Zohran Mamdani, New York polgármesterének sikerét a demokratákon belüli új baloldali ébredés jelének tekintik. Kép: EPA/SARAH YENESEL
Az ősszel esedékes félidős választásokat a németajkú (vagy követésű) országokban gyakran félrevezetően "Zwischenwahlen"-nek (időközi választásoknak) nevezik. Valójában ezek rendes kongresszusi választások. Mivel a Képviselőház tagjai csak kétéves ciklusra töltik be a mandátumukat, a teljes kamara kétévente választásra kerül; ugyanakkor a szenátusi helyek körülbelül egyharmada is választásra kerül. Maga az elnökség nem kerülválasztásra, de a hivatalban lévő elnök népszerűsége rendszeresen befolyásolja pártja sikerének esélyeit.
A jelölteket először párton belüli választásokon, az úgynevezett előválasztásokon választják ki. Ezek most a végéhez közelednek, és lehetővé teszik a politikai erőviszonyokkal kapcsolatos kezdeti következtetések levonását.
A demokraták körében a legszembetűnőbb fejlemény a párt progresszív szárnyának folyamatos ereje. Zohran Mamdani érte el a leglátványosabb sikert a tavaly őszi New York-i polgármester-választáson. Ezeket a győzelmeket széles körben a baloldal újjáéledésének jeleinek tekintik. Ezt követte Abdul El-Sayed szoros győzelme a michigani demokrata szenátusi előválasztáson a pártvezetőség (establishment) jelöltje ellen. Hasonló tendenciák alakultak ki Minnesotában is, ahol a progresszív jelöltek számos képviselőházi előválasztáson is erős eredményeket értek el. Még a konzervatívabb Florida államban is egy demokrata szocialista győzött egy lényegesen jobban finanszírozott ellenféllel szemben. Az azonban továbbra sem biztos, hogy a baloldali jelölteknek valódi esélyük lesz-e a republikánusokkal szemben a novemberi általános választásokon.
Jelentős mozgósítási potenciál
Ezek az eredmények mindazonáltal rávilágítanak a progresszív tábor jelentős mozgósítási potenciáljára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a demokrata választók egésze balra tolódik. A progresszív jelöltek különösen ott sikeresek, ahol fiatal, városi és politikailag elkötelezett választókkal találkoznak. Sok más választókerületben a mérsékelt és az establishment-orientált jelöltek továbbra is tartják magukat. Az előválasztások ezért kevésbé egyöntetű balra tolódást mutatnak, mint inkább a párt jövőbeli irányáért folytatott folyamatos versenyt.
Valójában két, egymást átfedő lázadó mozgalom azonosítható a Demokrata Párton belül. Az első elsősorban ideológiai jellegű: a progresszív, demokratikus szocialisták, a szakszervezeti jelöltek, az amerikai Izrael-politika kritikusai, valamint a Trumppal és az ICE-vel szemben különösen kemény álláspontot képviselő politikusok kihívást jelentenek a kialakult demokrata főáramnak. A több demokrata előválasztáson elért magas választási részvétel megerősíti ezeket a trendeket.
A második mozgalom generációs és rendszerellenes: a fiatalabb jelöltek legyőzik a régóta hivatalban lévő demokrata képviselőket anélkül, hogy feltétlenül különösen szélsőbaloldaliak lennének. Ez utóbbi fejlemény hosszú távon akár szélesebb körűnek és fontosabbnak is bizonyulhat.
Trump továbbra is befolyásos
A republikánusok körében a kép lényegesen kevésbé egyértelmű. Donald Trump továbbra is rendkívül befolyásos a párton belül, és az előválasztási eredmények jól mutatják, hogy a párt milyen mértékben alkalmazkodott a trumpizmushoz és a MAGA mozgalomhoz. A Trump által támogatott jelöltek kivételesen magas százalékban nyerték meg a republikánus előválasztásokat. Ugyanakkor számos hagyományos republikánus, akik ellenálltak Trumpnak, vagy nem álltak teljesen mellette, vereséget szenvedtek. A texasi John Cornyn és a louisianai Bill Cassidy hivatalban lévő szenátorok veresége különösen jelentős. Az a tény, hogy két hivatalban lévő szenátor már elvesztette saját pártja jelölését, rendkívüli, és aláhúzza a Republikánus Párt folyamatban lévő átalakulását.
Trump támogatói győzedelmeskedtek a párton belül; átveszik a stílusát és a politikáját. Kép: REUTERS/Evelyn Hockstein
A Republikánus Párt ma több frakcióra osztható. A legnagyobb csoportot egyértelműen Trump és a MAGA támogatói alkotják. Átvették Trump politikai stílusát, bevándorlási és kulturális politikáját, valamint „Amerika az első” orientációját, és rendkívül sikeresek voltak az előválasztásokon.
Egy második csoportot azok az intézményes konzervatívok alkotnak, akik megbékéltek Trumppal. Nem feltétlenül kell populista keményvonalasoknak lenniük, de elfogadják a párt átalakulását és kerülik a nyílt konfrontációt Trumppal. Ez lehetővé teszi számukra, hogy politikailag életképesek maradjanak.
Egy harmadik áramlat a hagyományos republikánus elit, amelyet olyan politikusok testesítenek meg, mint Cornyn és Cassidy. Ez a gazdaságilag és biztonságpolitikailag konzervatív, intézményileg inkább orientált szárny jelentősen meggyengült. A nyíltan Trump-ellenes republikánusok ezzel szemben alig játszanak szerepet az előválasztásokon. Ez rávilágít arra, hogy jelenleg a párton belül egyetlen releváns erő sem tudja komolyan megkérdőjelezni Trump dominanciáját.
A trumpizmus változatai
Mindkét párt lázadásokat tapasztal a hagyományos berendezkedése ellen, de ezeknek a változásoknak az iránya és mértéke jelentősen eltér. A republikánusok esetében a régi berendezkedésből kiinduló fejlődés egy MAGA párthoz vezetett, amelynek lázadói nagyrészt átvették az irányítást és intézményesen átalakították a pártot. A központi kérdés tehát már nem az, hogy a trumpizmus uralja-e a republikánusokat, hanem az, hogy a trumpizmus melyik változata fogja meghatározni a Trump utáni korszakot.
A demokraták körében azonban egyértelműen megfigyelhető az átmenet a régi establishmenttől egy progresszív és generációs mozgalom felé. Ez a mozgalom befolyásos, de még nem vette át az uralmat a párt felett. A demokraták továbbra is küzdenek azzal, hogy mi váltsa fel a párt hagyományos szárnyát. Az alternatívák a demokratikus szocializmustól és a progresszív reformpolitikától a fiatalabb, mérsékeltebb, establishment-ellenes álláspontokig terjednek.
Egy különösen jelentős fejlemény Izraelt és Gázát érinti. Az Izraellel szemben kritikus jelöltek sikerei figyelemre méltóak a hatalmas ellenkampányok ellenére. Ez nem azért van, mert a demokrata szavazók hirtelen egységessé váltak Izraellel szemben, hanem azért, mert a demokratikus előválasztásokon az erősen Izrael-párti álláspont politikai költségei jelentősen megnőttek. Hosszú távon ez lehet a 2026-os előválasztási szezon egyik legfontosabb ideológiai változása.
Reinhard Heinisch politológus és az összehasonlító osztrák politikatudomány professzora a Salzburgi Egyetemen; korábban, 1994 és 2009 között az Egyesült Államokban, a Pittsburghi Egyetemen tanított és kutatásokat végzett. Kutatásai a populizmusra, a politikai pártokra, a demokráciára, a radikális jobboldalra és a politikai viselkedésre összpontosítanak.
Továbbiak erről a témáról:
Trump érzéketlenül elhagyja az USA szövetségeseit
Trump kemény landolásra számíthat az amerikai félidős választásokon.
Miről beszélnek a politikusok az amerikai választási kampány során?
Forrás: https://www.derstandard.at/story/3000000336200/republikaner-und-demokraten-erleben-revolten-gegen-das-establishment
A szerző: Reinhard Heinisch politológus elemzi az amerikai félidős választások előtti jelöltkeresés eredményét.2026. augusztus 23.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
