Gyászolók gyűltek össze vasárnap Gázában, mintegy 100 palesztin, köztük 62 gyermek tömeges temetésén, akiknek maradványait a romok alól emelték ki. Fotó: AFP/OMAR AL-QATTAA

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=7YD0Bdh-A0w

Még mielőtt Raviv Drucker-en kívül egyetlen izraeli látta volna a „NAZA” -t, a film máris óriási mértékben hozzájárult az izraeli párbeszédhez. Rachel Szor és Yuval Abraham rendezők hisztériát keltettek. És ez a hisztéria a legjobb dolog, ami az izraeli társadalommal történt 2023. október 7. óta.

Az izraeliek most először döbbennek meg valamin, amin sem Benjamin Netanjahu miniszterelnök, sem a túszok nem. Először dühösek, kerülnek sokkos állapotba, megőrülnek a Gázai övezetből érkező zajtól. És a szívük mélyén tudják, miért.

Ez a hisztériahullám, amilyet Izrael még soha nem látott, felfedi szinte az egész társadalom igazi arcát. És mit kívánhatnánk többet egy dokumentumfilmtől, pláne mielőtt még láttuk volna?

Ez a hisztéria feltár valamit, ami évekig rejtve volt, de hirtelen kitört. Évekig tartó elfojtás, tagadás és hazugságok, apátia és közöny után a genny hatalmas folyamként tört elő. Ez egy egészséges folyamat, még ha csúnya megnyilvánulásokkal is jár.

Izraelt kizökkentették beteges nyugalmából. Hirtelen Gázáról beszél, ahelyett, hogy csak a külföldi repülőjegyek árairól beszélne.

A „NAZA” lerombolta az izraeliek valóságtól való elszakadását. Ez előre látható volt, még akkor is, amikor úgy tűnt, hogy semmi sem fogja megingatni az izraelieket. De az intenzitás azt mutatja, hogy a tályog hatalmas.

A Szor és Ábrahám iránti őrült düh azt mutatja, hogy sikerült megérinteniük a tályog közepét. És ez fájdalmas. A válasz intenzitása azt mutatja, hogy az izraeliek úgy érzik, valami ég a lábuk alatt. Aki ilyen dühösen felkiált, tudja, hogy valami nagyon rosszul sült el. Egy igazságában biztos társadalom nem reagál így egy filmre.

Ez a vihar talán lecsillapodik, de a hevessége fordulópontot is jelezhet. Miután felakasztják a film alkotóit a város főterén, talán valaki megérti majd, hogy ez egy utolsó, kétségbeesett kísérlet volt az igazság megkerülésére, megfojtására és elfojtására.

De ez az igazság örökké üldözni fogja Izraelt, mert lehetetlen elkerülni a népirtásért való felelősséget. Kérdezzék csak meg a törököket. Ez a bűntudat soha nem fog minket békén hagyni. Örök szégyen lesz.

Kapcsolódó cikkek

• A „NAZA” vakfoltot tár fel az amerikai mesterséges intelligencia fegyverekkel kapcsolatos védelmi intézkedésekben – Arno Rosenfeld
• Ha a világ hallgatna a palesztinokra, a NAZA-ra nem lenne szükség (Adla Alnazer)
• Ha megfoszthatják a „NAZA” alkotóit az izraeli állampolgárságtól, akkor a mienket is meg tudnak fosztani Rogel Alpher-től

A „NAZA” egy másik fontos hozzájárulást is tett: letépte az összes álarcot. Mostantól nincs többé baloldal és jobboldal, felvilágosult és sötét emberek, humanisták és barbárok. Az izraeliek szinte egy emberként ugrottak rá erre a filmre, és ezzel leleplezték valódi arcukat.

A rasszista újságírók a liberálisnak tartottak mellett álltak, a nacionalista politikusok pedig a demokratának tartottakkal egyesültek. Mindannyian egy McCarthy-féle kórust alkottak.

Végül is mi a különbség a jobboldali újságíró, Avri Gilad azon kijelentése között, miszerint a „NAZA” a héber „rosszindulatú antiszemita károkozás” szavak mozaikszava, és a centrista újságíró, Yaron Avraham csúnya, visszataszító tagadása között, miszerint bármilyen családi kapcsolat van Yuval Abraham-mal (akinek a vezetéknevét héberül is így írják)?

Mi a különbség Amit Segal jobboldali újságíró azon kijelentése között, miszerint a filmesek a „Hamasz propagandairodájának támogatói” voltak, és a Haaretz publicistáinak, Drucker-nek és Uri Misgav-nek a tudós „módszertani” kritikája között, akik minden erejükkel menekülnek a lényeg elől?

„Hol van a kontextus?” – kérdezik a képmutató kritikusok, akik soha nem mernék megemlíteni az október 7-i támadás palesztin kontextusát. „Hol van a bizonyíték?” – kérdezik azok, akik tudják, hogy a történelem legfontosabb nyomozati jelentései – például a Watergate-ügy és a Pentagon-iratok – névtelen tanúvallomásokon alapultak. És mindenekelőtt hol vannak a saját Gázáról szóló nyomozati jelentéseik?

A "NAZA" filmeseit ábrázoló falfestmény, amelyre az "árulók" szót pecsételték, Asdodban, kedden. Fotó: IlanAssayag

Tudják, hogy a "NAZA" az igazság. De a megkérdezett katonák nevét is szeretnék, hogy őket is kifüggeszthessék a város főterére a rendezők mellé.

Nincs különbség Avigdor Lieberman fasiszta ellenzéki politikus azon kijelentése között sem, miszerint ők „Izrael-gyűlölők, akik »filmkészítőknek« nevezik magukat”, a tudatlan Miki Zohar kulturális miniszter groteszk felhívása között, miszerint meg kell fosztani őket állampolgárságuktól, és a progresszív politikus, Yair Golan gyáva „elítélem” kijelentése között.

A különbségek a csomagolásban vannak. De a tartalom ugyanaz, és mindezekben az esetekben rémisztően mccarthy-i.

Szor, Ábrahám és azok a bátor katonák megtörték a csendet. Nagy tiszteletet érdemelnek Izraelben, és meg is fogják kapni – de csak a történelemkönyvek lapjain.

Forrás: https://www.haaretz.com/opinion/2026-09-17/ty-article-opinion/.premium/thanks-to-naza-hysteria-israel-is-finally-talking-about-gaza/000001a0-ab90-d5b2-a9ee-ab9a19a70000?utm_source=mailchimp&utm_medium=email&utm_content=author-alert&utm_campaign=Gideon+Levy&utm_term=20260917-01:06?fromLogin=success 2026. szeptember 17.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó