Légifelvétel egy külszíni bányáról Belo Horizonte közelében, Minas Gerais államban, Brazíliában, 2025. november 3-án. Fotó: Pablo Porciuncula

A brazil Goiás állam északi részén fekvő Minaçuban a táj egy korábbi ásványkincs-bánya nyomait viseli magán. A város évtizedekig a Cana Brava azbesztbányától függött, amelynek virágzása elválaszthatatlan volt a halálos betegségektől és a környezeti károk hosszú történelmétől. Most Minaçu egy másik ígért jövőbe lépett. A Pela Ema bányában a Serra Verde ritkaföldfémeket termel ki, amelyek villanymotorokhoz, szélturbinákhoz, fejlett elektronikához és fegyverrendszerekhez szükségesek. Az ásvány megváltozott, de a veszély az, hogy a függőség régi struktúrája érintetlen marad.

Brazília a világ ismert ritkaföldfém-készleteinek körülbelül 23%-ával rendelkezik, amivel Kína előzi meg a második helyen. Mégis, a termelés alig 1%-át teszi ki, és hiányzik egy integrált ipari lánc, amely képes lenne a ritkaföldfémek szétválasztására, fémekké és ötvözetekké alakítására, valamint állandó mágnesek gyártására. Az ország birtokolja a geológiai kincseket, míg mások a technológia, a finanszírozás, a feldolgozás és a piacok ellenőrzésére törekszenek.

Ez az ellentmondás áll a kritikus ásványkincsekkel kapcsolatos brazil vita középpontjában. A kérdés nem az, hogy egyáltalán ki kell-e bányászni ezeket az ásványokat, bár minden tervezett bányának komoly környezeti és társadalmi vizsgálatnak kell alávetnie magát. A közvetlen politikai kérdés az, hogy Brazília ezeket az erőforrásokat szuverén technológiai és ipari kapacitás kiépítésére fogja-e használni, vagy ismét a kevésbé feldolgozott nyersanyagok exportőrévé válik.

A nyomás gyorsan fokozódik. Az Egyesült Államok által támogatott USA Rare Earth vállalat végleges megállapodást kötött a Serra Verde felvásárlásáról körülbelül 2,8 milliárd dollárért. Az Egyesült Államok kormánya 750 millió dollárt biztosított a tranzakcióhoz, és elkötelezte magát a jövőbeni termelés több százmillió dolláros megvásárlása mellett. A Serra Verde Pela Ema bányája különösen vonzó, mivel ionos agyagjai diszpróziumot és terbiumot tartalmaznak, amelyek nehéz ritkaföldfémek, és létfontosságúak a nagy teljesítményű mágnesek és a katonai felszerelések számára. Washington ezt nem tekinti szokásos kereskedelmi befektetésnek; inkább egy államilag irányított stratégia részének tekinti a Serra Verdé-t, amelynek célja egy Kínán kívüli ellátási lánc kiépítése.

Eközben Ausztrália bányászati ​​vállalatai kiterjedt ásványkincs-jogokat halmoztak fel Minas Gerais-ban és Bahiá-ban. A Viridis Mining and Minerals ellenőrzi a Poços de Caldas körüli Colossus projektet, míg a Meteoric Resources a hatalmas Caldeira projektet birtokolja ugyanebben a geológiai régióban. Bahiá-ban a Brazilian Rare Earths – nevével ellentétben egy ausztrál tőzsdén jegyzett vállalat – fejleszti a Borborema projektet. Manapság jól dokumentált, hogy a külföldi vállalatok sietve szereznek jogokat a területre, mielőtt az ország szigorúbb szabályokat vezetne be a stratégiai ásványokra vonatkozóan.

Ennek a bányászati ​​​​láznak a földrajzi kiterjedése nem üres. Az Observatório da Mineração vizsgálata 187 ritkaföldfém-bányászati ​​​​folyamatot talált, amelyek öt államban 96 agrárreform-települést fedtek le. Csak a Serra Verde 37 aktív folyamatot taralmaz, amelyek Goiás nyolc települését érintették. Nova Romában a kanadai jegyzékben szereplő Aclara Resources Carina projektje kezdetben a Família Magalhães quilombola közösség területét fedte le. A közelben fekszik a mintegy 5000 embernek otthont adó Kalunga terület, amelyet Brazília legnagyobb quilombola területeként tartanak számon. A bányászati ​​​​engedélyek szintén átfedésben voltak Kalunga földjeivel.

Pela Ema környékén a vidéki családok a patakok színének és vízmennyiségének változásairól, a halpopulációk csökkenő számáról és a szarvasmarhák szaporodási problémáiról számoltak be. Az állami és szövetségi környezetvédelmi ügynökségek által végzett ellenőrzések megerősítették a Córrego Areia szennyezettségét, valamint az ivóvíz-szabványok feletti egyes anyagok, köztük a mangán koncentrációját. A patak a Cana Brava rendszerbe ömlik, amely Minaçut látja el vízzel, és fenntartja a halászatot, a mezőgazdaságot és a turizmust.

Ezeket a költségeket össze kell vetni azzal, amit Brazília megtart. A Serra Verde vegyes ritkaföldfém-karbonátot állít elő, amelyben az értékes elemek együtt maradnak. A technológiailag nehéz szakaszok – az egyes oxidok szétválasztása, a fémek és ötvözetek előállítása, valamint a mágnesek gyártása – külföldön zajlanak. Brazília bányát, kotrógépeket, feldolgozó berendezéseket, némi munkahelyet, adókat és környezetvédelmi kötelezettségeket kap. A magasabb értékű iparágak, a szabadalmak, a szakképzett műszaki foglalkoztatás és a stratégiai irányítás az Egyesült Államokba és Európába vándorolnak.

Ez nem csupán egy hiányzó gyár. Az elválasztás a ritkaföldfém-ipar csúcspontja. Mivel a tizenhét ritkaföldfém hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, elválasztásuk összetett hidrometallurgiai rendszereket, ismételt oldószeres extrakciós lépéseket, speciális ismereteket, valamint a víz és a kémiai maradványok szigorú kezelését igényli. A mágnesgyártás további kohászati ​​és mérnöki akadályokat jelent. Egy olyan ország, amely vegyes karbonátot exportál, de mágneseket importál, nem biztosította ritkaföldfém-ellátási láncát. Csak a lánc környezetkárosítóbb és technológiailag legkevésbé hatékony szegmensét biztosította.

A külföldi vállalatok hangsúlyozzák, hogy a brazil ionos agyagok viszonylag olcsó gépekkel is megmunkálhatók. A felszínhez közeli lelőhelyek kitermelhetők más bányákhoz hasonló tőkeigényes földalatti infrastruktúra nélkül is. Az ércet kiássák, mozgatják, mossák, kilúgozzák és részben sűrítik. Az ilyen projektek pontosan azért vonzóak, mert a vállalatok a bőséges földterületeket és vizet aknázhatják ki, miközben a technológiailag kifinomult szakaszokat máshová helyezik át.

Az „olcsóság” részben számviteli fikció. A gépek olcsók, mert a vállalat nem fizeti meg a sérült víztartó réteg, a szennyezett patak, az erodált hegyoldal, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült mezőgazdasági közösség vagy az évtizedekig tartó közegészségügyi megfigyelés teljes költségét. Ezek externáliák: a vállalati mérlegből eltávolított és a családokhoz, az önkormányzatokhoz és a jövő generációihoz áthárított költségek. A vizet ipari inputként kezelik, még akkor is, ha egy teljes társadalmi ökológia alapját képezi.

Hogyan csinálta Kína

Ez a modell technológiailag sem elkerülhetetlen. Kína felemelkedése a ritkaföldfém-szektorban rendkívül káros bányászati ​​gyakorlatokkal kezdődött, beleértve a kiterjedt ammóniumsó-kioldást. Kínai kutatók és közintézmények azóta beruháztak e károk csökkentésébe. Egy kínai tudósokból álló csoport kifejlesztette az elektrokinetikus bányászatot, amely szabályozott elektromos mezőket használ a ritkaföldfém-ionok mállott agyagon keresztüli mozgatására. A kezdeti kísérletek 2,6-szor nagyobb kinyerést, 80%-os kioldószer-csökkenést és 70%-kal kevesebb fémes szennyeződést jelentettek a hagyományos technikákhoz képest.

A technika mára túllépett a laboratóriumi kereteken. Egy 5000 tonna ércen végzett ipari méretű kínai kísérlet 95%-os ritkaföldfém-kinyerést eredményezett, miközben 95%-kal csökkentette az ammóniakibocsátást. A fejlesztők a módszert gazdaságilag is életképesnek találták a hagyományos kitermeléshez képest.

Az elektrokinetikus extrakció nem hatásmentes, és nem helyettesíti a downstream elválasztási és mágneses iparágakat. De rávilágít egy fontos dologra: nincs technikai indok arra, hogy Brazília elfogadja a tegnapi vízigényes és kémiai pazarló extrakciós rendszereket, miközben a külföldi tulajdonosok a fejlett kutatást, finomítást és gyártást maguknak tartják fenn. A bányához választott technológia politikai döntés arról, hogy ki viseli a költségeket, és ki szerzi meg a tudást.

Lula terve

Luiz Inácio Lula da Silva elnök arra sürgette a Kongresszust, hogy gyorsítsa fel a kritikus és stratégiai ásványokra vonatkozó nemzeti politika létrehozását célzó törvényhozást. A javasolt keretrendszer létrehozna egy nemzeti tanácsot, kiterjesztené az állam hatáskörét a külföldi befektetések felülvizsgálatára, és ösztönözné a belföldi feldolgozást. Ezek szükséges kezdetek, de a bátorítás önmagában nem lesz elég.

Lula elnök kijelentette, hogy Brazíliának állami ellenőrzésre van szüksége az ásványi információk és a stratégiai lelőhelyek felett; korlátozásokra a külföldi felvásárlásokkal szemben; kötelező belföldi szétválasztásra és finomításra; technológiaátadási követelményekre; állami beruházásokra a BNDES-en, az egyetemeken, a Petrobras-on, a Földtani Szolgálaton és a szakosított kutatóintézeteken keresztül; valamint kötelező érvényű célértékekre az oxidok, ötvözetek, mágnesek, akkumulátorok és egyéb késztermékek brazil termelésére vonatkozóan. A környezetvédelmi engedélyeknek tartalmazniuk kell a vízgyűjtőkre gyakorolt ​​kumulatív hatásokat, nem csupán az egyes bányák lábnyomát. A quilombola, az őslakos és az agrárreform-közösségeknek rendelkezniük kell az előzetes, szabad és tájékozott konzultációhoz valóérvényesíthető joggal. Brazília kiépítheti saját állami kutatását, technológiai tanulását és ipari kapacitását olyan helyekről származó intézetekkel és vállalatokkal való együttműködés révén, mint Kína.

A kritikus ásványkincseket azért nevezik kritikusnak, mert a kortárs ipari hatalom középpontjában állnak. Ha Brazília megengedi a külföldi vállalatoknak, hogy birtokolják a lelőhelyeket, elavult kitermelő technológiákat válasszanak, vegyes koncentrátumokat exportáljanak, és megtartsák a szabadalmakat és a gyártást külföldön, akkor a gyarmati idők óta semmi alapvető nem fog megváltozni. A szuverenitás akkor kezdődik, amikor a brazil föld alatti vagyon tudássá, iparrá és méltóságteljes életté alakul át a felette élők számára.

Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára

Julian Vigo által

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://www.savageminds.co/p/brazils-rare-earth-rush?utm_source=post-email-title&publication_id=65949&post_id=213411820&utm_campaign=email-post-title&isFreemail=true&r=2cxqch&triedRedirect=true&utm_medium=email 2026. augusztus 30.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó