Gadi Eisenkot álláspontja a palesztin államisággal kapcsolatban mellékes. Gázában, Ciszjordániában és magában Izraelben is már működik a palesztin élet ellehetetlenítésére irányuló gépezet, lefektetve az alapokat a tömeges kiutasításhoz.

A Jabarin család tagjai juhaikat és kecskéiket rakják fel egy kisteherautóra, miután augusztus 21-én, pénteken kilakoltatták őket otthonukból a Betlehemtől délre fekvő al-Minja faluban. Az izraeli rendőrség „emberi hibának” nevezte a kiutasítást. Fotó: Amira Hass

Gadi Eisenkot, a választási favorit és a Jasár párt vezetője olyan álláspontot képvisel a palesztin állammal kapcsolatban, amely végső soron irreleváns. Ma nem egy „diplomáciai megoldás” forog kockán, hanem maga a palesztin nép léte a Jordán folyó és a Földközi-tenger között. Az izraeli erők, amelyek „eltörölni” akarják őket, nem ismernek el semmilyen korlátot vagy megkötést. Támogatóik túl sokan vannak ahhoz, hogy kizárólag egy olyan nép állhatatosságára és ellenálló képességére támaszkodhassunk, amely már elszenvedte az Izrael által végrehajtott kiutasítási terveket.

A világ tétlenül áll. A baloldal apró, gyenge és rekedt a túl sok figyelmeztetéstől. A Bibi-ellenes ellenzék hol lekicsinyeli a veszélyt, hol közömbös marad vele szemben, hol pedig egyenesen támogatja a kiutasítást. A szórványos elítélések, amelyeket főként az amerikai nagykövet X-en közzétett bejegyzése váltott ki, körülbelül annyira hasznosak, mint egy szűrő a felhőszakadásban. A zsidó falangisták folyamatosan és mindenhol támadnak, nem csak Kuszrában.

Az egy állam, két állam vagy föderáció körüli vita elméletibb, mint valaha. Bármely közös megegyezéssel elérhető megoldáshoz először el kell ismerni a problémát, és meg kell állapodni abban, hogy mi is az. Túl sok izraeli zsidót kondicionáltak arra, hogy azt higgyék, a probléma maga a palesztin nép jelenléte ezen a földön, amelynek gyökerei, történelmi és gazdasági folytonossága, kulturális tőkéje és anyagi javai, gazdag mezőgazdasági öröksége és mély hazaszeretete van.

A „törlés” a rémálomszerű megoldás, amely nap mint nap valósággá válik. A Kneszet törvényei, a politikusok nyilatkozatai, a katonai parancsok, az iskolai tankönyvek és a Gázában, Ciszjordániában és a Negevben működő szent ingatlanzászlóaljak mind együtt és külön-külön is azon dolgoznak, hogy szorgalmasan és a nemzetközi elítéléstől való félelem nélkül előmozdítsák ezt a „megoldást”.

Kapcsolódó cikkek

• Hetekig tartó támadások után egy palesztin családot lakoltattak ki a telepesekre vonatkozó rendelettel - Amira Hass 
• Látogass el a Kuszrába, hogy megtudd, mit próbál Izrael eltitkolni (Dahlia Scheindlin) 
• „Izrael milíciákat küld háborús bűncselekmények elkövetésére – és nekem meg kell védenem őket” – Yarden Michaeli 

Izraeli telepesek érkeztek egy palesztin építés alatt álló házhoz a Ciszjordániában fekvő Qusra faluban a múlt hónapban. A telepes milíciák hősei nyíltan kijelentik, hogy céljuk az elűzés.” Fotó: Jaafar Ashtiyeh/AFP

Az izraeli politika arra irányul, hogy a palesztinok életét elviselhetetlenné tegye, bárhol is éljenek, így kivándorlásukat szabad akarat cselekedetének lehetssen nevezni. Izraelen belül a hatóságok szabad kezet adnak az arab bűnszervezeteknek, hogy felfegyverezzék magukat és palesztin állampolgárokat öljenek meg otthonaikban. Ciszjordániában ugyanezek az izraeli hatóságok szabad kezet adnak "Isten zászlóaljainak", hogy felfegyverezzék magukat, öljenek és kiutasítsanak, miközben a hivatalos hadsereg éjjel-nappal folytatja rajtaütéseit. A lerombolt és szomjas Gázában a kormány és a hadsereg bűnözői kollaboránsokból álló fegyveres milíciákat hoz létre, miközben az izraeli pilóták továbbra is bosszú- és megtorlórakétákat lőnek ki, amelyek egyre több gyermek életét követelik. Ezek a tesztoszteronnal teli bemutatók összefüggenek.

Izrael ugyanakkor tönkreteszi vagy súlyosan korlátozza a palesztinok megélhetési lehetőségeit. Gázában ez a küldetés teljesült. A segélyezettek „élőhalott” lakossága, kétmillió ember, akik mintegy 74 000 friss sír, családok és emlékek, tehetségek és szakmák, valamint elpárolgott megtakarítások súlyát cipelik, nagyjából 150 négyzetkilométernyi felperzselt földbe zsúfolva. A kreativitás, a találékonyság és a kölcsönös segítségnyújtás eltörpül a pusztítás mértékéhez és Izrael újjáépítési és helyreállítási tilalmához képest.

Ciszjordániában a Pénzügyminisztérium pénzügyi hurka egyre szorosabbra szorul körülbelül hárommillió ember és a Palesztin Hatóság nyakában. A bevételek szisztematikus ellopását súlyosbítják a hadsereg városokban és menekülttáborokban folytatott pusztító hadjáratai, valamint a palesztinok földjeinek megművelését és fejlesztését megakadályozni hivatott egyéb módszerek: ellenőrző pontok, bürokratikus tilalmak, kerítések és izraeli-zsidó pásztorok.

Izraelen belül a „Galilea és Negev judaizálása” Izrael palesztin állampolgáraitól a föld és az erőforrások ellopásának jelképe volt és marad is. A velük szembeni diszkrimináció a juttatások, a támogatások és a foglalkoztatás terén, az építési tilalmakkal és a bontásokkal együtt mindig is kiemelt szerepet kapott a zöld vonalon belüli hivatalos politikában.

Hadd ismételjem meg: a palesztin nép puszta léte forog veszélyben a tenger és a folyó között. Túl sok aktív erő teremti meg ezt a veszélyt: Izrael katonai ereje és képességei; a katonai szolgálat kultusza minden körülmények között és minden kormány alatt; az engedelmesség, mint érték; a fegyverek és a katonai támadások, mint alapértelmezett működési mód; a poszttraumás stressz szindróma normalizálódása a katonák körében, valamint az öngyilkosságban elhunyt katonák; a katonai karrier vonzereje és az általa megnyitott ajtók; egy megfizethető villa csábítása egy galileai kirekesztő közösségben vagy egy szamáriai telepes külvárosban; a hivatalos és nem hivatalos propaganda hazugságai; közöny a Gázai övezetben Izrael által teremtett földi pokollal szemben; a 60 éves megszállás és erőszakos uralom tagadása; a pavlovi reflex „De október 7. ” válasz; a hadsereg, a kormány, a rabbik és a kipát viselő milíciák közötti szinergia Ciszjordániában; a higgadtság Libanon pusztulásával szemben; Szíria további részeinek megszállásának semmibevétele; a kiutasítási diskurzus normalizálása; a világi és vallási rasszizmus által beszennyezett igazságszolgáltatási és oktatási rendszerek; és a börtönőrök hadserege, akik több ezer palesztin foglyot bántalmaznak, mind parancsra, mind saját választásukból.

Ezek és hasonló erők együttesen teremtik meg az izraeli-zsidó társadalomban az anyagi, ideológiai és pszichológiai infrastruktúrát a palesztinok újabb tömeges kiutasításához és ahhoz, ami ezzel együtt járhat: tömeges mészárláshoz.

A telepes milíciák hősei nyíltan kijelentik, hogy a kiűzés a céljuk. Világosan felismerik az izraeli-zsidó társadalom széles rétegeinek készségét arra, hogy aktívan vagy passzívan, közvetlenül vagy közvetve részt vegyenek a célok végrehajtásában. Naponta elkövetett provokációikkal és bűncselekményeikkel, amelyeket fényes nappal követnek el, és amelyeket csak intézményi támogatás tesz lehetővé, a falangisták folyamatosan arra törekszenek, hogy egy „sikeres” palesztin düh- és bosszúakciót provokáljanak ki, hogy azt egy új szent háborút gyújtó gyufaként használják fel.

A zsidó falangisták és az őket támogató jobboldali szervezetek széles körű mozgósításra számítanak, beleértve a Jasár és a liberális Demokraták Párt vezetőit, szavazóit és támogatóit is, egy olyan háborúért, amelynek már most is a következő szlogenje lehetne:

„Egy nép, egy hadsereg, egy araboktól megtisztított föld”.

Forrás: https://www.haaretz.com/opinion/2026-09-01/ty-article/.premium/israel-isnt-debating-a-palestinian-state-its-preparing-for-expulsion/000001a0-56c1-dc19-a5a4-dfdfa0fd0000?utm_source=mailchimp&utm_medium=email&utm_content=author-alert&utm_campaign=Amira+Hass&utm_term=20260901-10:24  2026. szeptember 1.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó