Hogyan irányítják a jobboldali szélsőségesek a francia és az osztrák médiatájképet? És miben különböznek a rendszerek?
Rovatunkban Anna Rosa Prasser, a mosaik France tudósítója rávilágít a franciaországi szélsőjobboldal mélységeire, és megvizsgálja az osztrák médiafinanszírozási politikát.
Bécs főpályaudvarán, röviddel a párizsi visszautam előtt, a Relay üzlet újságtartója előtt állok, és veszek valami olvasnivalót az útra. Az üzlet logója ismerősnek tűnik, és valami gyötrő érzés kerít hatalmába. Végül kíváncsiságból rákeresek a Google-ben, hogy ki is valójában ennek az üzletnek a tulajdonosa. Gyorsan egy ismerős üzletlánc weboldalán találom magam: a Relay a Lagardère Travel Retailhez tartozik. A Lagardère-t viszont a Louis Hachette Csoport többségi tulajdonosa. Legnagyobb részvényese a Bolloré Csoport, amelyet a francia szélsőjobboldali milliárdos, Vincent Bolloré irányít – pont az az ember, aki most Franciaország legnagyobb médiabirodalmát birtokolja.
Párizsban fáradságos munkával elfogadtam a Bolloré-bojkottot – nincsenek többé UGC- mozik, nincs Canal+ streaming, nincsenek könyvek a Hachette- birodalomtól, amelyhez a Fayard és a Grasset kiadók is tartoznak. És most Monsieur Nimmersatt Franciaországon kívül is utolér, otthon, Bécsben. Abbahagyom a Relay-t, és máshol veszem meg az újságot.
A Bolloré-rendszer
A „bollorizáció” kifejezés régóta gyakori a francia média diskurzusában. Kritikus médiumok egyetlen gazdasági szereplő általi átvételére utal, aki politikai kívánságai szerint alakítja át az adott médiumot.
A CNews – amely ma Franciaország legnagyobb hírcsatornája – a francia Fox Newsnak számít. A Bolloré 2016-ban vásárolta fel. Migráció, „népességcsere”, kulturális fenyegetés – a CNews mindig ugyanazokkal a témákkal foglalkozik. És nem csak ott: a Bolloré Csoport két másik médiuma, az Europe 1 és a Journal du Dimanche (JDD) is rendszeresen követi a példájukat.
Az igazi trükk a médiumok titkos együttműködésében rejlik. Este egy téma kerül napirendre a CNews- on. Másnap reggel az Europe 1 veszi fel a "vitát". A rákövetkező napon a JDD elemzi az azt övező feltételezett felháborodást. Ily módon megváltozik az, amit mondani lehet: az Overton-ablak csendben, de biztosan mozog. Egyetlen tulajdonos elég ahhoz, hogy diktálja egy egész médiatáj hangvételét és napirendjét.
Ugyanaz a játék, más név
Franciaország nem elszigetelt eset. Ausztriában az elv figyelemre méltóan hasonlóan működik. A Fellner család az Österreich, az Oe24 és az Oe24.TV újságokkal szintén önreklámozó játékot űz: Fellner este élő adásban vitat meg egy témát. Másnap az Oe24 is követi a példát. Ezután a cikk megjelenik az Österreich-ben. Ezenkívül több millió dolláros nyilvános hirdetési megbízások is vannak – feltehetően a kedvező tudósításokért cserébe. Ez utóbbira utal az úgynevezett reklámbotrány, amelyben a Gazdasági Bűncselekmények és Korrupció Elleni Központi Ügyészség (WKStA) még mindig nyomoz Sebastian Kurz volt pénzügyminiszter ellen (az ártatlanság vélelme érvényesül).
A módszer ugyanaz, de a játék finanszírozásának központi eleme más: Franciaországban egyetlen szélsőjobboldali milliárdos saját vállalati vagyonával médiabirodalmat vásárolt, és személyesen irányítja azt. A Bolloré Csoport pénze eredetileg egy családi vállalkozásból származott, amely cigarettapapírokat (OCB – a Bolloré bojkottja itt is nyilvánvaló) és teafiltereket gyártott. A vagyon jelentős beáramlása azonban a nyugat-afrikai volt francia gyarmatok kikötőinek és logisztikájának ellenőrzéséből származott – egy olyan régióból, amely a mai napig erős francia befolyás alatt áll. Pontosan ott zajlanak a Bolloré elleni korrupciós vizsgálatok: a kikötői koncessziókkal kapcsolatos vesztegetési vádakra vonatkoznak. Piszkos pénz piszkos tudósításokért.
Ausztriában a szennyes kiszellőztetése némileg másképp néz ki. Számos közintézményből álló, szétszórt hálózaton keresztül, amelyek mindegyike foglal le némi reklámot és odaítél némi finanszírozást, a pártpolitika még erősebb szerepet játszik. Az állam évente körülbelül 82,5 millió eurót oszt szét hivatalos médiatámogatások formájában – ezen felül a becslések szerint 400 millió eurót vagy többet az „informális” finanszírozásból, amelyet közintézmények és vállalatok reklámlefoglalásai révén kapnak. Fellner Oe24.tv és Oe24 Rádiója 2026-ban csak 1,4 millió euró hivatalos médiatámogatást kapott. Itt nem egyetlen egyén vásárolja meg a helyét a narratívában, hanem ez inkább a politika és a média közötti kölcsönös függőségek hálója.
Ez ugyanarra az eredményre vezet: egy szorosan összefonódó témák hálózata, amely addig erősíti önmagát, amíg az egyetlen lehetséges józan észnek tűnik. Ez elég ahhoz, hogy bárkit megbetegítsen.
Határok átlépése
Most a vonaton ülök, és kicsit rosszul érzem magam. Épp Nicolas Sarkozy volt francia elnökre gondoltam – akit korrupcióval, illegális kampányfinanszírozással és vesztegetéssel vádoltak. Egyszer azt mondta, hogy „bárcsak sok olyan ember lenne a francia gazdaságban, mint Vincent Bolloré”. Nos, bárcsak a médiafelület véget érne a bollorizációnak.
A mellettem lévő széken nem egy papírlap fekszik a Relay polcról, hanem a jegyzetfüzetem. Tele vannak a lapok. Talán rovat lesz belőle. Egy olyan médium számára, amely senki másé, csak az olvasóié.
Anna Rosa Prasser politikai elméletet tanul a párizsi Sciences Po egyetemen. Kutatásai többek között társadalmi mozgalmakra összpontosítanak. 2026 júniusa óta a mosaik szerkesztőségének tagja.
Forrás: https://mosaik-online.at/wer-die-presse-besitzt-besitzt-die-macht/?fbclid 2026. szeptember 4.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
