Megdöbbentő, ami Ciszjordánia és a Gázai övezet palesztin területein történik. Ciszjordániában fosztogató fegyveres telepesek pogromokat követnek el a palesztin lakosság ellen. Falvakat támadnak, házakat ostromolnak, mecseteket, autókat és legelőket gyújtanak fel. Augusztus közepéig 79 embert öltek meg, köztük 19 gyermeket. Ezeknek a telepeseknek a kimondott célja, hogy kiűzzék a palesztin lakosságot szülőföldjükről, a Jordán folyótól nyugatra fekvő földdarabról.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök a közelmúltban elítélte az „erőszakos bűncselekményeket”, amelyekért „egy maroknyi lázadót” hibáztatott. Kormánya azonban, amely megszállva tartja és katonailag ellenőrzi ezeket a területeket, nem akadályozza meg a telepeseket erőszakos túlkapásaik végrehajtásában. Múlt szombaton, amikor több tucat telepes megtámadott egy elfoglalt házat a palesztin Qusrafaluban, izraeli katonák érkeztek, de nem tartóztattak le senkit. A telepesek erőszakos cselekedetei gyakorlatilag büntetlenül maradnak. Ami még rosszabb, a hadsereg gyakran védi a támadókat. Ezek semmiképpen sem „lázadók” spontán támadásai, hanem inkább a palesztin lakosság szisztematikus terrorizálása etnikai tisztogatás szándékával.

A Netanjahu-kormány olyan mértékben támogatja a telepesek támogatását, mint korábban egyetlen izraeli kormány sem. Júliusban Bezalel Smotrich pénzügyminiszter és Orit Strock telepesügyi miniszter 34 új település építésére vonatkozó tervet terjesztett elő, amelyre az állam 372 millió eurót különített el. Augusztusban a kormány nyilvános pályázatot írt ki az „E1” település építésére. Ez a projekt egyfajta jelzőfény a palesztin állam elleni küzdelemben. Földrajzilag úgy helyezkedik el, hogy egy Jeruzsálemtől keletre létrejövő potenciális palesztin állam egy északi és egy déli részre oszlana. Smotrich szerint ez a palesztin állam eszméjének „megölésére” szolgál.

Szisztematikus erőszak, büntetlenség és a kétállami megoldás támadó lerombolása – az egész világ megdöbbenéssel figyeli, ami Ciszjordániában történik.

Régóta abszurdnak bizonyult az a kísérlet, hogy azokat, akik ezt elítélik, állítólagos antiszemitizmussal vádolják, akik Izrael delegitimizálására törekszenek. Júniusban több mint 200 ismert izraeli, köztük két volt miniszterelnök és több mint három tucat volt tábornok írt alá egy nyílt levelet, amelyben felszólították a kormányt, hogy vessen véget a palesztinok elleni erőszaknak – konkrétan a „zsidó terrorizmusnak” és az „etnikai tisztogatásnak” – Ciszjordániában. A kormánynak azonban esze ágában sincs ezt megtenni.

Gázában az izraeli kormány egy lépéssel közelebb került a „megoldáshoz”. Israel Katz védelmi miniszter egy ezen a héten tartott konferencián kijelentette, hogy a gázai lakosság tömeges kivándorlásának tervét csupán „befagyasztották”, de továbbra is folytatni fogják. Katz – meg nem nevezett közvélemény-kutatásokra hivatkozva – azt állította, hogy Gáza lakosainak 80 százaléka ki akar vándorolni. Itamar Ben-Gvir biztonsági miniszter azt követelte, hogy a hadsereg „minden este 30-40 embert” öljön meg a Gázai övezetben.

A Gázai és Ciszjordániai helyzet alakulásával kapcsolatos legrosszabb félelmek beigazolódtak. Az izraeli kormány szabad kezet ad a szélsőségeseknek, és ezek közül néhányan még magában a kormányban is ülnek.

Mit csinál Európa? Az Európai Unió figyeli, ahogy az izraeli kormány figyelmen kívül hagyja vagy elutasítja az összes követelését. Vajon az EU, Izrael legfontosabb kereskedelmi partnere az Egyesült Államok mellett, valóban semmilyen módon nem tudja befolyásolni egy tízmilliós ország politikáját? A néhány gondosan kiválasztott szélsőséges elleni szóbeli reakciókon és szankciókon kívül a fatalizmus győzedelmeskedik. Ugyanazok az érvek – vagy inkább kifogások – hangzanak el: a szankciók hatástalanok; a párbeszéd csatornáit nyitva kell tartani; a büntetőintézkedések muníciót jelentenének az izraeli szélsőjobboldal számára; csak az Egyesült Államok avatkozhat be határozottan; a kereskedelmi szankciók végzetes történelmi párhuzamokat idéznének fel; és az októberi parlamenti választások nem jó időpont...

És így… semmi sem történik. Amit az EU nem tud kezelni, azt most a brit kormány kísérli meg. Ed Miliband külügyminiszter, egy zsidó holokauszt-túlélő fia, úgy látja, hogy átlépték a vörös vonalat, különösen az E1 projekt építésének fényében, és szankciókat jelentett be. „Legfőbb ideje” – mondta Miliband.

Az EU azonban úgy tűnik, nem veszi észre, hogy megbocsáthatatlanul elherdálja a hitelességét.

Forrás: https://www.profil.at/meinung/israel-und-die-eu-die-schande-westlich-des-jordan/403188411?fbclid 2026.09.04.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó