Hans-Peter Doskozil, Burgenland tartományfőnöke (SPÖ), Anton Mattle, Tirol tartományfőnöke (ÖVP) és Christian Stocker szövetségi kancellár (ÖVP) bírálatokat váltott ki a nőket diszkrimináló kijelentései és javaslatai miatt. Fotómontázs: Parlamenti Igazgatóság/Thomas Jantzen, ÖVP Tirol, Parlamenti Igazgatóság/Thomas Topf

Christian Stocker szövetségi kancellár és pénzügyminiszter (ÖVP) a legnagyobb felháborodást váltotta ki azzal a kijelentésével, hogy a gondozói munka nem munka. De más osztrák politikusok is számos olyan megjegyzést és javaslatot tettek a közelmúltban, amelyek további hátrányos helyzetbe hoznák a nőket. Az osztrák politikában a nők csak lábtörlőnek jók.

Vegyük például a tiroli kormányzót, Anton Mattle-t (ÖVP) azzal a nevetséges javaslatával, hogy törvényileg rögzítse a 45 évnyi járulékfizetést a nyugdíjjogosultsághoz. A társadalmi-gazdaságtan nem éppen a tiroli kormányzó erőssége, és természetesen a javaslatát az igazi szakértők elutasítják. Az érvek magukért beszélnek. Alig van valaki, aki 65 éves korára felhalmozza a szükséges számú járulékfizetést, és ezután tovább kellene dolgoznia, vagy csökkentett nyugdíjjal kellene nyugdíjba vonulnia. A nőket sújtaná a legjobban, mivel a terhesség, a gyermeknevelés, a részmunkaidős állások és az idős szülők gondozása egyre mélyebb függőségi és szegénységi spirálba taszítaná őket időskorban. Végül Mattle javaslata esetén szinte semmi sem marad nekik, az élethez már most is alig van elég.

Tirol kormányzója a női alkalmazottak ellen

Mattle javaslata égbekiáltó lobbizás a munkavállalók ellen. Javaslata nem jelent mást, mint hatalmas nyugdíjcsökkentést és a munkavállalók nyugdíjasként megélt néhány egészséges évének ellopását. Ez különösen azokat érinti, akik fizikailag megterhelő munkát végeznek. Sokan közülük már most is rossz egészségi állapotban vonulnak nyugdíjba. Ha 70 éves korukig kell dolgozniuk, ez az arány még tovább csökken, és az embereknek alig maradnak egészséges éveik hobbira, unokákra vagy önmagukra. A munka, majd a halál, ahogy mindenki tudja, a kimondatlan ideális munkavállaló...Neoliberális.

Ez is érdekelheti

Apasági szabadság Ausztriában: Kedves Apa, egy nyár nem elég 

A túl sok gondozási munka megbetegíti a nőket. De a férfiakat nem.

Hans-Peter Doskozil a nők katonai szolgálatának bevezetését szorgalmazza

Burgenland tartomány kormányzójának, Hans-Peter Doskozil-nek (SPÖ) a javaslatai, aki a nők számára kötelezővé tenné a katonai szolgálatot, ebbe az irányba mutatnak . Az a tény, hogy ez jelenleg nem így van, egyéves karrierelőnyt biztosít a nőknek. Ezt az előnyt azonban legkésőbb a terhességgel és a gyermekgondozással elveszítik. Ez csak kis vigasz a nők karrierútjában. Ha ezt az előnyt elveszik, a férfiak és nők közötti szakadék még tovább fog szélesedni. Végső soron a nőknek ismét hiányozni fognak a járulékfizetési éveik, és a nyugdíjuk még alacsonyabb lesz. 

Doskozil szinte utólagos gondolatként említi, hogy a szülői szabadság rendszerét is meg lehetne vitatni. Végső soron, érvelése szerint, a nemek közötti abszolút egyenlőség soha nem fog megvalósulni. Mégis, a szülői szabadság rendszerének kellene a vita középpontjában állnia, és csak akkor lehet minden mást megvitatni, ha ezt valóban egyenlő alapon kezelik. A terhesség és a gyermeknevelés miatti megszakítás sokkal inkább olyan, mint a férfiak katonai és polgári szolgálata, és mégis az utóbbira irányul a figyelem. A nők itt is egyszerűen kiesnek a képből.

Mi számít munkának?

Ez a nők iránti megvetés Stocker kancellár kijelentésében csúcsosodott ki, miszerint a gondozói munka nem munka. Stocker röviden bocsánatot kért a megszokott „ha valaki megsértődik” stílusban. Ezt egy kínos, félkész vita követte a média képviselői között arról, hogy mit is értett valójában Stocker ezalatt. A férfiak vitatkoznak arról, hogy a fizetett munka az egyetlen megfelelő munka-e. A fizetés nélküli munka, a gondozói munka, a nevelés (bárminek is nevezzük) azonban a fizetett foglalkoztatási rendszer működésének szükséges feltétele. 

A nőkre számos teher nehezedik

Hosszú ideig az apa mint egyetlen kenyérkereső modellje működött a középosztálybeli családokban. Ahhoz, hogy az apa betölthesse ezt a szerepet, a nőnek gondoskodnia kellett a gyerekekről és a háztartásról. Ez az egykeresős modell megakadályozta a pénzügyi függetlenséget, és így hatalmas függőséget jelentett a nő számára. Ez viszont azt jelentette, hogy a nők is ki voltak szolgáltatva az erőszakos férfiaknak. 

A feministák nagy elismerést érdemelnek azért, hogy fokozatosan javították ezeket a feltételeket, elismerve a nőket független polgárokként, és független lehetőségeket biztosítva számukra. Ez magában foglalta a nők munkavégzésének és pénzkeresésének lehetővé tételét is. A gondozói munkát azonban továbbra is el kellett végezni, és (a mai napig) nagyrészt a nőkre hárult – az újonnan megszerzett fizetett munkájuk mellett. Ma már a nők nemcsak dolgozhatnak, hanem muszáj is dolgozniuk. A neoliberalizmus legnagyobb trükkje, hogy két jövedelem ma már gyakran éppen elég a megfelelő megélhetéshez, míg korábban egy is elegendő volt. 

A jobboldaliak és a konzervatívok vissza akarnak térni a régi modellhez.

A jobboldaliak és a konzervatívok a régi modell után vágyakoznak, nemcsak anyagilag, hanem társadalmilag is. És a jelenlegi rendszert mindenképpen lehet kritikusan szemlélni – anélkül, hogy lenéznénk a nőket. Stocker közönségéből származó nő pontosan erre a pontra célzott a kérdésével: a jelenlegi rendszer így egyszerűen nem működik.

Jó alkalom lenne a munkáról beszélgetni. Milyen munka valóban társadalmilag releváns? Valóban minden fizetett munka előnyös? Milyen fizetett és fizetetlen munkamegosztásra vágynak valójában a szülők? A fizetetlen munka választása vajon függőséget és szegénységet jelent? Milyen lenne a társadalmunk, ha valóban értékelnénk a fizetetlen munkát, mind a férfiak, mind a nők esetében? 

Ehelyett az osztrák politikában részt vevő férfiak azon dolgoznak, hogy tovább rontsák a nők helyzetét, ahelyett, hogy megszabadítanák őket és mindenki mást ettől a működésképtelen rendszertől.

Forrás: https://www.moment.at/story/frauen-als-fussabtreter-der-oesterreichischen-politik/?fbclid=IwVERTSATuLvVwZG9mBWV4dG4DYWVtAjEwAHNydGMGYXBwX2lkDDM1MDY4NTUzMTcyOAABHrKNFDu_yLTeLPcB8xEbgcpnLTW1-vKzCGTtPKks-oIZZBzAFBswCvitEEsW_aem_D6auzJnrJFFUM2LigOXvyg&sfnsn=mo 2026. augusztus 11.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó