Egészen őszintén, félek, csodálkozok, sőt röstellem magam. Svájcban születtem, életem egy részét ott töltöttem, közben Európa nagy részét bejártam és több mint 20 évet éltem Amerikában. Ennek ellenére a legrosszabb lidércálmomban se tudtam elképzelni, hogy a Nyugat ilyen mélyre süllyedhet. Igen, tudok a hamis zászlóról, a korrupcióról, a hódító háborúkról, a NATO hazugságairól, a kelet európaiak meghunyászkodásáról, stb. Ezekről mind számtalan esetben írtam.
Enyhén szólva, nem voltak tökéletesek, de emlékszem Helmut Schmidtre, Maggie Thatcherre, Reaganra, Mitterrandra, még Chiracra is. És emlékszem milyen volt a Canard Enchainé, vagy a BBC. A Hideg Háború alatt a Nyugat nemigen volt fehér fényes páncélba öltözött lovag, de mégis a törvény az törvény volt, és létezett bizonyos fokú kritikus gondolkodás.
Most azonban mélyen szégyellem magam a Nyugat miatt, és nagyon-nagyon aggódom.
Ma nem látok semmi mást, mint alázatos tömeget, akiket valódi, bona fide (klinikai értelemben) pszichopaták vezetnek.
És ez még nem a legrosszabb.
A legrosszabb ez a süketítő csend, ahogy mindenki másfelé néz, és azt játssza meg, hogy „semmi közöm hozzá”, vagy még ennél is rosszabb, ezt a groteszk látványt komolyan veszi. Basszátok meg, mi van veletek? Valamennyien zombikká váltatok? Ébredjetek fel!
Hadd szedjem össze a szavaimat, és hadd mondjam el a puszta valóságot. Trump ellen végrehajtott neokon összeesküvés óta, a Nyugat most pontosan azt az utat járja be, amit a náci Németország körülbelül az 1930-as évek közepén.
Jól tudom, az ideológia más, és más a kijelölt bűnbak is, de a mentalitás ugyanaz.
Azonos ok azonos hatást eredményez. De mostanában mindkét oldalon olyan fegyverek vannak, amikhez képest a drezdai tűzvész csak egyszerű szikra volt.
Itt van a „nyugati szolidaritás” mutogatása, nem az UK-val, vagy az angol emberekkel, hanem Londonnal. Ugye milyen megható?
Hadd kérdezzem meg tőletek, mi volt a lényege az angol politikának Európával kapcsolatban, mondjuk a Középkor óta?
Úgy van, háborúk kirobbantása Európában.
Gondoljátok, hogy ez most másképp van?
A jövőbéli viselkedés legjobb indikátora a múltbéli viselkedés. És ez nem lenne érvényes az UK-ra?
Hadd hívjam fel a figyelmeteket, amikor Napóleon és Hitler megtámadta Oroszországot, a megtámadott nehéz időkön ment át, és objektív vélemény szerint gyenge volt (Így bizony! Kutassatok utána, ha nem hiszitek el). Mindkét esetben az orosz társadalom mélyen megosztott volt, ideális állapotban a megtámadáshoz.
De ez ma nincs így!
És akkor most felteszek egy egyszerű kérdést: Ezek tényleg háborút akarnak kirobbantan egy egységes, nukleárisan felfegyverkezett Oroszországgal?
Azt hiszitek, hogy ez túlzás?
Gondoljátok át újra!
A helyzet az, hogy a szituáció ma rosszabb, mint a Kubai válság alatt. Először is a Kubai válság alatt mindkét oldalon racionálisan gondolkodó vezetők voltak. Ma egyetlen egy racionálisan gondolkodó vezető sincs az Egyesült Államokban. Egyetlen egy se.Másodszor, a Kubai krízis alatt az összes hírt közölték, és az egész emberiség tudta, hogy a Föld a szakadék szélén táncol.
Ma senkiről se látszik, hogy tudná, háború felé tartunk, valószínűleg termonukleáris háború felé, ahol az áldozatok száma 100 milliókban mérhető.
És mindez, miért?
Azért mert a nyugati emberek részére ez elfogadható, illetve azt se tudják, hogy tudatlan, arrogáns pszichopata banda uralkodik rajtuk.
Ez a helyzet minimálisan a következőket jelenti:
A képviseleti demokrácia nem működik.
A törvény csak a gyengékre és szegényekre vonatkozik.
A nyugati értékek viccé redukálódtak.
A kapitalizmus túléléséhez háborúra, és világ hegemóniára van szükség.
Az anglo/cionista birodalom az összeomlás szélén áll, az egyetlen nyitott kérdés, hogyan és mibe fog kerülni.
Pillanatnyilag orosz diplomatákat tömegesen utasítanak ki, miközben erősnek és férfiasnak érzik magukat. A lengyel és az ukrán politikusok bátorsága és önbizalma szédületes mértékben megnőtt (amerikai haderőkre támaszkodva).
A helyzet az, hogy ez csak egy sokkal nagyobb jéghegy csúcsa. A valóságban az igen fontos szakértő szintű konzultációk (ami atomhatalmak között életben vágóan fontos) régen nem léteznek. Már csak legfelső szintű telefonálás van. Mindez akkor, amikkor a két oldal háború felé tart. Hónapok óta Oroszország és a NATO európai háborúra készül fel. Oroszország már teljesen felkészült. Ellenben a NATO nem, viszont tudják a számszerű adatokat, és bíznak az erejükben. Az igazság az, hogy ezeknek a NATO mini katonáknak fogalmuk sincs, mire számíthatnak. Amikor Oroszország hadba lép, ezek a NATO országocskák azt se fogják tudni, mi történik velük. Szinte pillanatok alatt a „csatatéren” csak USA és Oroszország marad. Vagyis a konfliktus nagyon hamar nukleárissá növi ki magát. És első alkalommal a történelemben az Egyesült Államokat hatalmas csapás fogja érni, de nem csak Európában, hanem a Közel Keleten, Ázsiában és az Észak Amerikai kontinensen is.
Én egy orosz katonai családba születtem, és orosz, valamint szovjet katonai eseteket tanulmányoztam. Meg tudom nektek ígérni, és kérlek, egy másodpercig se kételkedjetek benne: Oroszország nem fog meghátrálni, ha sarokba van szorítva, az egész civilizációt le fogják, töröli a Földről. Az oroszok nem akarnak háborút, tartanak tőle (ahogy tartaniuk is kell), és mindent meg fognak tenni, hogy elkerüljék. De ha megtámadják őket, akkor számolni kell egy tökéletesen megsemmisítő tűzerővel. Ne fogad ezt el tőlem, fogad el Putyintól, aki világosan megmondta, és akit a nép 95 százaléka támogat legalább is ebben a témában, az ország megtámadásával teli van a tökük, ami sok az sok, több nyugati támadást nem tűrnek el, különösen akkor, amikkor nukleáris fegyverekre támaszkodnak. Legyetek oly szívesek és nagyon-nagyon óvatosan értékeld ki Putyin szavait: „Mi szükségegy olyan világra, ahol nincs Oroszország?”
És mindez miért? Amerikának és Oroszországnak nincs oka rá, hogy az együttműködésen kívül bármi más céljuk lehessen egymással. (az oroszok egyszerűen nem értik, az amerikai vezetők miért nem tudnak erről az egyszerű tényről).
Rendben van, Londonnak rengeteg oka van, amiért az oroszoknak „kuss és tűnjenek el”, ahogy ezt Gavin Williamson, az UK védelmi miniszter állítólag ilyen elegáns módon kifejtette. De, hagy mondjam el, ez nem fog bekövetkezni. Jóval az előtt, hogy Oroszország befogná a száját és elmenne Anglia egy rakás radioaktív hamuvá válhat. Ez mindössze egyszerű tény.
Amit nem értek: az amerikai vezetők tényleg el akarják veszteni az országukat egy aprócska, kellemetlen és arrogáns angol klikk miatt, akik még mindig abban a hitben élnek, hogy egy birodalom élén állnak? Csak nézzetek rá Boris Johnsonra, Theresa Mayre és Gavin Williamsonra. Tényleg hajlandók vagytok meghalni ezen degeneráltak érdekeinek a megvédéséért?
Én ezt nem értem, és Oroszországban se érti senki.
Persze, tudom, hogy mindössze annyit tettek, hogy néhány diplomatát kiutasítottak, amit Oroszország is meg fog tenni. És akkor mi van? De nem ez a lényeg.
Ne azt nézd, hogy hol vagyunk, hanem, hogy mi felé tartunk!
Washingtonban 200.000 ember tiltakozik a fegyvertartás ellen, de egy lélek se az atomháború ellen.
Mi van veletek emberek?
Mi történt a Nyugattal, ahol 1963-ban születtem?
Édes Istenem, tényleg eljött mindennek a vége?
Én lennék az egyetlen, aki látja ezt a lassan guruló vonatot, amely belevisz minket a szakadékba?
Ha módodban áll, légy szíves adj egy okot a reményhez.
Mert én nem látok semmit.
Aláírás: The Saker
Utóirat: Tudom, hogy a blog szabályok szerint tartózkodni kell az erős túlzásoktól, mivel az „üvöltésnek” hat. Ez alkalommal valóban megpróbáltam üvölteni. A világnak óriási szüksége van az üvöltésre, akár legyen az üvöltés mindössze virtuális.
