Fotó: Dawoud Abu Al-Kas Egy palesztin fiú egy rögtönzött medencében hűsöl egy izraeli offenzíva során lerombolt ház romjain egy forró napon BeitLahijában, a Gázai övezet északi részén.

Hagyjuk a tisztesség színlelését és a szélsőséges körülmények közötti igazságos megoldásra való nyálas utalásokat. Hagyjuk a nevetséges színpadi mutatványokat, amikor olyan jogi doktrínákra hivatkoznak, amelyek vagy nem léteznek, vagy nem létezhetnek abban a véres kontextusban, amelyre kényszerítik őket. Izrael Állam minden hatalmával, közigazgatási karával és befolyásos hivatalnokával arra törekszik, hogy etnikai eltüntetést és utópikus boldogságot érjen el a palesztinok Gázából és Ciszjordániából való eltávolításával, az előbbieket elsőbbségben tartva.

Szeptember 2-án az izraeli Yedioth Ahronoth újság által szervezett konferencián Israel Katz izraeli védelmi miniszter visszatért egy olyan gyorsan elmérgesedő témához, amely valószínűleg bármelyik pillanatban megkeményedik: hogy egy palesztinokkal teli Gáza nem tartható fenn országa érdekei szempontjából. Bármilyen kétes címkét is fűzzenek hozzá – bevándorlás, migráció vagy elnéptelenedés –, a jelenlegi lakosság egyszerűen nem maradhat. „Végső soron nincs valódi megoldás Gáza számára e migráció nélkül.” A palesztinok kivándorlása „bármilyen eszközzel” („tengeren, légi úton, minden lehetséges módon”) történne, a folyamatot csak Donald Trump amerikai elnök jegelte le.

Ez egyike volt azoknak a mentális leállási pillanatoknak, de Trump éles felháborodást váltott ki a Netanjahu-kormány soraiban a 2025. februári, Gáza lakosainak áthelyezésére vonatkozó javaslatával. Miután ez megtörtént, a fejlesztők és az építők bejöhettek, és a sávot egy turisztikai célponttá alakíthatták, amely tele van az ilyen üdülőhelyekre jellemző vulgáris sületlenségekkel. 2025 októberére Trump béketerve valami mást irányzott elő; az áthelyezési-fejlesztési program látszólag nem annyira megtorpant, mint inkább álmában halt meg, azzal az ígérettel, hogy a lakosok maradhatnak és részt vehetnek a lerombolt terület újjáépítésében. A terv 12. pontja egyértelműen kimondja ezt: „Senkit sem fognak kényszeríteni Gáza elhagyására, és akik el akarnak menni, szabadon megtehetik, és szabadon visszatérhetnek. Arra fogjuk ösztönözni az embereket, hogy maradjanak, és lehetőséget kínálunk nekik egy jobb Gáza építésére.” Katz szerint nem így van. „A [néptelenítési] tervet nem törölték; folyamatosan tárgyalják, még most is, és azt hiszem, nincs más megoldás mindenki javára.”

Amikor arról kérdezték, hogy mikor kerülhet sor ennek az utálatos célnak a megvalósítására, Katz könnyedén azt sugallta, hogy a Hamász magatartása lehet a katalizátor, nevezetesen, „amikor világossá válik, hogy nem teljesíti az amerikai béketervekben vállalt kötelezettségeit”. „Akkor zöld utat kapunk a katonai, területi és más területeken történő előrenyomulásra.”

Benjamin Netanjahu miniszterelnök egy, a Sárga Vonalhoz közeli IDF-állásnál tett látogatása során, amely elhatárolja Izrael ellenőrzési területét az övezet többi részétől, kinyilvánította határozott szándékait. „Nem vonulunk vissza” – jelentette ki a hivatala által terjesztett videoüzenetben. „Ezen a vonalon maradunk. Az övezet 60%-át ellenőrizzük. És még több vár ránk, mert nap mint nap felszámoljuk a minket fenyegető terroristákat.”

Katz bosszantó módon elég merész volt ahhoz, hogy azt sugallja, a gázaiak – mintegy 80%-uk – el akarnak menni, futólag utalva az izraeli hatóságok által végzett homályos, megalapozatlan felmérésekre. (Mindig furcsa, hogy a féktelenül hazafiasak hogyan feltételezik mindig, hogy egyetlen más csoport sem kapaszkodhat ilyen kétségbeesetten és kitartóan egy földsávba, bármi áron.) Ha más országok hajlandóak lennének befogadni ezeket a látszólag hajlandó gázai lakosokat, a problémák megszűnnének. „A Hamász nem engedi meg nekik [a távozást], és nincs a világon olyan ország, amely befogadná őket. Trump elnök napirendre tűzte a kérdést. Most minden országnak be kell fogadnia az embereket – és ez a nagy kérdés.”

Ez a szánalmas nyelvezet, melyet Chris Van Hollen, Maryland állam demokrata szenátora elítélt, hazafias umami löketet kapott ItamarBen-Gvir izraeli nemzetbiztonsági minisztertől. A miniszter hajlamos börtönökbe járni, hogy ott dicsekedjen a romos körülményekkel, miközben folyamatosan halállal fenyegeti a palesztin fogvatartottakat, biztosítja az alapvető emberi jogaik megfosztását (ők, az érvelés szerint, nem érdemlik meg azokat), miközben Ciszjordánia kérlelhetetlen de facto annektálását szorgalmazza. Szeptember 3-án előterjesztette az „önkéntes kivándorlás” tervének oximoron változatát, amelyet „Kivonulás 710” -nek neveztek el, utalva Izrael 2005-ös Gázából való kivonulására és a Hamász 2023. október 7-i támadásaira.

A terv 250 000 gázai lakos kitelepítését foglalja magában az első évben, 1,11 millióét három éven belül, és 1,86 millióét hét éven belül. Egy baljóslatú „Kivándorlási Minisztérium” felügyeli majd a folyamatot. „Ahelyett, hogy [a gázaiak] alagutakat ásnának, itt az ideje pakolnunk” – érvelt Ben-Gvir. A bántalmazás enyhítése érdekében a kivándorlók egy „beilleszkedési csomagot” kapnának, amely „utazási segítséget, kezdeti lakhatást, szakképzést, foglalkoztatást és legfeljebb 24 hónapos támogatást” tartalmaz. A kifizetéseket a kedvezményezett államoknak is folyósítanák.

Ben-Gvir beszédében Trumptól is meríthetett ihletet. A gázai béketervet figyelmen kívül hagyva a miniszter inkább az elnök kezdeti javaslatára összpontosított, miszerint „a kivándorlás ösztönzése [mint] a gázai kérdés megoldása”. Saját helyzetéről elmélkedve, korábban „téveszmés szélsőségesként kezelték”, a palesztinok eltávolításának tervei „legitimáltak. Hirtelen mindenki Ben-Gvir lett”.

A palesztin felszámolási program második része magában foglalja a Ciszjordánia feletti szuverén ellenőrzés teljes érvényesítését, bár a folyamat ott szükségszerűen szakaszos, egyfajta lassított felvételű kiirtás egy formája, amely egy megkövesedett és többnyire csendes nemzetközi jogrendszer előtt zajlik. Eddig a dolgok szépen haladnak – a telepesek szemszögéből. Ők az etnikai tisztogatás rezsimjének lándzsás meghatalmazottai. Az izraeli hatóságok mögöttük állnak, és amikor beavatkoznak, hogy megfékezzék a buzgalmat, egy enyhe csapkodás a legjobb, amire számítani lehet. A következetesen hangoztatott narratíva szerint az erőszakosabb elkövetők kóbor bohócok, akiknek halálvágyuk van, de jó szívük van, jó hírű bohócok, akik jó hírnévnek örvendenek a szélesebb körű annexiós törekvések terén, amelyeket a Kneszet nem kötelező érvényű indítványban jóváhagyott.

Befejezésül egy szó a nagyon eufemisztikus „etnikai tisztogatás” kifejezésről. A tisztogatás kifejezés szörnyű engedmény a tisztátalanság feltételezett gonoszságára. Valamit le kell öblíteni, a foltokat el kell távolítani. Az ideológiai mosószernek ez az alkalmazása azt feltételezi, hogy van valami hiányosság vagy gyanús egy fajban, egy etnikumban vagy egy vallási csoportban, egy népben, röviden. Ebből következik, hogy ami a palesztinokkal történik, az etnikai jellegű, és nem annyira tisztogatás, mint inkább népirtás.

A SavageMinds olvasóbarát. Ha új bejegyzéseket szeretne kapni és támogatni szeretné munkánkat, fontolja meg, hogy ingyenes vagy fizetős előfizetővé válik.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-214256329 2026. szeptember 5.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó