Ez az interjú elérhető podcast platformokon és a Rumble-en is.

A kétpárti, USA által támogatott gázai népirtás leleplezte az Egyesült Államok politikai rendszerének korruptságát és a Demokrata Párt képmutatását, amely azt állítja, hogy a dolgozó embereket képviseli. Ahelyett, hogy elismerné ezt a tényt, és álláspontját a szavazóbázisának jobb képviselete érdekében megváltoztatná, a Demokrata Párt vezetése a progresszív platformon induló jelölteket támadja, és előkészíti a terepet egy újabb republikánus győzelemhez.

A Chris HedgesReport ezen epizódjában Chris Hedges Dr. Adam Hamawy-val, katonai veteránnal és traumatológussal beszélget, aki New Jersey-ben indul a kongresszusi székért, hogy leváltsa a visszavonuló Bonnie Watson Coleman képviselőt. Dr. El-Sayedhez hasonlóan, aki az izraeli lobbicsoport, az AIPAC és a Demokrata Párt vezetésének rekordköltségei ellenére megnyerte a demokrata előválasztást Michiganben, Dr. Hamawy is nemrégiben megnyerte az előválasztást, és a novemberi választásokon egy republikánussal fog megmérkőzni.

Hamawy arról beszél, hogy a gázai kórházakban végzett önkéntes munkája után hazatérve a kongresszusi képviselőkkel folytatott beszélgetései hogyan terelték a politikába, és leírja a kampánya kezdete óta ellene, családja és munkatársai ellen indított kegyetlen, rasszista és hamis támadásokat. Sajnálja a pénz politikára gyakorolt ​​​​hatását, különösen a katonai ipari komplexumét, amely a profitot helyezi az emberek elé, és megfosztja a közösségeket az alapvető szükségleteik forrásaitól. Hamawy a törvények, különösen a Leahy-törvény következetes alkalmazását szorgalmazza, amely korlátozza a külföldi segélyeket az emberi jogokat megsértő országoknak.

Hedges és Hamawy elemzik a Demokrata Párt azon kudarcait, hogy ahelyett, hogy egy olyan platform köré szerveződjenek, amely a szavazóbázisuk érdekeit képviseli, helyette megpróbálják – sikertelenül – kiszorítani a progresszív jelölteket a pártból. Dr. Hamawy szerint: „A Demokrata Párt valójában jobban eltolódott jobbra, és mi valójában a középpontot tartjuk.” Hamawy felvázolja politikai prioritásait megválasztása esetén, valamint a „népért küzdő jelölthullám” előtt álló küzdelmeket, mondván: „Harcolni fogunk azért, hogy elkezdjük hazahozni ezeket az erőforrásokat.”

 

Házigazda Chris Hedges

Vezető producer: Max Jones

Bevezetés: Margaret Flowers

Átirat: Margaret Flowers

Közreműködött: Diego Ramos és Thomas Hedges

Átirat

Chris Hedges: Számos Demokrata pártbeli felkelő dacolt a pártvezetéssel, hogy egy progresszív program mellett induljon, amely magában foglalja az általános egészségügyi ellátást mindenki számára, az Izraelnek nyújtott katonai segélyek leállítását, valamint a Bevándorlási és Vámügyi Hivatal (ICE) eltörlését. Abdul El-Sayed, aki szűken, de legyőzte Haley Stevens képviselőt a michigani amerikai szenátusi előválasztáson, erre jó példa. Több mint 60 millió dollár külső kiadást sikerült ledolgoznia, amelynek nagy része vállalati és Izrael-párti szuper PAC-ektől származott, így a verseny a valaha volt legdrágább demokrata előválasztás lett. Ellenfelét a pártvezetés is támogatta, köztük Gretchen Whitmer kormányzó, a leköszönő Gary Peters szenátor és Chuck Schumer, a szenátusi demokrata vezető.

A Political Action Committee rövidítése (PCA) egy magánpolitikai szervezet az Egyesült Államokban, amely adományokat gyűjt, hogy a jelöltek vagy pártok választási kampányait támogassa vagy ellenezze.

Dr. Adam Hamawy, az amerikai hadsereg veteránja és a gázai népirtás szókimondó kritikusa olyan jelölt, aki megnyerte a demokrata előválasztást a New Jersey-i képviselőházi helyért, amelyet a visszavonuló Bonnie Coleman képviselő hagyott el. Novemberben a republikánus jelölt és Trump-támogató Gregg Mele-lel fog versenyezni egy olyan körzetben, ahol a regisztrált demokraták több mint kétszeres többségben vannak a republikánusokkal szemben.

Dr. Hamawy csatlakozik hozzám, hogy megvitassuk ezt a felkelést és annak a Demokrata Pártra gyakorolt ​​hatását. Kezdjük azzal, Adam, hogy mi indította el Önt ebben a versenyben. Ahogy említettem, orvos volt a hadseregben, többek között Boszniában is, ahol mindketten szolgáltunk, de magánszemélyként kétszer is járt Gázában orvosként, és eddig nem volt politikailag aktív. Mi késztette Önt arra, hogy induljon ezért a helyért?

Adam Hamawy: New Jersey-ben nőttem fel, és miután leszolgáltam a hadseregben, visszatértem, és orvosként dolgoztam a közösségben. Saját praxisom van. Sürgősségi osztályt látok el. Traumatológiai ellátást nyújtok a Robert Wood Johnson kórházban, ahol arccsonttörésekkel és kézműtétekkel érkező betegeket látok el, és minden évben egyre nehezebb itthon ellátni a betegeket. Akár biztosítás nélkül érkeznek, akár magasak a díjak, akár egyáltalán nem értik a rendszert, az embereket a kórházból, és nem kapnak utógondozást. Nehezen tudják fizetni a számláikat, és választaniuk kell az orvosi számláik és a lakbér között. Ugyanakkor megtapasztaltam a másik oldalát is. Szolgáltam az amerikai hadseregben. Harci traumatológusként dolgoztam Irakban, és nyolc év szolgálat után önkénteskedtem szerte a világon. Önkénteskedtem Boszniában, Közép-Amerikában, Afrikában, szerte a Közel-Keleten, és itt az Egyesült Államokban nem engedhetjük meg magunknak az általános egészségügyi ellátást vagy a Medicare-t mindenkinek, de mindig van elég pénzünk bombákra. Évente több mint egybillió dollárral tudjuk támogatni a hadseregünket, és ezek a végtelen háborúk. Bombák gyártásával támogatjuk Izraelt, és amit Boszniában láttam, az népirtás volt, amit Gázában tapasztaltam, az tízszer rosszabb volt annál. Ilyet még soha nem láttam. És erre adófizetők pénzét használjuk.

Belefáradtam az állandó panaszkodásba. Gázából nemcsak orvosként tértem vissza, aki egy népirtásban dolgozott, hanem tanúként is, mert senki másnak nem volt szabad belépnie oda és beszélnie róla. Újságíróknak nem volt szabad belépniük. Néhány humanitárius munkatárs volt ott, köztük orvosok és ápolók, így kötelességünknek éreztük, hogy elmenjünk a Kongresszushoz, és elmondjuk nekik, hogy ezt tesszük. És ezt a 2024-es utam után kezdtem el csinálni. Sokféle ajtóba ütköztem. Mindig három típusba sorolom őket. Voltak, akik leültek, hallgattak, nagyon kevesen, és úgy érezték, tenni akarnak valamit. Az egyikük a jelenlegi kongresszusi képviselőnk, Bonnie Watson Coleman volt, aki platformot engedett nekem, hogy felszólaljak, és vendégként részt vettem az Unió helyzetéről szóló beszédében, és tartottam vele néhány sajtótájékoztatót, de a legtöbben nem tették. Voltak, akik meghallgatták, és azt mondták: „Nos, ez szörnyen hangzik, de nem tehetünk vagy mondhatunk semmit. Politikai öngyilkosság lenne ez ellen felszólalni.” És még több olyan ajtó, ami teljesen bezárult, és még csak találkozni sem volt hajlandó velem és a kollégáimmal, hogy meghallgassák őket, akár beleegyeztem, akár nem.

És így, amint Bonnie képviselő bejelentette lemondását, úgy éreztem, hogy kell legyen egy hangunk a Kongresszusban, amelyik kimondja az igazat, amelyik képes visszahozni az erőforrásokat a közösséghez, ahol valóban szükség van rájuk. Az egészségügyi rendszerünk itt az Egyesült Államokban összeomlott, és évről évre egyre nehezebbé válik. Minden egyes nap harcolunk a biztosítótársaságokkal, hogy tisztességes ellátást tudjunk nyújtani szomszédainknak és munkatársainknak, ugyanakkor népirtást finanszírozunk. Finanszírozzuk a háborút szító katonai-ipari komplexumot. Az egyetlenek, akik profitálnak ezekből a háborúkból, azok ők. Mi egyértelműen nem profitálunk. Ma nem vagyunk biztonságosabbak, mint egy évvel vagy 20 évvel ezelőtt voltunk. Több embert teremtettünk, akik gyűlölnek minket, és több ellenséget, szövetségeseinket pedig eltaszítjuk. Tehát ez a kifogás, hogy a világot biztonságosabbá tesszük, kudarcot vall. Ezért olyan hangokra van szükségünk a Kongresszusban, amelyek ezt megértik. És én nem vettem részt a politikában azon kívül, hogy szavazóként tevékenykedtem, de a helyszínen dolgoztam itt New Jersey-ben és szerte a világon, és látom a hatásokat. Sebészként mindig a forráshoz fordulok. Nem írok fel sok gyógyszert. Rámegyek a betegségre, és kivágom – de az egészségügyi rendszerünket itt, a kórházakban nem tudjuk megjavítani. Ezt Washingtonban kell megoldani. És én pontosan ezt csinálom.

Chris Hedges: Amikor bejelentetted, emlékszem, hogy hevesen támadtak, mert természetesen a népirtással szembeni ellenállásod ellentétes a Demokrata Párt vezetésének álláspontjával. Az egyik dolog, ami megdöbbentett – és talán részletezhetnéd is –, az volt, hogy ezek a támadások mennyire nyilvánvalóan rasszisták voltak. Egyrészt a zsidó diákokat, akik kényelmetlenül érzik magukat a táborozásoktól, arra használják föl, hogy démonizálják azokat a diákokat, akik a népirtás ellen tiltakoznak, ugyanakkor nincsenek szabályok, amikor muszlimokat támadnak.

Adam Hamawy: Sajnos ez a jelenlegi valóság, és ezt nemcsak akkor tapasztaltam, amikor bejelentettem, hogy indulok, hanem kis mértékben felnőttkoromban is. De miután visszatértem Gázából, nem voltam csendben. Minden lehetséges eszközt kihasználtam. Egyetemeken beszéltem, minden sajtó képviselőivel beszéltem, akik megengedték, és ahogy mondtam, a Kongresszusba mentem, és akkoriban támadások értek. A támadások személyesek voltak, ellenem irányultak. Személyesen a vállalkozásom és a praxisom ellen irányultak. És nyilvánvalóan csak rosszabb lett, amikor belevetettem magam a politikába, mert egy kifogást adtak, hogy „Nos, ő indul a választásokon, és úgy támadhatjuk, ahogy csak akarjuk”. De a muszlimokat folyamatosan támadják, és ezt a rasszizmus utolsó határának nevezem, mert bármit mondhatsz egy muszlimról, azért megrónának, ha bármely más alulreprezentált osztályba tartoznál. És ez sajnálatos, de ez a valóság.

Chris Hedges: Nos, szeretnék néhány konkrétumot említeni, mert megpróbáltak terroristának bélyegezni. Összekötöttek Omar Abdel Rahman-nal, akinek a tárgyalásán, ha jól emlékszem, orvosi szakértőként vallottál. De mindenféle sztereotípiát felhasználtak ellened, amit a muszlimok démonizálására használnak.

Adam Hamawy: Tehát, hogy tisztázzuk a helyzetet, ténytanúként tettem vallomást olyan eseményekről, amelyeken jelen voltam. Mint tudják, akkoriban Omar Abdel RahmanNew Jersey és New York kiemelkedő személyisége volt. Úgy értem, az egész államban járt. Akkor találkoztam vele először, és felkértek, hogy jöjjek el és tegyem világossá  a megtörtént eseményeket. Megpróbálnak extrapolálni, és azt mondani, hogy jellemtanú voltam, ami nem igaz, viszont őt védtem, és tisztáztam az eseményeket. És tudják, én hiszek az igazságszolgáltatási rendszerünkben. Úgy van felépítve, hogy tanúknak kell lenniük. Elvárják, hogy legyen egy tárgyalásunk, és akkoriban katonaságnál voltam. Előtte is katonaságnál voltam, utána pedig eskü alatt tettem vallomást. Valószínűleg körülbelül húsz percig voltam a bíróságon, aztán elmentem. Soha nem vádoltak meg semmivel előtte, soha nem vádoltak meg semmivel utána. Nyilvános volt, a New York Times is beszámolt róla. És mégis, mivel úgy tűnik, nincs más okuk támadni, nem beszélhetnek azokról a kérdésekről, amelyekről beszélek, vagyis, hogy egészségügyi ellátásra lenne szükség bombák helyett, hogy el kellene törölni az ICE-t, hogy szét kell szednünk ezt a gazdaságot. A terrorizmushoz folyamodnak, mert csak ezzel tudnak foglalkozni. Izraelről már nem is lehet beszélni, mert tudják, hogy az nem egy nyerő téma. Így minden muszlimmal szemben az a kifogás, hogy biztosan terrorista. Ezt használják ellenem. Ezt használják a kollégáik ellen. És kisebb mértékben, a munkaerőpiacon és általában a társadalomban nyugodtan nevezhetnek minket bárminek, mert ez a sztereotípia még mindig létezik, és a jobboldal mindig ezt fogja használni a támadáshoz, és sajnos látunk néhány demokratát is, akik ugyanezt a taktikát alkalmazzák, különösen, ha nincs más, amit használhatnának.

Chris Hedges: Csak tisztázni szeretném, írtam Omar Abdel Rahman-ról a New York Timesnak, és elég biztos vagyok benne, hogy leleplezték. Radikális hitszónok volt, és sok minden, amit mondott, talán sokak számára kellemetlen volt, de nem ő volt a Világkereskedelmi Központ elleni támadás mozgatórugója, amellyel őt vádolták.

Beszéljünk egy kicsit a Demokrata Párt vezetéséről. Szerintem érdekes, hogy Chuck Schumer népszerűségi mutatója, úgy hiszem, alacsonyabb, mint Donald Trumpé, ami 17 százalék vagy valami ilyesmi, de ez ellenséges erő az olyan emberekkel szemben, mint te.

Adam Hamawy: Nem szabadna ellenséges erőnek lennie. Közös célunknak kell lennie, mégpedig a republikánusok legyőzése, egy demokrata kormányzat létrehozása, hogy valóban foglalkozzunk azokkal a kérdésekkel, amelyek fontosak az embereknek. Erről kellene szólnia a Demokrata Pártnak. Az egészségügyről. A lakhatásról és a megfizethetőségről. És az ott lefektetett érzékelt fenyegetés, azt hiszem, nem az, amit az emberek akarnak, és azt hiszem, ez valószínűleg a Demokrata Párt évek óta tartó kudarca, mivel egy nagy sátor vagyunk. Sokan élnek ebben a sátorban, és meg kell tanulnunk, hogyan éljünk együtt egymással, az egész ország egy kis modelljeként. Hogyan fogunk továbblépni? Egy olyan hirdetés, amely mindenkit összehoz.

Tehát ez a hamis dichotómia, amit az „establishment” és a „progresszív” fogalmakkal próbálnak megvalósítani, valójában címkék, és szerintem meg kell vizsgálnunk, hogy melyek azok a kérdések, amelyek az embereket érdeklik, és ha elkezdjük kezelni ezeket a problémákat, akkor elkezdhetünk nyerni. És ezt látjuk most országszerte. Látjuk, hogy olyan jelöltek, mint én, nem beszélnek címkékről. Nem baloldalról és jobboldalról beszélünk. Az egészségügyről beszélünk. A lakhatásról beszélünk. A gyermekgondozásról beszélünk. A gazdaság manipulálásáról beszélünk. Egy működőképes bevándorlási rendszert akarunk. Vissza kell térnünk a problémákhoz, és azt hiszem, ha pártként elkezdünk erre összpontosítani, és nem arra, hogy ki kicsoda és milyen címkét viselünk a párton belül, akkor fogunk igazi sikereket elérni.

Chris Hedges: Nos, miközben megpróbálják démonizálni vagy jellemezni az olyan embereket, mint te, szélsőbaloldaliként, vagy bármilyen kifejezést is használnak, valójában az általad támogatott álláspontok, amelyek elutasítják a népirtást és az általános egészségügyi ellátástkövetelik, többségi támogatottsággal bírnak a Demokrata Párton belül. Azt hiszem, a regisztrált demokraták 77 százaléka le akarja állítani a fegyverszállításokat Izraelbe. Nem tudom, mik az adatok az általános egészségügyi ellátásra vonatkozóan, de több mint 80 százalék, valószínűleg ismered az adatot. A Demokrata Párt bázisán belül ezek többségi támogatottsággal bírnak, mégis a párt hierarchiája figyelmen kívül hagyja a bázist.

Adam Hamawy: Igen, nem vagyunk szélsőbaloldaliak. Valójában a közép vagyunk. Itt kell a Demokrata Pártnak az adatokra, a bázisra, arra alapoznia magát, hogy mit akarnak az emberek, és ez valóban átlépi a párthatárokat is. Úgy értem, ezek azok az alapvető szükségletek, amelyeket az emberek keresnek. Szerintem a Demokrata Párt valójában jobban eltolódott jobbra, és mi valóban ezt a középpontot tartjuk, és úgy tekintenek ránk, mint akik még jobban balra tolódnak, mert minden más eltolódott. De ha a kérdéseket nézzük, ez a többségi nézet, ahogy ön is mondja, és ez játszódott le választásról választásra és közvélemény-kutatásról közvélemény-kutatásra. És azt hiszem, újra meg kell alapoznunk, hogy miért indultunk, abba kell hagynunk a vállalati érdekek követését, mert ezek azok, amik jobbra tolják a dolgokat. A vállalatoknak megvannak a saját igényeik és szükségleteik, és mivel vállalati pénzt és különleges érdekeket, mint például az AIPAC, kiszolgálunk, ez megváltoztatja az egész párt narratíváját. És valóban meg kell értenünk, hogy mit szolgálunk, és az embereket kellene szolgálnunk, és ezért kell kivennünk a pénzt a politikából.

Chris Hedges: Aggódsz amiatt, különösen a Demokrata Nemzeti Bizottság által közzétett, semmitmondó és üres kritika fényében, hogy a párt annyira eltávolodik, hogy Trump és a republikánusok esetleg uralhatják a félidős választásokat?

Adam Hamawy: Ha ezt folytatjuk, továbbra is veszíteni fogunk. Valamikor meg kell egyeznünk abban, hogy mik a célok. Tudom, hogy maguk a republikánusok sem teljesen egységesek, de legalább a választásokon összefognak, és az, hogy náluk van a döntés, hogy az embereket a Demokrata Pártból taszítsák ki, szerintem mindenkinek árt. Azt hiszem, az egész kétpártrendszer eleve probléma, de ez a rendszerünk valósága. Tehát, ha valóban az emberekért akarunk dolgozni, mi a leghatékonyabb módja ennek most? Az a dolgunk, hogy kitaláljuk, hogyan tudnánk együttműködni a valódi célok elérése érdekében. Ez pedig azt jelenti, hogy a vállalati érdekeket kiiktatjuk a platformjainkból, és valóban figyelembe vesszük az emberek alapvető szükségleteit.

Chris Hedges: Teszel különbséget önmagad és az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA)  jelöltjei, mint például Mamdani között?

Adam Hamawy: Azt hiszem, bizonyos kérdésekben mindannyian egyetértünk. Új vagyok a politikában. Ha egy évvel ezelőtt megkérdezték volna, hogy itt lettem volna-e, azt mondtam volna: „Miért tenném ezt? Ez őrültség.” Akkor jöttem rá, hogy progresszív vagyok, amikor elindultam ezt képviselni. Olyan, mint: „Te egy progresszív vagy.” Erre én: „Nagyszerű.” És ezért gondolom, hogy ezek a címkék mesterségesek.

Szóval, ami a DSA-jelölteket illeti, én ismételten sokukat támogattam, mert olyan ügyek mellett állnak ki, amelyek fontosak az emberek számára. Kiállnak az egészségügy mellett. Kiállnak a gyermekgondozás mellett. Kiállnak amellett, hogy a pénzt kivegyék a politikából. Kiállnak a dolgozó emberek mellett. És bár nem vagyok tag, szövetségre lépek bárkivel, aki olyan emberekért dolgozik, mint én, és nem fogad el vállalati pénzeket – úgy gondolom, ezt mindannyiunknak jelzésként kellene kezelnünk, mert jelenleg ismét támadások érik őket a félelemkeltés révén, ami igazából mindig az utolsó mentsvár, amikor nincs miről beszélni. Ahelyett, hogy a tényleges kérdésekről beszélnének, szocialistáznak, kommunistáznak, meg mindenfélének nevezik őket. Hallgassuk meg, mi hangzik el valójában ezekben a kampányokban és programokban, és lépjünk túl bármilyen címkén, akár te ragasztasz magadra, akár mások.”

Chris Hedges: Nos, a Demokrata Párt, ha Európában lenne, szélsőjobboldali pártnak számítana, különösen a háború kérdésében. Az európaiak magától értetődőnek veszik az általános egészségügyi ellátást. Ez egy civilizált társadalom része.

Adam Hamawy: Annyira le vagyunk maradva azokban a dolgokban, amik igazán számítanak. Mi vagyunk a világ történelmének leggazdagabb országa, mégis nincs általános egészségügyi ellátásunk. Nincs általános gyermekfelügyeletünk. Az infrastruktúránk omladozik. A világ legerősebb országának nevezzük magunkat, de azon kívül, hogy van egy nagy hadseregünk, amivel az emberek felett zsarnokoskodunk, semmi mást nem tudunk felmutatni.

Chris Hedges: Miután beneveztél ebbe a versenybe, mi lepett meg a legjobban? Úgy értem, mire nem számítottál, először is? Másodszor pedig szeretnék beszélni Rubio nemrégiben közzétett külügyminisztériumi jelentéséről, amelyben démonizálta az olyan embereket, mint te, és különösen a DSA-t, és milyen mértékben aggasztják ezek a fenyegetések a „radikális baloldal” ellen, ami nevetséges, de hogyan bélyegeznének meg téged?

Adam Hamawy: Nem, egyáltalán nem aggódom. Úgy értem, a republikánusok mindig a félelemkeltő taktikákhoz nyúlnak vissza. És az a tény, hogy démonizálnak és ilyen támadásba lendülnek, azt jelenti, hogy magukat érzik fenyegetve. Tudják, hogy nem beszélhetnek az igazán fontos kérdésekről. Tehát ugyanazt tették az elmúlt 30 évben, hogy kitalálnak valamit, és tekintve, hogy melyik a két főgonosz, akiket mindig is felhasználtak: a kommunizmus és a muszlimok. És itt van a tökéletes vihar, hogy összegyűjtsék őket egy kitalált történetben arról, hogyan veszik át a hatalmat. Senki sem a kommunizmus vagy valamiféle iszlám köztársaság platformján indul. Mindenki olyan ügyekért indul, amelyek érdeklik az embereket, és ezért nyerünk, mert az emberek ezt látják. A közösségekben vagyunk, beszélgetünk a szomszédainkkal. Kopogtatunk az ajtókon. Az emberek tudják, kik vagyunk, és ők más színben próbálnak feltüntetni minket. A kampányút során azt tapasztaltam, hogy senki sem kérdez konkrétan erre, és nem is érdekli őket ez. Szerintem az emberek a telefonjukat nyomják, felhergelik magukat, és megijednek. De, amikor elmész egy közösségi fórumra, az emberek azt akarják hallani, hogy ez hogyan érinti őket a gyakorlatban, hogyan tudják kifizetni az élelmiszert, miért mennek föl az energiaszámláik, miért épül adatközpont minden városban jelenleg. Ezek azok a kérdések, amelyeket az emberek feltesznek. És ha a saját buborékodban élsz, a közösségi médián pörögsz, és csak azt hallod, amit hallani akarsz, akkor szerintem a választásoknál ez nem fog annyira számítani.”

Chris Hedges: És mire nem voltál felkészülve? Mi az, ami meglepett, miután beszálltál ebbe a kampányba?

Adam Hamawy: Tudod, számítottam a támadásokra. De azt hiszem, az az ádázság, ahogy jönnek, az egy másik szint. Ez nem csupán politikai. Hatással van a családodra, és rám nézve a vállalkozásomra és a kollégáimra is. Olyan szintű megfélemlítést és félelmet próbálnak kelteni, amire még jelöltként sem számítottam.

Chris Hedges: És hogyan történik ez? Névtelen? Milyen taktikákat alkalmaznak?

Adam Hamawy: Telefonhívások. Zaklatás az egész. A közösségi médiában nyilvánvalóan szűretlenül jön minden. Az ember megpróbálja ezeket amennyire lehet, figyelmen kívül hagyni, de vannak őrült emberek, akik ezt használják ürügyként, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak, bármilyen őrültséget is. Szóval, bár a többségünk épelméjű, sajnos vannak, akiknek teljesen elment az eszük, és ezeket a fenyegetéseket nem szabad félvállról venni.

Chris Hedges: Nem, csak egy kell. Szóval, a Kongresszusban – mindannyian reméljük, hogy bejutsz oda – mi lesz a prioritásod?

Adam Hamawy: Tehát a prioritásom mindenekelőtt az lesz, hogy ha a Képviselőházhoz fordulunk – amire számítok –, akkor legyen némi lehetőségünk arra, hogy elkezdjük felelősségre vonni a kormányt és a Kongresszust az elmúlt években történtekért. Tehát, kollégáimmal együttműködve meghallgatásokat kell tartanunk. Átláthatóságra van szükségünk. El kell kezdenünk fellépni a korrupció ellen, amely gyakorlatilag az elmúlt években robbanásszerűen terjedt. Úgy értem, mindig is jelen volt bizonyos szinten, de most annyira nyilvánvaló, hogy nincs felelősségre vonás. Remélhetőleg néhány éven belül, amikor újra elkezdhetünk törvényeket elfogadni, akkor foglalkoznunk kell ezekkel a problémákkal, amelyekről beszélünk. El kell érnünk egy egyetemes egészségügyi rendszert, mint például a Medicare, mindenki számára. Vissza akarom állítani az ACA-jóváírásokat. Biztosítani akarom, hogy a közösségeinkben lévő kórházak megkapják a Medicaid-finanszírozást. Ezt minden nap látom. Jelenleg az embereket érinti ez, az emberek aggódnak amiatt, hogy miután elhagyják a kórházat, hogyan fogják megkapni az utógondozásukat. New Jersey-ben most 3 milliárd dolláros hiány keletkezett a nagy, csúnya törvényjavaslat után, ami azért jelent meg, mert nem tudják fedezni az összes szükséges erőforrást. Tehát rendbe kell tennünk az egészségügyi ellátásunkat, majd el kell kezdenünk pénzt visszacsalogatni a közösségeinkbe, és ki kell vennünk a végtelen háborúkból.

Szóval, szerintem ez a billió dollár vagy az 1,1 billió dolláros költségvetés teljesen felesleges. Többet költünk a hadseregünkre, mint a következő kilenc ország együttvéve. Ez a forrása a végtelen háborúinknak. Csak ők profitálnak belőlük. Ahogy mondtam, ettől nem vagyunk biztonságban. Amikor kifogyunk a rakétákból és bombákból az iráni háború miatt, kinek jó? A vállalatoknak, amelyeknek többet kell gyártaniuk belőlük. Mindeközben a benzin- és élelmiszerárak emelkednek. Tehát csökkentenünk kell ezt a költségvetést, és el kell kezdenünk visszaforgatni ezt a pénzt a közösségeinkbe, hogy megjavítsuk az infrastruktúránkat és a közlekedési rendszerünket, egy olyan vasúti rendszert, amely most lemarad nemcsak a fejlődő országok, hanem a fejletlen országok mögött is, amelyek azon dolgoznak, hogy megjavítsák a közlekedésüket. El kell kezdenünk megadóztatni a gazdagokat. Vannak milliárdosaink ebben az országban, akik az emberek nyomorúságából hasznot húznak. Profitálnak azokból az előnyökből, amelyeket mi adtunk nekik országként. És ha képesek vagyunk megadóztatni a vagyont, akkor is milliárdosok lesznek. Még mindig jól fognak élni. De ismét mindig azt kérdezik tőlünk, hogy hogyan fogjuk finanszírozni ezeket a programokat, amikről beszélek. Politikai döntés volt, hogy ezeket a forrásokat nem a közösségeinkbe irányítják. És a Kongresszusban, és azt hiszem, ezzel a hullámmal, amit ti felkelőknek neveztek, akik jönnek, ez egy olyan jelölthullám, akik az emberekért harcolnak, és mi azért fogunk harcolni, hogy elkezdjük ezeket a forrásokat hazahozni.

Chris Hedges: Nos, Eisenhower alatt a leggazdagabb amerikaiakat és vállalatokat 91 százalékkal adóztatták, ami az Új Korszaknak volt köszönhető. Izraelről szeretnék beszélni. Nyilvánvalóan támogatják az Izraelnek nyújtott katonai segélyek leállítását a népirtás megállítása érdekében. Pogromokat és fegyveres telepes csoportok támadásait látjuk Ciszjordániában. Úgy értem, Ciszjordánia valóban nagyon súlyos helyzetbe került. Természetesen nemcsak Gáza helyzetéről van szó. Hogyan kezeljük azt a humanitárius katasztrófát, amelyen a palesztinok keresztülmennek?

Adam Hamawy: Mi tesszük lehetővé ezt. És úgy kezeljük, hogy megállítjuk. Következetesnek kell lennünk a saját törvényeink alkalmazásában. Vannak Leahy-törvényeink. Nem szabadna semmilyen katonai segélyt nyújtanunk egyetlen országnak sem, Izraelnek, sem másnak, amelyik nem tartja be a nemzetközi jogokat. És úgy tűnik, mindig van egy alaptalan kivételünk Izrael számára. Tehát le kell állítanunk minden segélyt, pont. És amíg nem tesznek eleget a követelményeknek, addig újra elkezdhetünk beszélni arról, hogyan tudnánk helyrehozni ezt a rendszert, de mindezt Izraelre fogni anélkül, hogy magunkra és az adópénzeinkre néznénk, szerintem egy kicsit kétszínű. Te és én fizetünk ezért a népirtásért.

És ahogy rámutattál, Ciszjordánia olyan, mint bármely más helyzetben. Ha nem néznénk a Gázában történteket alapként, szörnyűnek tartanánk. Néhány hónappal ezelőtt Ciszjordániában jártam, és ott vannak a gazember telepesek, akik megállítjanak embereket az utakon. Tudjuk, mi történt Ro Khanna képviselővel. Ugyanezt tapasztaltam én is, amikor véletlenszerű telepesek állítottak meg minket, felfegyverkezve, egyenruha nélkül, jogállamiság nélkül. Amerikai állampolgárok műruhában, amerikai zászlóval a mellkasukon, amerikai útlevéllel, tele egy autóval, ami tele van amerikai állampolgárokkal, és szó szerint azt mondják nekünk, hogy nem érdekli őket, hogy amerikai állampolgárok vagyunk-e. Egy M16-ost fogtak az arcomhoz, az ujja a ravaszon. Ezeknek a szövetségeseinknek kellene lenniük, de egyértelműen nem úgy látnak minket, mint ahogy mi nézzük őket. Szóval azt hiszem, hogy a feltétel nélküli segítségnyújtás, a feltétel nélküli támogatás ideje véget ért anélkül, hogy megkérdőjeleznénk, mi történik valójában a helyszínen. És az amerikaiak kezdenek ráébredni a tényre. Ez a valóság. Az információ köztudott annak ellenére, hogy megpróbálják korlátozni és irányítani, mi történik. A valóság az, hogy a terepen egy apartheid állam van. Ez visszaélésszerű, és azt hiszem, ez nem folytatódhat. Mi vagyunk az egyetlenek, akik fenntartják ezt a népirtást. És ezért kell megvizsgálnunk a politikánkban tapasztalható korrupciót. Miért van az AIPAC-nek ekkora hatalma a megválasztott tisztségviselőink felett? Miért költöttek több mint 30 millió dollárt arra a michigani választásra? Miért neveznek engem AIPAC-ellenes jelöltnek csak azért, mert Gázában voltam, tanú voltam, és igazat mondtam a válaszomban?

AIPAC-ellenes jelöltként ez azt jelenti, hogy kimondom az igazságot, és nem vagyok kész feltétel nélküli támogatásra. Tehát szembe kell néznünk a valósággal, és meg kell vizsgálnunk, hogy mit vállalunk, mint ország. Melyek azok az elvek, amelyeket állítólag támogatnunk kellene, és mit is teszünk valójában? És ismét, hozzuk haza ezeket a forrásokat. Több mint 30 milliárd dollárt az elmúlt három évben. Számításokat végeztem egy szalvétán, hogy mennyit hozna ez a körzetemnek. Ez több mint 100 millió dollár, ami Közép-New Jersey-be érkezhetett volna az egészségügy, az iskolák, az utak javítására, és mindezekre országszerte. Szükségünk van erre itthon, és nem szabadna arra használnunk, hogy ártatlan családokat és gyermekeket öljünk meg külföldön.

Chris Hedges: És világossá kell tennünk, hogy Izrael amerikai állampolgárokat ölt meg Ciszjordániában és Gázában.

Adam Hamawy: Igen. Bebörtönzött amerikai állampolgárokat öltek meg. Jelenleg is vannak fogva tartott állampolgárok, akikről senki sem hallott.

Chris Hedges: Szeretnék kérdezni a régió más országairól, például Egyiptomról. Sísi Egyiptomának szörnyű az emberi jogi helyzete. Helyesen beszél Izrael népirtásáról és az apartheid államról. És ez bonyolult, tudom, hogy Egyiptomból származik, hogyan kezelné egy olyan országot, mint Egyiptom?

Adam Hamawy: Szerintem következetesnek kell lennünk a törvényeink alkalmazásában, és ez minden területen érvényes. Ha valaki nem tartja be a nemzetközi emberi jogi törvényeket, függetlenül attól, hogy melyik országból származik, legyen az Izrael, az Egyesült Arab Emírségek vagy Egyiptom, akkor nem kaphat segélyt az Egyesült Államoktól. Ilyen egyszerű. És ha ezek a törvényben vannak rögzítve, majd véletlenszerűen alkalmazzák őket, akkor bajba kerülünk. Mik az értékeink? Mit próbálunk előmozdítani szerte a világon? Az amerikai hegemóniát próbáljuk előmozdítani, vagy a demokráciát, ahogy állítjuk? Ha igen, akkor következetesnek kell lennünk.

Chris Hedges: Szeretnék kérdezni az impeachment-ről. Ha a demokraták visszanyerik az irányítást a Képviselőház és a Szenátus felett, mennyire lenne fontos az Ön számára az impeachment eljárás?

Adam Hamawy: Szerintem ez az elszámoltathatóság része. És felelősséggel tartozunk a választóinkért. Felelősséggel tartozunk az országunkért. És igazából, ha működőképes demokráciát akarunk, az elszámoltathatóság nélkül nem működik. És ez hiányzik a kormányunkból túl régóta. És szükségünk van impeachment-meghallgatásokra, mert ez átláthatóvá teszi a történéseket. Ez azt mutatja, hogy nem úszhatjuk meg, mert ha hagyjuk, hogy egy csoport megússza, az csak megnyitja az utat a többiek előtt. Tehát, még ha csekély az esélye a sikernek, szerintem mégis folytatni kell. Csak azért, mert fennáll a kudarc esélye, nem jelenti azt, hogy ne kellene teljesítenünk a kötelezettségeinket. És tudom, hogy az elnökség nyilvánvalóan a legtisztább célpont itt, de meg kell vizsgálnunk azokat a tisztviselőket, akik eddig szolgáltak. Van egy egészségügyi miniszterünk, vagyis tényleg szörnyű, ami az NIH-val, az Egészségügyi Minisztériummal történik, és képesnek kell lennünk arra, hogy fellépjünk ezek ellen a tisztviselők ellen, megnézzük, hogyan vallottak kudarcot, milyen bűncselekményeket követtek el, és megpróbáljunk mindekit felelősségre vonni, akit csak tudunk.

Chris Hedges: Támogatja a Bojkott, Elidegenítés és Szankciók Mozgalmát?

Adam Hamawy: Igen. Támogatója vagyok. Szerintem ez nagyon fontos. Dél-Afrika ellen hatott, ami ismét egy apartheid állam volt, és mi nemcsak katonailag, hanem gazdaságilag is támogatjuk Izraelt. És ez ismét a mi zsebünkből kifizetett pénz, ami egy apartheid államot és a népirtást támogat. Tehát minden szükséges eszközt be kell vetnünk annak érdekében, hogy megfeleljenek a nemzetközi jognak.

Chris Hedges: Remek. Rendben, Adam. Remélem, hamarosan a kongresszusi képviselőm leszel. Nagyon köszönöm ezt az interjút. Mindannyian izgatottak vagyunk a kampányod miatt, és tisztelgünk a feddhetetlenséged és a bátorságod előtt. Nagyon szépen köszönjük.

Adam Hamawy: Nagyon szépen köszönöm. Értékelem a rám szánt idődet.

Chris Hedges: Szeretném megköszönni Thomas-nak, Diegó-nak és Max-nek a műsor produceri munkáját. Megtalálhatsz a ChrisHedges.substack.com oldalon.

A Chris Hedges-jelentés

Több ezer fizetős előfizető

Az amerikai külpolitika, a gazdasági realitások és a polgári szabadságjogok áttekintése az amerikai társadalomban.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-211945141 2026. augusztus 20.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó