Háztartási alkalmazottak tisztítószerekkel. Fotó: © Miodrag Ignjatovic / iStock via Getty Images
Ahogy a bolygóválság elmélyíti a globális egyenlőtlenségeket, a háztartási alkalmazottak – akik közül sokan migránsok – nagyrészt figyelmen kívül maradnak az éghajlat-politikákban és az ökológiai átmenetről szóló vitákban. Ez a cikk azt vizsgálja, hogy a háztartási munka elismerése, védelme és abba való befektetés hogyan kezelheti mind a társadalmi, mind a környezeti egyenlőtlenségeket.
Az Igazságos Átmenet, egy szakszervezeti keretrendszer, amely a klímapolitikákat a munkavállalók és közösségeik szemszögéből kívánja újraértelmezni, eddig nem terjedt ki a háztartási alkalmazottakra. Ez történelmi lehetőséget kínálna a rendszerszintű diszkriminációjuk és alulértékelésük visszafordítására, miközben növelné a szén-dioxid-kibocsátás és a környezeti toxicitás csökkentésében betöltött potenciális szerepüket.
A házimunka paradoxona
Ez a cikk az UNRISD által 2025-ben közzétett jelentés alapján készült, amely egy szakszervezeti tagok, közösségszervezők, aktivisták és kutatók hálózata által végzett nemzetközi vizsgálat eredményeit elemzi a gondozók helyéről a bolygó ökológiai és klímaválságában (Barca et al., 2025). A jelentés szerint az igazságos ökológiai átmenethez méltányos mértékű állami beruházásra van szükség a gondozói munka különböző formáiba, amelyek újratermelik az életet, a társadalmat és a biofizikai környezetet. Ebben a rövid cikkben a házimunkára, és különösen a háztartási alkalmazottakra összpontosítunk.
A házimunkát a közvetlen és közvetett gondoskodás összességeként értjük, amely az emberi élet legsürgetőbb szükségleteire reagál; ahogy a feminista mozgalmak és a politikai közgazdászok már régóta állítják, a házimunka szükséges munka, amelyet nem lehet kiküszöbölni az emberi túlélésre és jólétre gyakorolt súlyos következmények nélkül; ugyanakkor, mivel általában képzetlennek és nem produktívnak minősül, a házimunka a gondozás minden formája közül a legkevésbé értékelt. A gondoskodó kapcsolatokat nemcsak a nem/társadalmi identitás, hanem az osztály, az állampolgárság/bevándorlási státusz és a faji megkülönböztetések is alakítják – ezek mindegyike metszi a munkaerőpiacokat, amelyek strukturálisan alulértékelik a gondozókat. Ez különösen azokat érinti, akik mások számára végeznek házimunkát, azaz a háztartási munkaerőt.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal szerint világszerte 75 millió háztartási alkalmazott dolgozik, akiknek háromnegyedét nők teszik ki. Mivel többnyire színes bőrű nők vagy bevándorlók (más országokból, vagy vidékről a városba érkeznek), ezek a munkavállalók „a gondozói munkaerő körében a legrosszabb munkakörülményekkel szembesülnek” (ILO 2018: xxxix). Ezeket a körülményeket tovább súlyosbítja a munkaügyi szervezetektől és a munkajog alapján kapott gyenge védelem, miközben széles körű erőszaknak és zaklatásnak is ki vannak téve (Duffy és Armenia, 2021). Ugyanakkor a jövedelmi egyenlőtlenségek olyan mértékűek, hogy a háztartási alkalmazottak gyakran nem engedhetik meg maguknak a megfelelő lakhatást és az alapvető infrastruktúrát (ILO 2018).
A háztartási alkalmazottak gyermekeket nevelnek, időseket és fogyatékkal élőket tartanak el, etetnek és rendben tartják a házukat, sőt, még a háziállataikat is gondozzák. Mindazonáltal, mivel a fizetett gondozói munka legkevésbé elismert, ez a munka alulértékelt és a gondozás magától értetődőnek vett ágazatát képviselik minden társadalomban, gyakran mások szükségleteire reagálnak, miközben jelentősen veszélyeztetik saját és családjuk szükségleteit. Ez azért van, mert a legtöbb országban a gondozói munka nagymértékben privatizált és individualizált, míg a közszolgáltatások nagyrészt nem alkalmasak az alacsony jövedelmű emberek igényeinek kielégítésére.
A háztartási munka környezetvédelmi dimenziója
Mint minden más munkának, a fizetett háztartási munkának is van környezetvédelmi vonatkozása. A háztartási alkalmazottak felelősek az élelmiszerek, hulladékok, háztartási gépek és vegyszerek kezeléséért, így munkájukat befolyásolják és relevánsak a környezetvédelmi előírások. A legtöbb ipari, infrastrukturális és kereskedelmi munkához képest a háztartási munka viszonylag alacsony szén-dioxid-kibocsátású, azaz hozzájárul az emberi jóléthez, miközben viszonylag kisebb hatással van a bioszférára. Ez azonban csak egy nagyon általános állítás, amelyet részletesebben kell kifejteni. Egyrészt a háztartási alkalmazottak ki vannak téve a munkakörnyezetük és a munkakörülményeik veszélyeinek, például veszélyes tisztítószereknek, tűznek és egyéb háztartási baleseteknek, ergonómiai kockázatoknak és egyebeknek. A munkavégzés helyétől és körülményeitől függően fáradtságot, képzés hiányát vagy az egészségügyi és biztonsági kockázatok alábecslését is tapasztalhatják.
Másrészt a klímaváltozás és a romló környezeti feltételek nehezebbé és kockázatosabbá teszik a munkájukat. Például a háztartási alkalmazottak gyakran sokat ingáznak munkába és onnan haza és a romló időjárási és környezeti feltételek is sújtják őket, különösen az alacsony jövedelmű, alulforrásokkal rendelkező területeken, ahol gyakran élnek. Ez azért van, mert a háztartási alkalmazottak gyakran az úgynevezett „frontvonalközösségek” tagjai, azaz a vidéki lakosság, az őslakosok, a színes bőrű emberek és a migránsok, akiknek a területeit a leginkább sújtja a környezetkárosodás és a kizsákmányolás. Az ezekben a közösségekben élő nők – akik a háztartási alkalmazottak többségét alkotják – a legkiszolgáltatottabbak, de aktívan küzdenek a környezeti igazságtalanság ellen is.
Ebből a szempontból a háztartási alkalmazottak tiszteletben tartása nemcsak a munkahelyi munkajogaik biztosítását jelenti, hanem az őket elsősorban kiszolgáltatottá tevő egyenlőtlenségek kezelését is, például magas színvonalú és megfizethető közlekedési, egészségügyi és oktatási szolgáltatások, ingyenes gyermekfelügyelet és idősgondozási szolgáltatások biztosításával, hogy a háztartási alkalmazottak saját gondozási igényeiket kielégíthessék, miközben mások szükségleteiről is gondoskodnak.
Ugyanakkor pénzügyi kompenzációt és képzést kell biztosítani olyan közpolitikákon keresztül, amelyek támogatják a fenntartható háztartási formákat és a környezetbarát, nem mérgező háztartási termékek és készülékek használatát. Ez közvetlenül érinti a háztartási alkalmazottakat. Általános feltételezés, hogy egy bizonyos jövedelmi szint feletti háztartások jelentősen hozzájárulhatnak az erőforrás-fogyasztás (üzemanyag, élelmiszer, víz stb.) és a hulladéktermelés csökkentéséhez. A feminista kutatások azonban kimutatták, hogy ez a potenciál nem az egyéni „preferenciákkal”, hanem konkrétabban a háztartási munkával függ össze: általánosságban elmondható, hogy a kevesebb és jobb fogyasztás többet és keményebben munkát jelent (Farbotko 2018). Ezért a háztartások zöldebbé tétele a házimunkába való befektetéssel kezdődik, hogy a háztartási munka környezeti előnyei ne a háztartási alkalmazottak további terheinek rovására menjenek.
Következtetések
Megfelelő kompenzáció, védelem és képzés esetén a háztartási alkalmazottak jelentősen hozzájárulhatnának a háztartások és a környezet közötti egészségesebb és biztonságosabb kapcsolathoz. Ez viszont emelné társadalmi státuszukat, és erősítené közösségeik azon képességét, hogy szembeszálljanak a társadalmi és környezeti egyenlőtlenségekkel. A magas színvonalú közszolgáltatásokba és a fenntartható háztartásba való befektetéssel a kormányok nemcsak a szén-dioxid-kibocsátást és a környezeti szennyező anyagokat csökkentenék, hanem jelentősen csökkentenék maguknak a háztartási alkalmazottaknak a közvetlen és közvetett egészségügyi hatásait és munkaterhelését is, miközben emelnék társadalmi státuszukat, mint ökológiai szolgáltatók.
Referenciák:
Barca, S., R., Hiraldo, D., Krause, EG, Piccardi és D. Stevis. 2025. Igazságos átmenet és gondoskodó munka. Nemzetközi vizsgálat. Genf: UNRISD.
Duffy, M. és Armenia, A. 2021. Fizetett gondozói munka a világ körül. 47 ország és terület összehasonlító elemzése, New York: UN Women.
Ariel Salleh (szerk.), Farbotko, C. 2018. Környezetvédelmi munka a hazai gazdaságban. Ökofeminista nézőpont az otthonok zöldebbé tételéről. London: Routledge.
ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) 2018. Gondozói munka és gondozói állások. A tisztességes munka jövőjéért. Genf: ILO.
Forrás: https://transform-network.net/blog/analysis/a-just-ecological-transition-for-domestic-workers/ 2026. augusztus 25.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
