Kína azonban sokkal jobban felkészült a kulcsfontosságú ellátási láncokban bekövetkező zavarok kezelésére, mint azt a legtöbben gondolták.
Az energiaszállítmányok a Perzsa-öbölből Kínába folytatódnak, az importtal együtt Oroszországból és Brazíliából.
Kína hatalmas kapacitást fejlesztett ki a szénből folyékony halmazállapotúvá alakító technológiák terén is, amelyek lehetővé teszik hatalmas szénkészleteinek üzemanyaggá, műanyaggá és műtrágyává alakítását.
Ez az iparág ma már évente több millió tonna cseppfolyósított szénterméket termel, sőt nagy mennyiségű karbamid exportját is lehetővé teszi baráti országokba.
Jó reggelt.
A múlt héten jött egy e-mail Rich Beiltől, aki nyugdíjas tengerészgyalogos. Beil alezredes rámutat egy olyan szempontra, amit a nyugati elemzők eddig elmulasztottak észrevenni. A közkeletű vélekedés az, hogy Kína a Perzsa-öböl olajszállítmányaitól függ, hogy ne álljon le az ország. Csak azért tudják a teherautókat és a repülőket mozgásban tartani, mert hatalmas nyersolajkészleteket halmoztak fel korábban, és ezeket most kezdik felélni. De ennek hamarosan vége lesz.
Ehelyett azt állítja, hogy Kína valószínűleg közel sem annyira függ a közel-keleti energiától, mint ahogy a legtöbben hiszik, és lehetséges, hogy a szén cseppfolyósításában elért kínai előrelépések kiszorítják az energiaimportot.
Üzenete jókor érkezett, most, hogy hátraléphetünk, és értékelhetjük, miért alakultak a dolgok egészen másképp, mint ahogy azt a washingtoni vagy a Pentagonban dolgozó döntéshozók tervezték. Igaz, hogy Kína olajimportjának fele a Hormuzi-szoroson keresztül halad, és a Columbia Egyetem elemzői Kína olajkészleteire úgy hivatkoznak, mint egy olyan pufferre, amely 120 napig is kitarthat, amíg a Hormuz le van zárva.
De a háború ennél tovább tartott. Ma már tudjuk, hogy a Hormuzi-szoros szinte mindenki előtt le volt zárva, kivéve Kínát. A kínai tankerek áthaladhattak. A húszik lezárták a Vörös-tengert és a szuezi átjárókat – ismét –, mégis a kínai hajók áthaladhattak ott. Tehát Európában fogy az energia, és más ázsiai országok azonnal üzemanyag-jegyrendszerbe kezdtek, de Kína finomítóinak mindig is volt nyersolaj-szállítmánya a vízen, úton ide.
Kína és Oroszország jelentős energiakereskedelmet folytat, amely kívül esik a bankrendszereinken, és elemzőink csak megalapozott találgatásokat tehetnek arról, hogy mekkorák ezek az importok. A csővezetékek és terminálok azonban hatalmasak, és mivel ezek üzembe helyezése megtörtént, Kína függősége a Közel-Kelettől még tovább csökkent volna, mivel több energiát lehetne beszerezni az oroszországi mezőkről:
Kína azonban nem elégszik meg azzal, hogy egyik függőséget a másikkal cserélje fel, és Peking ötéves terveinek célja az önellátás kiépítése szinte mindenhol, különösen az élelmiszer és az energia terén. Kínának közel sincs elegendő nyersolaja, ezért keményen dolgozik azon, hogy kiaknázza a meglévő erőforrásait. Az Irán elleni háború „példátlan lehetőség” a kínai szénipar számára. A Zhundong Fejlesztési Övezet Hszincsiangban található, és a szénből vegyipari termelés négy fő bázisának egyike, amely magában foglalja a szén folyékony üzemanyaggá, gázzá, műanyaggá és műtrágyává alakítását. A háború egy „ablak”, egy lehetőség arra, hogy Kína energiaszektorát az olajalapúról a szénalapúra tereljék.
Ez egy hosszú távú erőfeszítés Kína részéről, amely évtizedekkel ezelőtt kezdődött. Kínának rengeteg szene van; a világ bizonyított szénkészleteinek 13%-a itt található. Csak az Egyesült Államoknak, Oroszországnak és Ausztráliának van több. Kína széntermelése és -fogyasztása azonban meghaladja a világ többi részének együttes termelését, évi 4,7 milliárd tonnával:
Kínában a szén cseppfolyósítása is mélyen fejlett iparágakban is megtalálható. Ez a jelentés 2010-ből származik, és a kínai mérnökök addigra már több mint egy évtizedes kutatás-fejlesztést végeztek a szén cseppfolyósítása terén. A „szénből folyékony” eljárás lebontja a szén molekuláit, majd hidrogént ad hozzá folyékony termékek előállításához. Kínában más óriási központok is vannak a széncseppfolyósítási iparág számára – Hszincsiang mellett Ningxiában és Belső-Mongóliában is aktívak.
A szén már most is hatalmas energiaellátást biztosít; egyetlen mező Hszincsiangban elegendő ahhoz, hogy száz éven át kielégítse Kína áramigényét. Kína azonban sokkal többet tesz ezzel a szénnel annál, mint hogy kiássa a földből és elégeti, hogy áramot termeljen belőle. Cseppfolyósítják, és más kritikus termékeket állítanak elő, amelyeket korábban máshonnan beszerzett olajból állítottak elő.
Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, nem elég pusztán sok szén a földben. Kínának több százezer vezető tudósra és mérnökre is szüksége van, akik földtudományokban és vegyészmérnöki tudományokban képzettek. Ehhez építették ki az intézményeket. Ezek a US News and World Report globális rangsorai geológia, kőolajgeológia és geofizika terén - Kínában található a világ 3 legjobb egyeteme közül 2, és a 10 legjobb közül 7.
A legjobb vegyészmérnöki egyetemek világszerte: A kínai egyetemek a top 10-ből a 10-be tartoznak. Kína a top 20-ból a 20-ba. Lejjebb görgetve ott van az MIT, a Tiencsini Műszaki Egyetem és a Csingtaói Tudományos és Technológiai Egyetem között az összehasonitás:
A szülőkre bízzuk, hogy megéri-e évi 92 000 dollárt költeni arra, hogy a világ 86. legjobb vegyészmérnöki képzésére küldjék a gyerekeiket, és milyen állások várhatnak rájuk a diploma megszerzése után, tekintve, hogy a világ vegyiparának nagy része már Kínába költözött.
Ma Kína szénből folyékony halmazállapotú energia előállító iparága évente több millió tonna szént termel, és a több tucat egyetem több százezer diplomása, valamint a folyékony halmazállapotú energia előállításba (CTL) történő évtizedes jelentős beruházások azt jelentik, hogy hatalmas várárkok – párnák – vannak a kínai energiaellátási láncok zavaraival szemben.
A szén cseppfolyósítása lehetővé teszi a műanyagok ipari méretű előállítását, és más vegyészmérnökök is rájöttek, hogy a szén kémiája áttöréseket hozhat az orvostudományban és a gyógyszeriparban.
De azt is megtudtuk, hogy a kínai szenet műtrágyává alakítják. A háború első napjaiban Irán rakétákkal és drónokkal felrobbantotta a katari RasLaffan finomítót. Ez azonnal több mint 5 millió tonna karbamid termelését csökkentette, ami a világ keresletének több mint 10%-a. Katar felmondta a fennálló műtrágyaszerződéseket, és a karbamid ára függőlegesen emelkedett:
Kínában azonban a műtrágyaárak stabilak maradtak. Oroszország és a Közel-Kelet olajat és földgázt használ a karbamid előállításához. Kína karbamidszükségletének 80%-át azonban hazai szénből szerzi be, és Kína évi 5 millió tonna karbamidot is exportál, többek között Indiába és Brazíliába.
Más szóval, a BRICS blokk ismét zárt hurkot hozott létre, és senki sem vette észre. Kína a világ legnagyobb élelmiszertermelője, a kínai gazdaságok pedig a karbamid műtrágyáktól függenek, amelyek ma már többnyire hazai szénből származnak. India a világ második legnagyobb mezőgazdasága. Brazíliáé a legnagyobb Dél-Amerikában.
Feltűnés nélkül, Kína szénipara a saját gazdaságainak elegendő műtrágyát termel, és még annyi is marad belőle, hogy annyi karbamidot exportálhasson, mint korábban Katar. Ennek nagy részét brazil gazdákhoz szállítják, akik élelmiszert termesztenek, amelyet aztán hazaküldenek.
Légy jó.
Az InsideChina / Business egy olvasóközönség által támogatott kiadvány. Ha új bejegyzéseket szeretne kapni és támogatni szeretné a munkámat, fontolja meg az ingyenes vagy fizetős előfizetői regisztrációt.
Forrás: https://substack.com/home/post/p-210552337 2026. augusztus 10.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
