Fotó: Matias Delacroix. Kolumbia új szélsőjobboldali elnöke, Abelardo de la Espriella elnöki szalagot visel és tiszteleg elnöki beiktatási ünnepségén Caliban, Kolumbiában, 2026. augusztus 7-én.

Kolumbia döntése, miszerint elismeri Izrael szuverenitását a megszállt szíriai Golán-fennsík felett, veszélyes fordulópontot jelent.

Azzal, hogy Bogotá – az Egyesült Államok után – a világ egyetlen második országa lett, amely jóváhagyta Izrael által szíriai területek illegális annektálását, jelezte Gustavo Petro külpolitikájának teljes megfordulását az új szélsőjobboldali elnök, Abelardo de la Espriella alatt.

Kolumbia azonban nem elszigetelt eset. Tükrözi Izrael szélesebb körű, rendkívül agresszív kampányát, amelynek célja a világszerte nehezen megszerzett palesztin- és arabbarát álláspontok szisztematikus lebontása és megváltoztatása. Valójában a bogotái fordulat mellett Caracasban is drámai változások zajlanak, ahol Venezuela ideiglenes vezetése lépéseket tett az Izraellel fenntartott konzuli kapcsolatok helyreállítására egy 17 éves befagyasztás után.

Ugyanez történik Európában is. Erre kiváló példa Szlovénia, ahol a Janez Janša vezette újonnan hivatalba lépett kormány eltávolította a palesztin zászlót a kormányzati épületekről, és bejelentette szándékát, hogy befagyasztja az ország palesztin államiságának 2024-es elismerését, valamint Jeruzsálembe költözteti a nagykövetségét.

Izrael tudja, hogy az úgynevezett „PR-problémája” már nem pusztán az alkalmankénti negatív híradásokból eredő fertőzött imázsról szól. A gázai népirtás, a népirtó diskurzussal és a Közel-Keleten zajló agresszív háborúkkal párosulva azt jelenti, hogy Izrael ezúttal nem fog könnyen felépülni a globális hírnevének okozott károkból.

Bár egyes körök, beleértve azokat is, akik állítólag Izraellel szemben kritikusak, ragaszkodnak ahhoz, hogy a probléma Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel és szélsőségesekből álló kormányával van, az igazság sokkal kellemetlenebb Izrael számára. Valójában Izraelt, mint országot, mint gyarmati projektet és mint ideológiát egyre inkább megkérdőjelezik.

Még Izrael saját mainstream médiáján belül is elkezdték elismerni a válság mélységét. „Talán itt az ideje megérteni, hogy ez nem csupán PR-kudarc, hanem erkölcsi kudarc is” – mondta tavaly Yonit Levi, a neves izraeli televíziós műsorvezető. A Washington Post eközben Izraelt „globális páriává válóként” jellemezte.

Az izraeli vezetők azonban, bár nem hajlandók elismerni a hazájukkal és a cionizmus egészével kapcsolatos globális hangulatban bekövetkezett potenciálisan visszafordíthatatlan változásokat, két tényező vigasztalja: egyrészt az Egyesült Államok – és tágabb értelemben a Nyugat – folyamatos támogatása; másrészt, az elsőhöz közvetlenül kapcsolódóan, az a képességük, hogy politikai, diplomáciai és egyéb eszközökkel megváltoztassák a kormányok álláspontját Izraellel szemben.

Izrael számára soha nem az emberek számítottak, csak a kormányok

Kolumbia esete pontosan példázza, miért. Izraelnek nem kellett megváltoztatnia a kolumbiai közvéleményt, vagy felszámolnia a Palesztinával való évekig tartó szolidaritást. Csak kormányváltásra volt szüksége. A szégyentelenül Izrael-párti De la Espriella megválasztása pontosan ezt biztosította.

A politikai következmények szinte azonnaliak voltak. De la Espriella lépéseket tett Izraellel való teljes kapcsolatok helyreállítására, Kolumbia támogatásának visszavonására Dél-Afrika Nemzetközi Bíróság előtti népirtási ügye mögül, a szénexport újraindítására, és – ami a legjelentősebb – Izrael szuverenitásának elismerésére a megszállt Golán-fennsík felett.

Ez a gyors fordulat nagyobb jelentőséget ad Petro volt elnök ismételt kijelentéseinek, miszerint az USA és Izrael beavatkozott ​​a baloldali jelöltet, Iván Cepedát legyőző választásba. Bár ezeket a vádakat továbbra is vitatják, maga az eredmény félreérthetetlen: a kormányváltás elegendő volt ahhoz, hogy elkezdődjön a Palesztinával és Izraellel kapcsolatos évek óta tartó kolumbiai politika lebontása.

Ugyanez vonatkozik Venezuelára is. Sokan kezdetben csupán egy újabb epizódnak tekintették a palesztinbarát Nicolás Maduro elnök amerikai elfogását Washington hosszú latin-amerikai beavatkozási történetében. Venezuela későbbi átrendeződésének sebessége azonban egy szélesebb körű átalakulásra utal.

A legtisztább jel Caracas egyre növekvő közelsége Tel-Avivhoz. Venezuela 2009-ben, Hugo Chávez vezetésével megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel a gázai háború miatt. Tizenhét évvel később a két kormány megállapodott a konzuli szolgáltatások visszaállításában – ami jelentős lépés a normalizáció felé, és Venezuela változó geopolitikai orientációjának erőteljes szimbóluma.

Izrael kapcsolata a globális Dél nagy részével történelmileg feszült volt, amelyet gyarmati jellege, katonai agressziója és a nyugati hatalmakkal való szoros együttműködése alakított.

Netanjahu alatt azonban Izrael szisztematikusan dolgozott ezen elszigeteltség megtörésén, kiterjesztve befolyását Afrikára, Ázsiára és Latin-Amerikára, miközben az USA által uralt globális rend gyengülni kezdett.

Gáza drámaian visszafordította ezeket az eredményeket, nemcsak a globális Délen, hanem világszerte. A kihívás most az, hogy ezt a visszafordulást tartóssá tegyük – és Izrael közelmúltbeli eredményeit Kolumbiában, Venezuelában, Szlovéniában és másutt átmenetinek.

De az arab országok többet tehetnek – és kell is tenniük. Szükséges, hogy gyorsan elítéljék Kolumbia Golán-fennsíki döntését az ENSZ Biztonsági Tanácsának 497. számú határozata alapján, de a nyilatkozatok önmagukban nem tudják ellensúlyozni Izrael aktív diplomáciai offenzíváját.

A Palesztinával és a megszállt arab területekkel kapcsolatos elvi álláspontokat gazdasági, diplomáciai és stratégiai partnerségek révén kell megerősíteni. Ellenkező esetben a nehezen megszerzett politikai eredmények törékenyek maradnak, és könnyen visszafordíthatók, amikor kormányváltás történik.

Egy történelmi pillanat küszöbén állunk, egy olyan valóság, amelyet az izraeli politikusok, történészek és maguk a média is egyre inkább elismernek. Megbocsáthatatlan lenne elszalasztani ezt a lehetőséget, hogy leleplezze Izraelt és felelősségre vonja a palesztinok ellen és a Közel-Keleten elkövetett bűneiért.

A palesztin igazságszolgáltatásért folytatott küzdelem már globálissá vált, és azoknak, akik mélyen törődnek Gázával, meg kell érteniük ennek az átalakulásnak a jelentőségét. Izrael azért küzd, hogy megfordítsa növekvő elszigeteltségét, és nem szabad elvárni tőle, hogy egyhamar feladja.

Ezért fel kell gyorsítanunk erőfeszítéseinket, minden rendelkezésre álló, a nemzetközi joggal és a palesztin nép törekvéseivel összhangban lévő eszközt felhasználva annak biztosítására, hogy a Gáza által előidézett történelmi átalakulást ne lehessen egyszerűen visszafordítani.

Izraelnek meg kell értenie, hogy nincs visszatérés a megszokott kerékvágásba, nincs menekülés a felelősségre vonás elől, és nincs feltámadás a népirtás után.

Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára

Julian Vigo által

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-212025329 2026. augusztus 20.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó