Narendra Modi indiai miniszter és J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke az indiai és amerikai zászlókkal szegélyezett vörös szőnyegen sétál Újdelhiben, 2025. április 21-én. Fotó: Sajtóinformációs Iroda (PIB) / India kormánya

J. D. Vance amerikai alelnök augusztus 8-i telefonhívása Narendra Modi miniszterelnököt meglepetésként érte. Sem az amerikai, sem az indiai fél nem hangsúlyozta a kapcsolatfelvétel sürgősségét a legmagasabb vezetési szinten.

Vitán felül áll, hogy Trump először engedett az USA-India és India közötti kapcsolatokat szabályozó satuszerű szorításából Vance kinevezésével. Ez vegyes jeleket sugároz. A „nagy kép” természetesen az, hogy Kína és Oroszország közötti kvázi szövetség határozottan megváltoztatja az erőviszonyokat általában a Nyugat, és különösen az Egyesült Államok ellen.

Pontosabban, Trump Iránnal szembeni „maximális nyomásgyakorlás” stratégiája romokban hever. Nehéz túlbecsülni az Egyesült Államok iráni háborújának mélyreható geopolitikai jelentőségét. Senki sem számított arra, hogy a háború olyan zsákutcába jut, amikor már nem lehet az Egyesült Államok vezette nyugat-ázsiai rendről beszélni.

Egyre több kérdés merül fel az Egyesült Államok kivonulásával és visszahúzódásával kapcsolatban, amit súlyosbít Trump diplomáciai stílusa, amely az erő, az erővel való fenyegetés és a tárgyalás között váltogat. Washington ma akadályozva van alapvető érdekeinek elérésében – az olaj szabad áramlását fenyegető veszélyek megelőzése, Izrael és a kliensállamok biztonságának garantálása, és mindenekelőtt annak megakadályozása, hogy bármely ország vagy országok kombinációja megkérdőjelezze Amerika elsőbbségét a régióban.

Ilyen háttér előtt utasította Trump Vance-t, hogy hívja fel Modit és kérje segítségét – Vance-t „hitgyógyítóként” használva egy olyan elnökségben, amely kritikusan támaszkodik az élő imákra és a gyógyító eseményekre. Trump tisztában van azzal, hogy civilizáció lévén az indiaiak nagyra értékelik a rokonsági kapcsolatokat, és kiszámította, hogy a fájdalom és az elidegenedés érzését leginkább egy olyan valaki gyógyítja, akit „rokonuknak” tekintenek. Ennek ellenére ne tévedjünk, Trump fenntartja magának a jogot, hogy a jövőben valamikor közbelépjen.

Mit remélt elérni Trump? Egyszerűen fogalmazva, elkényeztette az indiai hiúságot azzal, hogy új életet lehelt az amerikai-indiai „globális partnerségbe”, a régi idők haldokló szlogenjébe. Nem meglepő módon Vance és Modi beszélgetéséről nem olvastak fel semmit, és nem is adtak ki sajtóközleményt; sem Washington, sem az Egyesült Államok delhi nagykövetsége egy szót sem szólt. Modi azonban egy közösségi médiás bejegyzésben ezt írta: „Telefonhívást kaptam J. D. Vance amerikai alelnöktől. Megvitattuk, hogyan lehetne tovább elmélyíteni az India-USA átfogó globális stratégiai partnerséget a kulcsfontosságú területeken. Melegen gratuláltunk neki és a második hölgynek fiuk születéséhez, és minden jót kívántunk az egész családnak.” [Kiemelés tőlem]

Egy közömbös indiai sajtóközlemény is megjelent, amely kiemelte, hogy a két vezető „véleményt cserélt a kölcsönös érdeklődésre számot tartó regionális és globális fejleményekről”. Érdekes módon azonban az Egyesült Államok nagykövete, Sergio Gor, Vance hívását követően valós idejű találkozót tartott Vikram Misri külügyminiszterrel és Ajit Doval nemzetbiztonsági tanácsadóval. Gor nem találkozott Jaishankar külügyminiszterrel, ami arra utal, hogy Vance hívásának „operatív része” az NSA hatáskörébe tartozott (aki az utóbbi időben India legfőbb megbízott diplomatájaként is nagyobb szerepet vállalt).

Érdekes módon Doval ezúttal szűkszavú volt, amerikai látogatója viszont lelkes. Gor ezt írta: X: „Gyümölcsöző találkozót folytattam Ajit Doval-al, nemzetbiztonsági tanácsadóval, hogy megvitassuk az USA-India stratégiai együttműködés elmélyítését. Szoros partnerségünk Indiával létfontosságú a globális biztonsági kihívások kezeléséhez. Az Egyesült Államok és India számos közös célt oszt meg, és együttműködésünk folyamatosan növekszik!” [Kiemelés tőlem.]

Fontos kiemelni, hogy Gor az amerikai-indiai stratégiai együttműködés elmélyülését a Trump-adminisztrációval a „globális biztonsági kihívások kezeléséhez” kötötte, ahol – hangsúlyozta – az Egyesült Államok és India „sok közös célt követ”. Összességében Gor Doval-al folytatott találkozójának „gyümölcsöző” minősítése szóvivői nyelven azt jelentené, hogy Gor és Doval elértek valamit, bár a találkozó nem hozott „konstruktív” eredményt.

Nem kell rakétamérnöknek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, mi a legnagyobb „globális biztonsági kihívás” a Trump-adminisztráció előtt – a háború Iránnal. Egyszerűen fogalmazva, Trumpnak, aki kigúnyolta, megalázta, sőt fenyegette Modi politikai karrierjét, nem volt arca ahhoz, hogy segítséget kérjen tőle, és ehelyett Vance-t bízta meg a munkával.

Valóban, Trump politikai karrierje forog kockán a jelenlegi helyzetben. Döntését, miszerint megtámadja Iránt, Amerika többségi véleménye ellenzi, és ez árnyékot vet a Republikánus Párt kilátásaira a novemberi félidős választásokon. Más szóval, Trump azzal a kilátással néz szembe, hogy a demokraták átveszik az irányítást a Kongresszus felett, ha a közvélemény ellenségeskedés cunamijává válik. Trump tegnap először érvelt úgy, hogy az emelkedő benzinárak kis ár Amerika Irán elleni keresztes hadjáratáért!

Kétségtelen, hogy a Kongresszust irányító zsidó milliárdosok azt követelik, hogy Trump pusztítsa el Iránt, bármi áron. Trump tegnap utalt arra, hogy a Hormuzi-szoros amerikai területté válik, ami egyenértékű Irán szárazföldi invázióval való fenyegetésével. Az elemzők már most feltételezik, hogy mivel nincs katonai képessége Irán meghódítására, Trump elrendelheti taktikai nukleáris fegyverek bevetését a hatalom megszerzése érdekében.

Az USA Achilles-sarka a GCC-államok háborúval szembeni ellenállásában rejlik, ami azt jelenti, hogy nem hajlandók részt venni egy Irán elleni háborúban. Állítólag az Egyesült Arab Emírségek titokban kapcsolatba lépett Teheránnal.

Véletlen egybeesés, hogy Trump utasította Vance-t, hogy vegye fel a kapcsolatot Modival a Törökország-Szaúd-Arábia-Pakisztán védelmi katonai szövetség bejelentését követő napon? India kétségtelenül a Pentagon legközelebbi baráti szárazföldi területe, ha az Arab-tengeren a sorsdöntő lépésre kerülne sor. Ez Modi 2003-as pillanata.

Amikor a George W. Bush-kormányzat India részvételét kérte az Irak lerohanására készülő, USA vezette „hajlandóak koalíciójában”, egy befolyásos indiai lobbicsoport az indiai részvétel mellett foglalt állást, de AB Vajpayee miniszterelnök határozott elutasítása (a parlament egyhangú támogatásával) miatt az Amerika-párti lobbisták vitték volna a pálmát – katasztrofális következményekkel az ország nemzeti érdekeire nézve.

A helyzet ma még bonyolultabb. India nyakában ugyanis egy hatalmas teher leselkedik, nevezetesen a Logisztikai Cseremegállapodás – az India és az Egyesült Államok között 2016. augusztus 29-én a jelenlegi kormány által aláírt katonai logisztikai paktum (amit az UPA-kormány korábban megtagadott), amely lehetővé teszi mindkét nemzet számára, hogy kölcsönösen, megtérítendő alapon használják egymás kijelölt katonai létesítményeit üzemanyag-feltöltésre, javításokra és a készletek feltöltésére a közös gyakorlatok, kiképzések és humanitárius missziók során.

A valóságban Trump elsősorban Izrael érdekeiért vívja ezt a háborút, amely a Modi kormány nyugat-ázsiai politikájának vezércsillaga. És ennek a háborúnak a kimenetele nagymértékben meghatározza Izrael jövőjét. A közömbösség nehéz döntés az indiai vezetés számára – számos okból kifolyólag; ugyanakkor az Irán elleni háborúban való részvétel Izrael alapvető érdekeinek védelme érdekében szintén bizarr döntés, különösen mivel Oroszország és Kína, valamint az egész globális Dél figyelni fogja, hol áll India egy olyan területen, amelyre még Amerika európai szövetségesei sem mernek lépni.

Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára

Julian Vigo által

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://www.savageminds.co/p/indias-dilemma?utm_source=post-email-title&publication_id=65949&post_id=211475055&utm_campaign=email-post-title&isFreemail=true&r=2cxqch&triedRedirect=true&utm_medium=email 2026. augusztus 17.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó