnak, amelyben a mesterséges intelligencia az alapvető infrastruktúra megfizethető formájává válna, mindenki számára egyenlő feltételekkel hozzáférhetővé, így egyetlen magánszemély vagy vállalat sem tudná monopolizálni a mesterséges intelligenciát, és ezt a monopóliumot felhasználni a világ feletti uralom gyakorlására.

Valószínűleg ez az a meggyőződés, amely inspirálja a DeepSeek fiataljait, akik kijelentették, hogy folytatni fogják a harcot: „bármennyit is akarnak harcolni, mi harcolni fogunk, a teljes győzelemig.” Ugyanakkor ennek az egyenlőségi víziónak a valósággá alakítása olyan problémákat vet fel, amelyeket sem egyetlen mesterséges intelligencia-vállalat, sem az AI-ipar egésze nem tud egyedül megoldani. I Had to Bury My Talent in Yesterday című cikkében Liu Shengyu pontosan ezt a kérdést veti fel: hogyan kellene kinéznie az emberiség jövőjének, miután a mesterséges intelligencia ilyen mélyrehatóan átalakította a világot.

Az egész világ számára pozitív fejlemény, hogy a DeepSeek mérnökei – mint a technológiai élvonalban dolgozó fejlesztők – hajlandóak elgondolkodni ilyen kérdéseken. Mindazonáltal el kell ismernünk, hogy az algoritmusmérnökök, a filozófusok és a szociológusok különböző szerepet töltenek be, és hogy egyes kérdésekkel végső soron a gondolkodóknak és a forradalmároknak kell foglalkozniuk. A baloldalnak ezért – mind Kínában, mind világszerte – komoly figyelmet kell szentelnie azoknak a pozitív lehetőségeknek, amelyeket a mesterséges intelligencia által vezérelt társadalmi átalakulás nyithat meg az emberiség számára, beleértve azt is, hogy a mesterséges intelligencia hogyan segíthet egy jobb és egyenlőbb világ megteremtésében.

Éppen ezért az Anthropic-hoz kapcsolódó, szektaszerű ideológiát alaposan meg kell kérdőjelezni és kritikával le kell bontani. A mesterséges intelligencia rendkívül hatékony technológia, de végső soron nem isten. Még ha a mesterséges intelligencia számos területen már felülmúlta is az emberi képességeket, fejlődése továbbra is érthető mintázatoknak és korlátoknak van alávetve.

Bármit is tartogat a jövő, a mai baloldalnak szüksége van valakire, aki betölti a baloldali technológiai akceleracionizmus szellemi és politikai terét, mivel egy teljesen új korszak által felvetett problémákat nem lehet megoldani azzal, hogy komoly reflexió nélkül hagyjuk az eseményeket a maguk útján haladni.

A biztató hír az, hogy a DeepSeek által képviselt kínai technológiai vállalatok most olyan jövőképet kínálnak a baloldalnak, amely alapvetően eltér a Szilícium-völgyben népszerűsítettől. Bár a történelem és a mai valóság egyaránt emlékeztet bennünket arra, hogy az új lehetőségek léte nem garantálja automatikusan a pozitív kimenetelt, és hogy egy jobb jövő végső soron számtalan ember kollektív erőfeszítését igényli, a jobb jövő lehetősége nélkül azonban egyáltalán nem lehet jobb jövő. Hogy az emberiség képes-e megragadni ezt a lehetőséget, arra a kérdésre csak az idő adhat választ.

Hivatkozások

https://mp.weixin.qq.com/s/BCoVJ72TaIXIfQ9fbX87RQ

Forrás: https://thechinaacademy.org/deepseek-declares-war-on-silicon-valleys-monopoly-vowing-to-fight-to-the-end/ 2026. november 6.