„Itt kétségtelenül vidéken vagyunk, de semmiképpen sem a hegyeken túl” – jegyzi meg Christine Sommer. Miután felvettek a vasútállomáson, Észak-Burgenlandon át Zurndorf felé autózunk. Hatalmas mezők terültek el körülöttünk, alig egy fa nyújt védelmet a 38 fokos hőség elől. A táj nagy része kiszáradt; disztópikus látvány. A tájat minden irányban magas szélturbinák tarkítják.

Megállunk. Sommer egy, az úttól kissé bemélyedő területre mutat. Ide hidrogénerőművet terveznek; ez lesz Európa egyik legnagyobb hidrogénprojektje. Miután bejártuk a területet, társam bemutat Gundula Neumann-nak és Magdalena Garnitschnig-Picker-nek, a "Lebensraum Pannonia" (Élőtér Pannónia) két másik tagjának. Az egyesület küldetésének tekinti, hogy megakadályozza az építkezést ezen a helyszínen, amely a helyi lakosokkal és gazdálkodókkal versenyez a szűkös vízkészletekért.

Szemmel kell tartani

A három nő az újságból értesült a projektről – mesélik kávézás közben a Friedrichshofban. Mindannyian egykori majorság birtokán élnek, amelyben 1990-ig egy kommuna¹ lakott, majd szövetkezetté alakítottak. A dohányzóasztalunk és a tervezett építkezés helyszíne mindössze 400 méterre van egymástól. A hidrogénüzem mellett egy tárolólétesítményt, egy raktárat a gáztartályok számára, valamint vízvezetékeket, gázvezetékeket és elektromos vezetékeket is terveznek.

A Lebensraum Pannonia magcsapata öt főből áll, míg az egyesületnek összesen körülbelül 20 tagja van. 2024 óta azzal vannak elfoglalva, hogy kritikus kérdéseket tesznek fel, és – ahogy ők viccesen fogalmaznak – zaklatják a hatóságokat. A lakosok szerint csak akkor lehet információhoz jutni, ha kitartóan kéred. És még akkor is nemrégiben azzal a kijelentéssel csapták le az öt tagot, hogy ne aggódjanak, mert jelenleg semmi sem épül. A sajtó arról is beszámol, hogy a projekt jelenleg „szünetel” egy függőben lévő új szövetségi gázipari törvény miatt. Sommer hangsúlyozza, hogy az uniós dokumentumokban továbbra is 2030-as építési kezdési dátum szerepel.

Komplex eljárás

A hidrogénerőművet nem szabad összekeverni a vízerőművel, amely az áramló víz mozgási energiáját hasznosítja. A Burgenlandban tervezett technológia magában foglalja a víz alkotóelemeire, oxigénre és hidrogénre bontását elektromos áram alkalmazásával. Ezt a kémiai folyamatot elektrolízisnek nevezik. A rendkívül robbanásveszélyes hidrogént egy nagyon összetett folyamattal tárolják; később energiát lehet belőle kinyerni azáltal, hogy visszaalakítják elektromos árammá.

A hidrogént különböző színekről nevezik el, amelyek az előállítási módjára és különösen a felhasznált energiaforrásra utalnak. „A „zöld hidrogén” (vagy „green hydrogen”) elnevezés ezzel környezetbarátságot sugall, hiszen előállításához megújuló energiát használnak. A Corporate Europe Observatory – melynek célja az uniós lobbitevékenység feltárása – ugyanakkor egy „trójai falónak” tartja ezt a fosszilis tüzelőanyagok szempontjából.

Zöldtől barnáig

A probléma: a zöld hidrogén előállítása rendkívül energiaigényes. A hidrogén energiává való visszaalakítása az eredeti energia jelentős elvesztésével jár, akárcsak a szállítási folyamat. Az áram közvetlen felhasználása lényegesen hatékonyabb. Burgenlandban azonban, akárcsak másutt, csak korlátozott és ingadozó mennyiségű megújuló energia áll rendelkezésre. Amíg a további áramigényt nem tudják teljes mértékben kielégíteni megújuló energiaforrások, valószínű, hogy fosszilis tüzelőanyagokat is használnak majd. Ez megkérdőjelezi a hidrogén teljesen zöld vagy alacsony CO₂-kibocsátású energiahordozó státuszát.

A zöld hidrogén mellett más típusú hidrogén is létezik, többek között szürke, kék, türkiz és barna. A színjelölések az előállítási módszertől, az energiaforrástól és az éghajlatra gyakorolt ​​hatástól függően változnak; a barna hidrogént lignitből vagy kőszénből állítják elő, és különösen magas CO₂-kibocsátást okoz.

Az olyan beszállítók, mint a kínai CATL vállalat, amelynek állítólag a szükséges akkumulátor-tároló rendszereket kellene biztosítania, szintén fontosak a Lebensraum Pannonia női számára. A CATL-t azzal gyanúsítják, hogy ujgur kényszermunkásokat alkalmaz. A svéd versenytárs túl drága. „Mint mindig, elfogadjuk, hogy máshol embereket kizsákmányolnak, hogy lehetővé tegyék az itteni életmódunkat, beleértve a zöld életmódunkat és a magas erkölcsi normáinkat is” – érvelnek.

Víz nélküli hidrogén

De vannak közvetlen következmények is, amelyek aggasztják a három nőt. A beszélgetés újra és újra visszatér a víz témájához. A hidrogénnel kapcsolatos beszélgetésekben vagy tájékoztató anyagokban – a neve ellenére – soha nem említik a szükséges víz mennyiségét – mondja Sommer. Akárkivel is beszéltek, legyenek azok helyi SPÖ politikusok vagy szövetségi politikusok, mint például Leonore Gewessler a Zöld Pártból, csak annyit mondtak nekik, hogy van elég áram. Az aktivisták szerint azonban egy tonna hidrogén előállításához 20.000-35.000 liter vízre van szükség (a víz tisztaságától függően). A víz pontos forrása nem világos – először egy, majd 246 kútról, végül pedig a közműhálózatról hallottak.

Amint az a Burgenland tartomány által a hidrogénerőmű számára kiadott engedélyből is kiderül, a tervezett burgenlandi telephely évente körülbelül 45 000 tonna hidrogén előállítását tervezi. Ehhez 2030-tól kezdődően évente 900 és 1,575 millió liter közötti vízre lenne szükség. Burgenland már most is Ausztria egyik legszárazabb régiója. „Öt kilométeres körzetben nincs víz” – mondják interjúalanyaim, miközben maguk körül mutatnak. A talajvíz gyakorlatilag nem létezik itt, de a régió ritka mikroklímával büszkélkedhet.

Idén nyáron a Parndorf-fennsíkot, ahol Zurndorf található, ismét nem öntözik; autóúton riasztó mennyiségű elhalt kukorica mellett haladunk el. Ezért petíciójukban a nők azt kérdezik, hogy ki férhet hozzá végül ehhez a létfontosságú vízforráshoz, amikor döntést kell hozni: a mezőgazdaság, az ipar vagy a lakosság? Új építési projektek helyett vízvédelmi övezet létrehozását és a vízháztartás stabilizálását segítő projekteket követelnek.

Láthatatlan határok

Köztudott, hogy azt a területet, ahol a buldózerek munkába állnak, védeni kell. Egy madárvédelmi folyosó húzódik az út mentén, amelyen haladunk. Ez a folyosó a madarak biztonságos áthaladását hivatott biztosítani a szélturbinák között, és egészen a Kárpátokig húzódik. A túzok, egy veszélyeztetett faj, a bal és jobb oldali mezőkön látható. Ahogy a nők elmondták, most fotovoltaikus rendszereket építenek a folyosón belül. Egy zöld folyosó a talajlakó állatok számára is közvetlenül a tervezett területen halad keresztül.

Közvetlenül a kijelölt terület mellett található egy másik rét, ahová néhány évvel ezelőtt helikopter-leszállópályát terveztek. Az egyesület által kezdeményezett jogi folyamat eredményeként egy környezeti hatásvizsgálatot végeztek, amely elutasított minden nagyobb építési tevékenységet. Jogilag azonban ez nem érinti a hidrogénüzem területét. A főútról kissé alacsonyabban fekvő területre nézve nem világos, hogy mi hová tartozik. Sem a parlagi sas, sem a nyest nem tartja tiszteletben a madárrezervátum határait. „Zöld energia – könnyű ezt mondani, ha nem ott élsz” – vonják le a következtetést az aktivisták.

Az állandó csöpögés elkoptatja a követ

Az öt nő hetente rengeteg órát tölt a „zárt rendszer” – ahogy ők nevezik – a tartományi kormányzat, a járási politika és a helyi ipar közötti barátság ellen küzdve. A Burgenland Energie, amely továbbra is tervezi az erőmű megépítését, szintén egy állami holding része. A három nő arról számol be, hogy valóban vannak, akik magánbeszélgetésekben egyetértenek velük, de ezt nyilvánosan nem hangoztatják. Ebben az államban, amelyet túlnyomórészt a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) irányít, még inkább, mint Ausztria más részein, azt tapasztalják, hogy eseti jogalkotás történik. A Zöldek, mint kisebb koalíciós partner, ragaszkodnak a zöld hidrogén „zöld” aspektusához, és nem örülnek, amikor Gundula Neumann, a párt tagja, nyilvánosan megkérdőjelezi ezt.

Az egyesület tagjai hetente találkoznak, hogy „kutassanak, írjanak, megfigyeljenek, összefoglaljanak, tájékoztató lapokat készítsenek, megvitassák, információkat gyűjtsenek, és megvizsgálják, mit kell tenni”. A nők ezt a megfigyelési folyamatot politikai gyakorlatnak tekintik; sok apró lépés a kiút. A kapcsolatépítés kulcsfontosságú, különösen a vidéki területeken. Ez magában foglalja a különböző hatóságoknál tett rendszeres látogatásokat, ahol általában baráti beszélgetéseket folytatnak. Még a korábbiaknál is jobban tervezik, hogy ősszel tájékoztató rendezvényeken keresztül felhívják a figyelmet a küzdelmükre a közvetlen környezetükben, és „elmesélik azokat a történeteket, amelyeket mások nem mesélnek el”. Mivel a víz már így is nagyon szűkös, a helyi lakosság körében mindenképpen megnőtt a tudatosság. A lakosok aggódnak, és munkájukat támogatással fogadják. Kapnak némi segítséget másoktól, de végső soron egyszerűen csak öten vannak. „Egyértelműen nem elég; nehéz” – ért egyet a három jelenlévő.

Nem elszigetelt probléma

Azért is, mert folyamatosan új problémák merülnek fel. Július végén bejelentették, hogy egy gigantikus adatközpontot építenek Nickelsdorf-ban, hét kilométerre a magyar határon. Ehhez hatalmas mennyiségű hűtővízre lenne szükség, ami itt nem áll rendelkezésre. Ráadásul ezt a vizet szennyvízként fogják kivezetni. A jövőben ezzel a problémával is kívánnak foglalkozni. Eközben a hidrogéngyárral kapcsolatos közigazgatási bírósági kérelmüket elutasították. De az ötösök nem csüggedtek – még az elutasításokban is mindig van mire építeni, magyarázzák mosolyogva.

¹ Az Akcióanalitikai Kommunát, amelynek egykor 600 tagja volt, 1970-ben alapította Otto Mühl akcióművész, akit később szexuális bűnözőként ítéltek el.

Forrás: https://mosaik-online.at/kampf-um-wasser-und-teilhabe-im-burgenland/?fbclid=IwdGRzaAT_p4ZjbGNrBP-nc3Bkb2YFZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQMMzUwNjg1NTMxNzI4AAEeg1qR5x5UdRi4ehcNkEG35mPz_d4O6-fA2Lt6k-Hcfw0NmS92XIiY8aE36dQ_aem_wgTasZ-eD17OS9KoUS3MBw&sfnsn=mo 2026. augusztus 28.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó