Körülbelül 400 ember vett részt a „Stop the AI ​​Race” (Állítsuk meg a mesterséges intelligencia versenyét) elnevezésű tüntetésen San Franciscóban 2026. július 11-én, ahol a tüntetők a határokon átívelő mesterséges intelligencia modellek fejlesztésének szüneteltetését követelték, megállva az OpenAI, az Anthropic és a Google DeepMind irodái előtt. Fotó: Karl Mondon

Kezdjük egy kellemetlen feltevéssel: a mesterséges intelligencia létre fog jönni. Nem azért, mert jó, vagy mert kívánatos, vagy jól kormányozzák, hanem azért, mert jelenleg nincs hiteles ellenállás a tőkével szemben, amely építi. A kormányok versenyeznek a befogadásáért, és nyugdíjalapok is fektetnek bele. Az ellenállás valós, de kicsi, szétszórt és többnyire esztétikai jellegű. Bármit is gondolunk a technológiáról, a leállítására fogadni nem nyertes stratégia.

Ha ez a kiindulópont, akkor az érdekes kérdés nem az, hogy megjelenik-e a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy végül kié lesz az, amit előállít (feltéve persze, hogy valóban azt állítja elő, amit ígér).

A hangulat megfordul

A közvélemény nem lelkesedik, és egyre kevésbé. A 2026-os Bentley-Gallup kutatás szerint az amerikaiak 39%-a gondolja úgy, hogy a mesterséges intelligencia több kárt okoz, mint hasznot, szemben az egy évvel korábbi 31%-kal, míg az arány mindössze 9%, akik épp ellenkezőleg gondolják. Tízből közel nyolcan arra számítanak, hogy a mesterséges intelligencia a következő évtizedben csökkenti a munkahelyek számát. A 18 és 29 év közöttiek körében 29%-ról 41%-ra nőtt azoknak az aránya, akik egyáltalán nem bíznak abban, hogy a vállalkozások felelősen használják a mesterséges intelligenciát.

Ez nem technológiai probléma. Ez legitimációs probléma, a legitimációs problémák pedig politikai jellegűek.

A vállalati történet megváltozik

Az iparág észrevette. Alig egy évvel ezelőtt a vezetők még az apokalipszisről számoltak be. 2025 májusában Dario Amodei arra figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia kiirthatja a belépő szintű irodai állások felét, és 10–20 százalékra emelheti a munkanélküliséget – és hogy mindenki más csak szépítgeti a helyzetet. Ezt őszinteségként tálalták.

Most ugyanezek a hangok változtattak a helyzeten. 2026 májusában Amodei, Jamie Dimon-nal közös színpadon, ehelyett a Jevons-paradoxonhoz nyúlt, ahhoz a megnyugtató gondolathoz, hogy egy munka nagy részének automatizálása egyszerűen csak kibővíti azt, ami megmaradt belőle. Sam Altman kijelentette, hogy a mesterséges intelligencia célja nem az emberek állásainak elvétele, és érzéketlennek nevezte a mesterségesintelligencia-vezérigazgatókat, amiért mást mondanak. Ezt a kommunikációs váltást „állásapokalipszis-üzenetváltásnak” nevezték. Az új irányvonal, többé-kevésbé és gyanúsan egységesen, az, hogy nem helyettesítenek, hanem kiegészítenek – más szóval: „nincs itt semmi látnivaló!”

Az adatok nem változtak. Egy tanulmány szerint az amerikai munkaadók 101 743 munkahelyet szüntettek meg 2026 első felében, közvetlenül a mesterséges intelligenciát említve okként (az összes elbocsátás körülbelül 23%-a): ez a szám sokkal magasabb is lehetne, ha a mesterséges intelligenciát elrejtenénk a többi magyarázat között. Ami megváltozott, az az, hogy a közvélemény-kutatások rosszra fordultak. A megnyugtatást ne magabiztosságként, hanem a Big Tech szorongásaként értelmezd.

Két eredmény születik

Ennek igazából csak kétféleképpen lehet vége.

Az első az, amitől a mesterséges intelligencia ellenes aktivisták félnek, és nem is tévednek, hogy félnek tőle. A technológia, a számítástechnika és az adatok tulajdonjoga nagyon kevés kézben konszolidálódik, az állam szabályozó helyett ügyféllé válik, és a hétköznapi emberek történelmi előzmények nélkül nyelik el a zavarokat. Ez az út egy autoriter helyre vezet, és véres ellenállást eredményez.

A másodikról alig esik szó, mert reménytelenül naivnak hangzik. Mi lenne, ha mindenki részesülne az újonnan felhalmozott értékből?

A közös érték jelentése

Figyeljük meg, hogy az elit maga is elkezdte ezt hangoztatni. 2026 májusában Gavin Newsom aláírt egy elnöki rendeletet, amely utasította Kaliforniát a végkielégítési normák, a munkavállalói tulajdonlási modellek és az általa univerzális alaptőkének nevezett rendszerek vizsgálatára, azon a logikán alapulva, hogy az embereknek nem jótékonyságra, hanem tulajdonlásra van szükségük. Bernie Sanders mesterséges intelligenciaadót javasolt, és azt a követelményt, hogy a vállalkozások valódi részesedést biztosítsanak a munkavállalóknak. Az ötlet variánsai iránt olyan eltérő személyiségek is érdeklődnek, mint Sanders, Newsom, Steve Bannon, Sam Altman és Donald Trump.

A szavak közösek, a jelentésük nem. A spektrum egyik végén az értékmegosztás termelékenységi bónuszt jelent a decemberi fizetési jegyzékben és egy sajtóközleményt. A másik végén pedig azt, hogy az automatizált munkaerő hozadékát átutalják azoknak az embereknek, akiknek a munkáját helyettesítette, eszközként, nem pedig jutalékként kezelve: röviden, valódi vagyonújraelosztás.

A második változatot érdemes komolyan venni, mert olyasmit ír le, ami ismételten elkerülte a reformerek figyelmét. Minden korábbi újraelosztási kísérletnek amellett kellett érvelnie, hogy valamit el kell venni valakitől. Ez a változat egy többlettel érkezik, és egy hihető állítással, miszerint a többlet mindannyiunkra, a munkánkra, az írásainkra, az adatainkra épült. Ha a mesterséges intelligencia beváltja a támogatói által ígért értéket, akkor évtizedek, ha nem évszázadok óta a gazdasági igazságosság megjelenésének leghitelesebb eszköze lesz.

Át kell venni a hatalmat

Mindez magától nem történik meg. Jelenleg nincs a Földön olyan kormány, amely hajlandó lenne szembeszállni a mesterséges intelligencia báróival  és rákényszerítené a teljes alsóbb szintű gazdaságot arra, hogy a helyes dolgot tegye, és nincs okunk arra számítani, hogy bármely jelenlegi kormányzat egyhamar önként jelentkezne. A jelenlegi politikai osztály – akár bal-, akár jobboldali – meg van vásárolva és le van fizetve.

A megváltó MI-átmenet politikai eszköze még nem létezik. Nem lesz centrista, mert a középpontba befektetnek. Nem lesz felismerhetően baloldali vagy jobboldali, mert ez a bináris ellentét már felbomlik ebben a kérdésben, pontosan ezért juthatnak el Bannon és Sanders ugyanarra a politikára ellentétes irányokból. Ezt az fogja felépíteni, aki hajlandó elmenni és megszerezni a hatalmat azzal az ígérettel, hogy a nyereséget megosztják, majd ezt tényleg meg is teszi – egy könyörtelen üzenettel az AI-bárók felé, ami a FAFO (szórakozz csak, meglásd!): ezt a MI-populizmus fogja megnyerni.

Nyilvánvalóan nem valószínű. De ez a történet egyetlen olyan változata, amelyben a hétköznapi emberek kerülnek előrébb.

Iratkozzon fel a SavageMinds csatornára

Julian Vigo által

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-211387788 2026. augusztus 16.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó