Az Egyesült Államokban jelenleg minden eddiginél több adatközpont épül.
Kevés dolog formálja olyan mélyrehatóan az amerikai gazdaságot, mint a mesterséges intelligencia. Becslések szerint az amerikai gazdasági növekedés fele-kétharmada a mesterséges intelligenciába történő befektetéseknek tulajdonítható. Az Egyesült Államok mesterséges intelligenciától való függősége olyan nagy, hogy David Sacks, aki a közelmúltig a Fehér Ház mesterséges intelligencia és kriptovaluta-tanácsadója volt, kijelentette: „A mesterséges intelligencia terén elért haladás megállítása egyenértékű lenne az amerikai gazdaság leállításával.”
Idén az Egyesült Államok várhatóan körülbelül 800 milliárd dollárt fektet be mesterséges intelligenciába – ami a bruttó hazai termék (GDP) 2-2,5 százalékának felel meg, ami közel áll az amerikai védelmi költségvetéshez, amely a GDP 2,9 százalékát teszi ki. Míg a mesterséges intelligencia piaca 2024-ben körülbelül 214 milliárd dollárt termelt, ez a szám várhatóan több mint hatszorosára fog nőni a következő öt évben. A mesterséges intelligencia fellendülésének fő mozgatórugói közé tartoznak az olyan amerikai vállalatok, mint az Amazon, az Alphabet, a Meta, a Microsoft és az Oracle. Együttesen meghaladják a 12 billió dolláros piaci kapitalizációt. Csak a mesterséges intelligencia infrastruktúra és alkalmazások bővítésébe történő befektetéseik várhatóan meghaladják a 700 milliárd dollárt idén.
A mesterséges intelligenciába történő befektetések nagyjából a következő területekre oszthatók: adatközpontok, energetikai infrastruktúra, számítógépes hardver és szoftver. Az adatközpontok kulcsszerepet játszanak. A mesterséges intelligencia modelljeinek fejlesztése és telepítése hatalmas mennyiségű adatot és számítási teljesítményt igényel, ami viszont ezen központok teljesítményétől függ. Ez az egyik oka annak, hogy a nagy technológiai vállalatok versenyben állnak ezeknek a központoknak az építéséért: minél nagyobbak és erősebbek, annál nagyobb az esélye a versenytársaik felülmúlására.
Az adatközpontok gyors építésének felgyorsítása érdekében a Trump-adminisztráció a mesterséges intelligencia infrastruktúra bővítését a nemzetbiztonsági és energiabiztonsági kérdésekkel köti össze. Az engedélyezési folyamatok felgyorsítása és a tervezési folyamatok lerövidítése érdekében még külön végrehajtási utasításokat is kiadott a mesterséges intelligencia adatközpontok fejlesztői számára.
Az AI adatközpontok erőforrásigénye
A probléma: az adatközpontoknak hatalmas mennyiségű energiára van szükségük a számítási folyamataik működtetéséhez, valamint vízre a rendszerek hűtéséhez és a túlmelegedés megakadályozásához. 2023-ban az Egyesült Államok adatközpontjai az ország villamosenergia-fogyasztásának körülbelül 4,4 százalékát fogyasztották. Ez az arány várhatóan 6,7 és 12 százalék között emelkedik 2028-ra. Egyes adatközpontoknak napi közel kétmillió liter vízre is szükségük van. Tanulmányok szerint a mesterséges intelligencia által vezérelt adatközpontok fellendülése 2030-ra további 24-44 millió tonna CO₂-t juttathat a légkörbe – ami öt-tíz millió további autó közlekedésével egyenértékű az amerikai utakon. Továbbá az adatközpontok ekkor 731 és 1125 millió köbméter közötti vizet fogyasztanának. Ez az Egyesült Államokban 6-10 millió ember éves vízfogyasztásának felel meg.
Még aggasztóbb, hogy az Egyesült Államokban tervezett több mint 1000 adatközpont közül 517-et olyan régiókban építenek, amelyek már most is aszálytól és hőségtől szenvednek – azaz a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá és intenzívebbé váló szélsőséges időjárási eseményektől.
A vállalatok ennek ellenére kitartanak a sivatagi régiókban adatközpontok építésére vonatkozó terveik mellett. Ennek két oka van. Először is, a sivatagban a föld könnyebben elérhető és jelentősen olcsóbb, mint a kedvezőbb éghajlati viszonyokkal vagy jobb energiaellátással rendelkező régiókban. Másodszor, egyes önkormányzatok kifejezetten AI-adatközpontok vonzására törekszenek, mert arra számítanak, hogy ez élénkíti a helyi gazdaságot, különösen a strukturálisan gyenge régiókban, amelyek korábban hátrányos helyzetűek voltak a beruházások és a gazdasági fejlődés szempontjából.
Jupiter projekt Doña Ana megyében
Nem meglepő módon sok helyi lakos szkeptikusan tekint az ilyen projektekre. Az egyik tervezett MI adatközpont, amely jelentős helyi ellenállással néz szembe, a jelenleg építés alatt álló Project Jupiter. A Doña Ana megyei Santa Teresa be nem épített közösség közelében található, Új-Mexikóban. A közösség a mexikói határon fekszik, a Chihuahuan-sivatag északi részén. A régió régóta küzd a vízhiánnyal és a korlátozott energiaellátással. A tartós aszály, a hegyekben csökkenő havazás és az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja a már amúgy is korlátozott vízkészleteket. Santa Teresa és a környező közösségek lakói évek óta küzdenek a tiszta és biztonságos ivóvízhez való hozzáférésért. Ezért egy nagy, vízigényes adatközpont létesítése a közvetlen közelükben különösen vitatott.
A Rio Grande az USA egyik legszárazabb régiójában található, amelyet hosszú aszályos időszakok, emelkedő hőmérséklet és magas vízfogyasztás jellemez.
Villamosvezetékek a Chihuahuan-sivatagban. A nagy távolságok, a száraz sivatagi éghajlat és a ritka népsűrűség megnehezíti és megdrágítja az energiaellátást.
Befejezése után a Project Jupiter körülbelül 5,5 négyzetkilométeres területet fog lefedni – nagyobbat, mint a manhattani Central Park. A projekt mögött álló vállalatok nem tisztázottak. A hírek szerint az Oracle fogja üzemeltetni a Project Jupitert, míg az OpenAI lesz a legnagyobb ügyfele. A teljes költséget a következő 30 évben 165 milliárd dollárra becsülik, ami Brazília éves gazdasági termelésének 7-8 százalékának felel meg. A projektfejlesztők „1500 állandó, a projekthez kapcsolódó munkahely” létrehozását és „360 millió dollár közvetlen befektetést ígérnek iskolákba, infrastruktúrába és közösségi szolgáltatásokba”.
Hozzáférés a Jupiter Projekt lezárt építési területéhez.
A Jupiter projekt építkezése a Chihuahuan-sivatag száraz kiterjedésében.
A projektet számos helyi és állami tisztviselő határozottan támogatja, akik ösztönzőcsomagot biztosítottak a fejlesztőknek. Ezek közé tartoznak az ingatlanadó és a létesítmény építéséhez használt berendezések adói alóli mentességek. A Project Jupiter számára tervezett mikrohálózat mentesült az Új-Mexikói Energiaátállási Törvény hatálya alól is – ez a törvény előírja az államban működő energiaszolgáltatók számára, hogy 2045-ig átálljanak a szén-dioxid-mentes energiatermelésre. Ez különösen aggasztó a Project Jupiter energiaigényét tekintve: a létesítmény várhatóan körülbelül 2,5 gigawatt energiát igényel majd – ez Új-Mexikó teljes villamosenergia-fogyasztásának több mint a fele. Mivel a mikrohálózat saját energiát termelne, és nem a meglévő hálózatra támaszkodna, a Project Jupiterre nem vonatkoznak a tiszta energiára vonatkozó előírások.
A fejlesztők eredetileg egy új, földgáztüzelésű erőművel javasolták az erőmű hatalmas energiaigényének kielégítését. Végül azonban üzemanyagcellák mellett döntöttek – ez egy olyan technológia, amely elektrokémiai folyamattal, nem pedig égetéssel termel áramot. Fontos, hogy ezt a technológiát korábban még soha nem alkalmazták ilyen mértékben. Bár az átállás várhatóan az éves üvegházhatású gázkibocsátást körülbelül 14 millió tonnáról 10 millió tonnára csökkenti, az erőmű továbbra is hatalmas kibocsátásforrás maradna – összehasonlítható egy közepes méretű amerikai város, például Philadelphia vagy Buffalo kibocsátásával.
Az üzemanyagcellás technológiára való áttérés a projekt vízigényét is megváltoztatta. A projektfejlesztők a napi 3,5 millió liter víz becslését 40 millió liter technológiai vízre módosították, amely zárt hurokrendszerben kering. Elvileg az ilyen rendszerek jelentősen csökkenthetik a hűtésre szánt vízfogyasztást, mivel a vizet újrafelhasználják a talajvízkészletek kimerítése helyett. Az ilyen zárt rendszereknek azonban hátrányaik is vannak. Drágábbak a kiépítésük és üzemeltetésük, jelentősen megnő az energiafogyasztásuk, és vegyszereket igényelnek a vízkezeléshez. Hosszú távú környezeti hatásuk jelenleg nem ismert.
Míg az önkormányzati és állami hatóságokat meggyőzték a Project Jupiter fejlesztőinek érvei, és végül jóváhagyták a projektet, a lakosok és a helyi közösségek továbbra is rendkívül szkeptikusak. Kritizálják az átláthatóság hiányát. Továbbá a projekt vízigényére vonatkozó információkat ismételten megváltoztatták. Ezért lehetetlen megbízhatóan felmérni, hogy a projekt milyen hatással lesz a régió már amúgy is szűkös vízkészleteire.
A legfontosabb aggodalmak
2026 májusának végén egy Las Cruces-ben tartott nyilvános fórumon számos szakértő tájékoztatta az aggódó lakosokat és a közösség tagjait a Jupiter projekt környezeti és éghajlati következményeiről. A lakosok kihasználták a lehetőséget, hogy információkat cseréljenek és megvitassák a következő lépéseiket.
A nyilvános fórum előtti hosszú sorban beszéltem a helyi lakosokkal, akik a kora nyári hőségben várakoztak a bejutásra. Legnagyobb aggodalmaik a Jupiter Projekt víz- és energiaigénye voltak, és alapvető kifogásokat fogalmaztak meg a mesterséges intelligencia gyors elterjedésével és használatával szemben is.
A fórumon mérnökök, jogászok és tudósok beszéltek a projekt ökológiai és klímapolitikai lábnyomáról. Aggodalmukat fejezték ki a várható üvegházhatású gázok kibocsátása miatt, és bírálták a projekt fejlesztőit, amiért Trump-kormányzati rendeletekre hivatkoznak a vízkészlet-felhasználással kapcsolatos érveik alátámasztására. Különösen aggodalomra adtak okot a nem bizonyított mesterséges intelligencia alapú technológiák használatával járó kockázatok – különösen az a lehetőség, hogy ezek megerősíthetik a faji indíttatású kirekesztést és súlyosbíthatják a társadalmi egyenlőtlenségeket például az egészségügyben, a rendőrségnél és a katonai műveletekben.
Daisy Maldonado a nyilvános fórumon elmondott beszéde során.
A diszkó résztvevőit bemutató résztvevők elégedetlenségüket fejezik ki a Jupiter Projekttel kapcsolatban. Felirat: Mi nem tudunk adatot inni
A nyilvános fórumot a Fight Chihuahuan Desert Extraction (FCDX) szervezte, amely a Jupiter Projekt ellenzésére alakult. Egyik tagja, Daisy Maldonado a megyei biztosi posztért indul, amely egy széleskörű döntéshozatali jogkörrel rendelkező önkormányzati tisztség, beleértve a pénzügyi jóváhagyásokat, az övezeti terveket és a helyi földhasználati kérdéseket. Maldonado sikeresen szerepelt a demokrata előválasztáson, Bernie Sanders szenátor támogatásával. A Jupiter Projekttel szembeni ellenállást tette kampánya középpontjába, beágyazva azt a Big Tech és a vállalatok hatalmának tágabb kritikájába.
A Project Jupiterrel szembeni ellenállásának okait tárgyaló nyilvános fórumot követő napon Maldonadóval folytatott beszélgetés során elmagyarázta, hogy a kezdeti építési fázis után létrejövő állandó munkahelyek száma továbbra is korlátozott marad, ellentétben a projektfejlesztők ígéreteivel. Ráadásul ezek közül a pozíciók közül sokat csak szakképzett munkavállalók tölthetnek be, ami jelenleg nem áll rendelkezésre Santa Teresában. Maldonado elmondta, hogy a közvélemény szkepticizmusa azért is olyan erős, mert a múltban az embereknek többször is ígértek gazdasági fejlődést – csak hogy aztán ismételten csalódjanak. A súlyos környezeti és éghajlati aggodalmak mellett hozzátette, hogy sok lakos úgy érzi, hogy a projektet valódi közösségi részvétel nélkül nyomják előre. A folyamatot "a demokrácia ellentéteként" jellemezte, és hozzátette, hogy "teljesen meg kell állítani, mielőtt továbbléphetnénk". Ezzel Maldonado a mesterséges intelligencia adatközpontjainak állami szintű moratóriumát szorgalmazta, Bernie Sanders szenátor és Alexandria Ocasio-Cortez képviselő javaslatára.
Esperanza Chairez, a Youth United for Climate Crisis Action (YUCCA) politikai kampányigazgatója és az FCDX tagja egy interjúban elmondta, hogy a Project Jupiter fejlesztői valószínűleg azért választották Santa Teresát, mert ez önálló közigazgatással nem rendelkező közösség, viszonylag csekély politikai befolyással. Chairez gyanítja, hogy a fejlesztők által ebben a száraz régióban ígért infrastrukturális beruházások elterelhetik a figyelmet a lakosok aggodalmairól. Sokan attól tartanak, hogy a projekt potenciális hatással lesz a már amúgy is szűkös vízkészletekre. Chairez szerint a jövőbeli víz- és energiafogyasztással kapcsolatos átláthatóság hiánya is megerősíti az alapvető aggodalmakat a mesterséges intelligencia technológia ellenőrizetlen terjeszkedésében való korlátozott demokratikus részvétellel kapcsolatban. A fiatalokat különösen érinti ez, mivel együtt kell élniük ennek a fejleménynek a hosszú távú következményeivel. „Azt hiszem, a technológiai ipar és az államunk egyre inkább összefonódik” – mondta Chairez. „Ez egy összejátszás, sőt, mélyen aggasztó hatalomkoncentráció, amelyről nem hiszem, hogy a hétköznapi amerikaiak többsége profitálhat belőle.”
Egyre nő az ellenállás az Egyesült Államokban
A mesterséges intelligencia adatközpontok elleni polgári kezdeményezések kialakulása korántsem korlátozódik Doña Ana megyére. Épp ellenkezőleg, az építésükkel és bővítésükkel szembeni ellenállás országszerte növekszik. 24 államban szerveződtek már 142 polgári kezdeményezésbe az emberek. Egy friss közvélemény-kutatás szerint az Egyesült Államok lakosságának 71 százaléka ellenzi egy mesterséges intelligencia adatközpont építését a környékén. Összehasonlításképpen, 53 százalékuk ellenezné egy atomerőmű építését. A környezeti aggályokat említették az ellenállás leggyakoribb okaként.
Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államokban az ellenállás alig követi a szokásos pártpolitikai vonalat. Mind a konzervatív, mind a progresszív lakosok és szervezetek ellenzik a mesterséges intelligencia adatközpontok építését és bővítését. Az őslakos mozgalmak, szakszervezetek és a kiábrándult Trump-szavazók ilyen szövetségei szinte elképzelhetetlenek lettek volna a mesterséges intelligencia adatközpontok gyors elterjedése előtt.
A szigorúbb szabályozás legkiemelkedőbb szószólói közé tartozik Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez. Nemrégiben közösen benyújtották a Kongresszusnak a mesterséges intelligencia adatközpontjainak moratóriumáról szóló törvényt. Ha elfogadják, a törvényjavaslat azonnal felfüggesztené az országszerte működő mesterséges intelligencia adatközpontok építését és bővítését. A törvényjavaslat alapvető aggályokon alapul a mesterséges intelligencia irányításával és használatával kapcsolatban. Emellett jogilag kötelező érvényű szövetségi szintű védelmet is szorgalmaz az emelkedő energiaköltségek, a lakosokra nehezedő terhek, a környezeti károk és az éghajlatváltozás ellen. Számos városi tanács vezetett már be moratóriumot. Monterey Park lett az első önkormányzat az Egyesült Államokban, amely elsöprő többséggel megszavazta a mesterséges intelligencia adatközpontok betiltását.
Eddig azonban kevés jel utal arra, hogy az adatközpontokkal szembeni ellenállás befolyásolná az állami szintű politikát. Például Janet Mills, Maine állam kormányzója nemrégiben megvétózta az államában a mesterséges intelligencia által vezérelt adatközpontok tilalmát. Utah államban Spencer Cox kormányzó az egyik leghangosabb szószólója a bővítésüknek. Azt állítja, hogy az infrastruktúra kulcsfontosságú az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjából. A demokrata vezetésű Kalifornia és New York államokban Gavin Newsom és Kathy Hochul kormányzók szintén határozottan elkötelezettek a mesterséges intelligencia infrastruktúra bővítése mellett. Newsom megpróbálta megszilárdítani Kalifornia vezető szerepét egy kulcsfontosságú mesterséges intelligencia biztonsági törvény megvétózásával. Hochul egy szuperszámítógépes klaszter terveit szorgalmazza, és aktívan toboroz mesterséges intelligencia cégeket. Új-Mexikóban Michelle Lujan Grisham kormányzó támogatta a Jupiter Projektet azzal, hogy előzetes megállapodást írt alá a projektfejlesztőkkel. Kifejtette: „Ez az úttörő partnerség erősíti hírnevünket, mint a modern gyártás és a globális kereskedelem vezető nemzeti helyszíne.”
Egyre nagyobb aggodalom a globális következmények miatt
A légkör globális CO₂-koncentrációja jelenleg körülbelül 427 ppm (milliomodrész). A tudósok becslése szerint körülbelül 350 ppm szintre lenne szükség egy biztonságos és stabil éghajlati rendszer biztosításához. A globális kibocsátások azonban a csökkenés helyett tovább emelkednek. Minél közelebb kerül a Föld az éghajlati rendszer számos fordulópontjához, és minél nagyobb a visszafordíthatatlan változások kockázata, annál inkább a mesterséges intelligencia számítástechnikai központjainak gyors terjeszkedése egy olyan rendszer szimbólumává válik, amely a vállalati érdekeket és a technológiai gyorsulást helyezi előtérbe az ökológiai korlátok helyett.
Az ENSZ Egyetem kutatói becslése szerint a mesterséges intelligencia által vezérelt adatközpontok 2030-ban körülbelül 945 terawattóra villamos energiát fognak fogyasztani. Ez a világ várható villamosenergia-fogyasztásának közel 3 százalékának felelne meg. Ennek eredményeként további 399 millió tonna CO₂ kerülne a légkörbe – ez a mennyiség egyenértékű lenne körülbelül 6,7 milliárd fa szén-dioxid-megkötésével, amelyek tíz év alatt kinőhetnek. A mesterséges intelligencia által vezérelt adatközpontok globális vízfogyasztása becslések szerint 9,3 billió liter. Ez egyenértékű azzal a vízmennyiséggel, amelyre Afrika 1,3 milliárd szubszaharai lakosságának háztartási szükségletei kielégítésére lenne szükség.
Nehéz elképzelni, hogy a mesterséges intelligencia adatközpontok energiaigényét rövid vagy középtávon teljes mértékben ki lehetne elégíteni megújuló forrásokból. A mesterséges intelligencia adatközpontoknak azonnal hatalmas mennyiségű energiára van szükségük, míg a megújuló energiaforrások bővítése gyakran lényegesen hosszabb időt vesz igénybe. Az ökológiai és éghajlati lábnyom csökkentésének egyéb megközelítései közé tartoznak az űrben található adatközpontok. De még a technológiai iparág legoptimistább képviselői is elismerik, hogy ez a vízió még messze van.
Míg a mesterséges intelligencia adatközpontjainak több mint 90 százaléka az Egyesült Államokban és Kínában található, a jövőben a globális Délen várhatóan erősebb növekedés lesz. Egy másik fontos szempont, hogy az ehhez az infrastruktúrához szükséges anyagok globális ellátási láncoktól függenek. A szükséges ásványok és nyersanyagok közül sok – beleértve az alumíniumot, a rezet, a lítiumot és másokat – a globális Dél országaiból származik. Ez a terjeszkedés azzal fenyeget, hogy megerősíti a meglévő kizsákmányoló struktúrákat, fokozza az erőforrások feletti birodalmi ellenőrzést, és tovább szítja a geopolitikai feszültségeket és konfliktusokat.
A mesterséges intelligencia számítástechnikai központjainak gyors globális terjeszkedése olyan kihívásokat teremt, amelyek átlépik a nemzeti határokat, és aláhúzzák a nemzetközi együttműködés szükségességét. Bár az ENSZ létrehozott egy mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű tanácsadó testületet a politikai döntéshozatal támogatására és a nemzetközi együttműködés előmozdítására, megbízatása eddig elsősorban a politikai iránymutatásokra és a felügyeletre összpontosított. A mesterséges intelligencia infrastruktúra bővítésének környezeti és éghajlat-politikai következményei viszonylag kevés figyelmet kaptak. Ugyanakkor a növekvő geopolitikai feszültségek felvetik a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e a mesterséges intelligencia hatékony nemzetközi koordinációja és szabályozása a közérdek érdekében.
Hogyan reagáljunk a mesterséges intelligencia látszólag megállíthatatlan terjedésére?
Aligha kétséges, hogy a mesterséges intelligencia – ha szelektíven és kritikusan alkalmazzák – óriási előnyökkel járhat bizonyos alkalmazások számára. Mindazonáltal egyre többen kérdezik, hogy honnan származnak majd olyan szabályozások, amelyek ténylegesen korlátozzák a mesterséges intelligencia féktelen terjeszkedését. A mesterséges intelligencia offenzívájának üteme és mértéke riasztó. Míg az átalakulást végrehajtó vállalatok hatalma nagyrészt ellenőrizetlenül növekszik, a társadalmi, környezeti és gazdasági következmények teljesen bizonytalanok. A Big Tech hatalmával szemben egyre nagyobb a tehetetlenség érzése – többek között azért is, mert a kormányok gyakran közelebb állnak a vállalati érdekekhez, mint a nyilvánossághoz, amelyet képviselniük kellene.
De ez a pillanat korunk központi egyenlőtlenségeit is feltárja. Azzal, hogy egy korábban láthatatlan infrastruktúrára helyezik a fókuszt, a mesterséges intelligencia adatközpontjai mélyebb társadalmi körülményeket is feltárnak. Ezek közé tartozik a szupergazdagok szinte nem létező elszámoltathatósága, a gazdasági és politikai hatalom egyre növekvő összeolvadása, valamint az a tény, hogy az új technológiák gyakran az autoriter struktúrákat részesítik előnyben a demokratikus erők helyett.
Egyértelmű kapcsolat rajzolódik ki a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az osztálypolitika között. Ez jelentős lehetőséget kínál – egy olyan lehetőséget, amely már megújult polgári szerepvállaláshoz vezetett: a városi tanács ülésein, a nyilvános költségvetési meghallgatásokon és a tervezési folyamatokban. Sok aggódó lakos vesz részt. A mesterséges intelligencia infrastruktúráját övező konfliktusok nem kizárólag az energiafogyasztásról vagy a kibocsátásokról szólnak. Arról is szólnak, hogy ki viseli a költségeket, és ki alakítja a gazdasági fejlődést. Ezen kihívások fényében valódi lehetőség nyílik a demokratikus ellenállás és a kollektív szervezkedés új formáira.
Az eredeti angol szöveg egyes részeit egy mesterséges intelligencia eszköz segítségével kissé átdolgozták az olvashatóság javítása érdekében.
David Williams vezeti a New York-i Rosa Luxemburg Alapítvány klímaigazságosság programját.
Forrás: https://rosalux.nyc/de/the-environment-and-climate-cost-of-artificial-intelligence/?fbclid=IwdGRzaAUCc0FjbGNrBQJzHHBkb2YFZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQMMzUwNjg1NTMxNzI4AAEecrv7TZfwjAdODYjoRjB9yBnTKpE8H0scEybgj3qWDBVeZqITgB5TuM_mqrg_aem_ET-tJrWs7T9kCm1JH3ikXA&sfnsn=mo 2026. június 24.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
