T.: Az adósság, öregem, bocsánat… Ha nem akarod, hogy a gyerekeid és unokáid tönkremenjenek, neked kell fizetned.

M.: De hogyan? Már így is küszködöm, le kellett mondanom a nyaralásomat, elmaradtam a lakbérrel…

T.: Mindig van megoldás: befagyasztani a fizetésedet, befagyasztani a szüleid nyugdíját, leállítani a társadalombiztosítás által megtérített felesleges gyógyszereket és kezeléseket, emelni az árakat a gyerekek nyári táborában stb. Röviden, össze kell fognunk.

M.: Amit mondasz nekem, azt hallom minden nap a rádióban, a televízióban. De én nem vettem fel ezt az adósságot…

T.: De biztosan profitáltál belőle!

M.: ?

T.: Ha az adósság folyamatosan növekszik, az a gazdaság élénkítése érdekében van, különben már nem lenne munkád, tehát a saját érdekedben van.

M.: Tehát a fizetésemmel, a társadalombiztosításommal, a közszolgáltatásaimmal kellene fizetnem azért a jogért, hogy egyre inkább kizsákmányoljanak?

T.: Nos, igen, különösen mivel közeleg a háború, finanszírozni kell, és ez drága.

M.: De nem én döntöttem a háborúról, ahogy az adósságról sem.

T.: Mégis, látod Putyint, a kínaiakat…

M.: Látom Trumpot is, és a haverját, Netanjahut, és Macront. Nem hiszem, hogy ezek az emberek azért készítenek elő háborút, hogy megvédjenek engem, hanem hogy megvédjék a multinacionális vállalatokat és a bankárokat. Különben is, ki kéri tőlem, hogy fizessem vissza ezt az adósságot?

T.: Azok, akik kölcsönadták ezt a pénzt.

M.: Kik?

T.: A bankok, a nagy pénzintézetek, ők kölcsönadták a pénzt, normális, hogy kamatot fizetünk nekik.

M.: Nem azért vettem fel kölcsön ezt a pénzt, hogy finanszírozzak egy olyan háborút, amiről nem én döntöttem. Kétségtelen, hogy nem rendelkezem mindazzal a képzettséggel és tapasztalattal, mint azok, akik a médiában írnak és beszélnek, de egy dolgot tudok: ahogy két karom van, úgy két társadalmi osztály is létezik. Munkásként egy olyan társadalmi osztályhoz tartozom, amely nem vett fel kölcsön semmit, és nem látom, miért kellene fizetnem egy másik társadalmi osztályért, amely kizsákmányol és spekulál. Két társadalmi osztály van: azok, akik birtokolják a termelési eszközöket, és kizsákmányolják azokat, akiknek a munkaerejét ellopják. Nem látom, miért kellene ennek így lennie. Ez az ő adósságuk; ez a rendszerük csődje. Egy,  a munkásosztályt képviselő kormány egyszerűen megtagadná ennek az adósságnak az elismerését és kifizetését.

Nem ezt a nyelvezetet kellene használnia bárkinek, aki azt állítja, hogy a termelő osztály érdekeit képviseli?

Mindenesetre a francia Dolgozók pártja minden körülmény között ezt a nézőpontot védi.

■ Olvasóink megérthették: ebben a képzeletbeli párbeszédben M. a munkát, T. pedig a tőkét jelképezi.

Tribune des Travailleurs 552.sz.