A 2023-ban egy izraeli csapásban elesett és a romok alól nemrég kiemelt Hassayna és Abu Sharia családok tagjainak holttesteit palesztin zászlókba burkolva temetik Gázában, 2026. augusztus 4-én. Fotó: Jehad Alshrafi
A hír, miszerint a palesztin népirtás közepette a német parlament ezen a héten olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely bűncselekménnyé nyilvánítaná az Izrael „létezéshez való jogát” tagadó beszédet, akár öt év börtönbüntetéssel is sújtható lenne, gyakorlatilag senkit sem ért meglepetésként.
Végül is ez ugyanaz a Németország, amely először Namíbiában, majd Európában követett el népirtást, és most aktívan és lelkesen részt vesz a palesztin népirtásban, miközben brutálisan elnyom mindenkit, aki Németországon belül felszólalni mer ellene.
Valójában Izrael és az Egyesült Államok mellett a német állam ma kétes megkülönböztetéssel rendelkezik, mivel a cionista érdekek által leginkább fogva tartott és a cionista ideológia által leginkább megrontott országok közé tartozik.
A német államnak hivatalos politikája (Staatsräson) is van, amely az izraeli rezsim folyamatos fennmaradása mellett kötelezte el magát, és a német állampolgárság megszerzéséhez Izrael „létezéshez való jogának” hivatalos nyilatkozata szükséges. (Németország létezéshez való jogának ilyen nyilatkozata nem szükséges).
De az az állítás, hogy az izraeli rezsimnek nincs joga a létezéshez, nemcsak jogilag védett vélemény. Sőt, tényszerűen és jogilag is bizonyíthatóan igaz.
Természetesen az az állítás, hogy Izraelnek „joga van a létezéshez”, mindig is ostobaság volt, sem jogilag, sem tényszerűen nem megalapozott.
De ez a cionista állítás ismerősen cseng a nyugati emberek fülében, mivel oly sokszor ismételgetik a cionista propaganda egyik pilléreként, amit az izraeli lobbicsoportok megvesztegetéséből hasznot húzó nyugati politikusok is hangoztatnak, és amit az Izraellel együttműködő médiavállalatok is engedelmesen támogatnak.
Kérdezd meg magadtól, hallottál-e már hasonló refrént, amely Olaszország, vagy Kanada – vagy éppen Németország – létezéshez való jogát hangsúlyozta? Mégis folyamatosan azt az állítást hallani, hogy az izraeli rezsimnek (és csak az izraeli rezsimnek) valahogyan megvan ez a joga.
A legkézenfekvőbb következtetés az, hogy a rezsim és nyugati megbízottjai annyira mélyen bizonytalanok az állam legitimitását illetően, tekintettel alapításának és terjeszkedésének törvénytelen és véres történetére, hogy szükségesnek ítélték egy erőltetett (és fiktív) ortodoxia bevezetését, amely az izraeli kivételesség és az állam által támogatott büntetlenség eszméjén alapul.
De a nemzetközi jogban nincs ilyen jog. Nincs ilyen.
Kellemetlen tények
Valóban, amikor először léptem az ENSZ folyosóira az 1980-as években, sok olyan állam létezett akkoriban, amelyek már nem léteztek, amikor 2023-ban távoztam. Vajon a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának, Jugoszláviának, Kelet-Németországnak, Tanganyikának, Zanzibárnak és az Egyesült Arab Köztársaságnak volt-e „létezési joga”? Nem. És Izraelnek sem.
Az államok jönnek-mennek, de egyiknek sincs „létezési joga”. Tényként ez tagadhatatlan.
És mégis, egyesek továbbra is aktívan ismétlik azt az alaptalan cionista kitalációt, hogy az izraeli rezsim valahogyan birtokolja ezt, mások kérdés nélkül elfogadják, egyesek (például Németország) még másokat is arra próbálnak kényszeríteni, hogy kinyilvánítsák, és megint mások tiltják a hazugság megkérdőjelezésére tett kísérleteket.
A nemzetközi jog szerint az államoknak nincs „létezési joguk”. Így Izrael sem hivatkozhat ilyen jogra.
Természetesen jogaik az államoknak is vannak. Például az államoknak általában joguk van a szuverén egyenlőséghez, a területi integritáshoz és az önvédelemhez az ENSZ Alapokmányának 51. cikke értelmében. De míg ezek a jogok, amelyeket általában az államoknak biztosítanak, feltételekhez és megszorításokhoz kötöttek, amelyek közül sok kizárná Izrael igényét ezekre a jogokra.
Például a Nemzetközi Bíróság többször is megállapította, hogy Izraelnek nincs joga önvédelemre hivatkozni a megszállt palesztin területek elleni támadásai során. (Lényegében nem lehet betörni valaki házába, majd önvédelemre hivatkozni, amikor ellenállnak).
Másodszor, az Egyiptommal (1979) és Jordániával (1994) kötött szerződéseken kívül Izraelnek nincsenek meghatározott határai. Az izraeli rezsim által igényelt és birtokolt területek nagy része olyan terület, amelyre semmilyen jogi igénye nincs, és az állam részeként igényelt egyéb területek is vitathatók.
A rezsim nem támaszthat jogi igényt a területi integritásra az 1967-ben és azt követően jogellenesen elfoglalt területekre, beleértve Kelet-Jeruzsálemet, Gázát, Ciszjordániát és a Golán-fennsíkot.
Az 1949-es „zöld vonal” Libanonnal, Szíriával, Ciszjordániával és Gázával nem nemzetközi határ, hanem csupán egy fegyverszüneti vonal, amelynek célja az erők szétválasztása. A rezsim nem állíthatja magáról, hogy ez törvényes határ.
Továbbá, mivel az erőszakkal történő területszerzés tilalma a nemzetközi jog jus cogens normája (a legmagasabb szintű, feltétlenül kötelező érvényű szabálya), és az ENSZ Alapokmánya szerinti kötelező erejű kötelezettség, az adott földterületre nem tarthat igényt jogszerű területének részeként.
Még a cionista erők által 1947-ben az ENSZ felosztási javaslata alapján igényelt földterület is megtámadható jogilag. Tekintettel erre a tényre, az ENSZ Közgyűlésének az Alapokmánya, vagy tágabb értelemben a nemzetközi jog értelmében nem volt felhatalmazása az őslakosok akaratának felülbírálására vagy gyarmati állam létrehozására, és a cionista erőknek a nemzetközi jog szerint nem volt joguk megtagadni a palesztin nép önrendelkezési jogát, vagy erőszakkal területeket szerezni.
Valójában a Nemzetközi Jogi Bizottság kimondta, hogy az államok nem ismerhetik el a jus cogens és az erga omnes normák (minden államra kötelező érvényűek) megsértésén alapuló követeléseket, mint például azokat, amelyeket a cionista erők követtek el az 1947–48-as Nakba alatt, illetve az izraeli rezsim azóta. Ezenkívül az erőszak fenyegetéséből vagy alkalmazásából eredő területszerzések minden államra el nem ismerési kötelezettséget rónak.
A Nemzetközi Bíróság legutóbb, 2024-ben is emlékeztetett erre az elvre az izraeli rezsim megszállt palesztin területeken való jelenlétével kapcsolatban, amikor megállapította, hogy Kelet-Jeruzsálem, Ciszjordánia és a Gázai övezet megszállása teljes mértékben jogellenes, hogy azt gyorsan és teljesen meg kell szüntetni, és hogy minden állam köteles el nem ismerni Izrael jelenlétét ezeken a területeken, és azon dolgozni, hogy véget vessen annak.
Így, mivel Izraelnek nincs meghatározott területe, a területi integritásra vonatkozó jogi igényei jelentősen korlátozottak. Elismert határok nélkül (és itt nem egy kisebb határvitáról beszélünk, hanem az állam területének nagy részének meghatározásának hiányáról), még egy kulcsfontosságú kritérium sem áll fenn az államként való elismeréshez.
A mai napig közel harminc ENSZ-tagállam Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában (köztük néhány legközelebbi földrajzi szomszédja) nem ismeri el Izrael államot, mások pedig a jelenleg is zajló népirtás során megszakították a diplomáciai kapcsolatokat a rezsimmel.
Nincs szuverenitás egyenlőség nélkül
Végül, törvényes szuverenitás nélkül nem lehet igényt tartani a szuverén egyenlőségre.
A nemzetközi jogban a szuverenitás nem az államokat, hanem a népeket illeti meg. Az izraeli rezsim „zsidó államnak” kiáltja ki magát, és azt állítja, hogy a népét képviseli.
De nem képviseli a nem zsidó személyek (muszlim és keresztény palesztinok) érdekeit, akik vagy jelen vannak, vagy joguk van jelen lenni és az adott terület legitim politikai rendszerének részét képezni.
Izrael etnonacionalista állama talán azt állíthatja, hogy 7,2 millió (zsidó) választópolgárt képvisel. Azt viszont nem állíthatja hitelesen, hogy a közel 16 millió palesztint képviseli, akiknek joguk van ahhoz, hogy az adott ország politikai rendszerének részét képezzék.
Valójában, még ha a rezsim erőszakkal letelepítené is a bolygó minden zsidóját, az akkor is csak a lakosság egy kisebbségét képviselné a palesztinok többségével szemben.
Az egyenlő képviseletből (1948-as palesztinok), bármilyen képviseletből (Gáza, Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem palesztinjai), sőt, akár a visszatérés és részvétel jogának gyakorlásából (diaszpóra palesztinok) is ki vannak zárva azon személyek túlnyomó többsége, akiknek joguk van a politikai közösség részévé válni.
Izrael sem állíthat magáról legitim kormányzati hatalmat. Ez azért van, mert a nemzetközi jog kimondja, hogy „a nép akarata képezi a kormányzati hatalom alapját”, amelyet „időszakos és tiszta választásokon kell kifejezni, amelyeknek általános és egyenlő választójog alapján kell történniük”.
Az ország őslakosainak millióinak kizárása etnonacionalista kritériumok alapján e követelmény tankönyvi megsértése. Mint ilyen, az izraeli rezsim nem igényelhet legitim kormányzati hatalmat.
A Nemzetközi Bíróság a közelmúltban megerősítette, hogy a rezsimnek nincs ilyen hatalma Gázában, Ciszjordániában vagy Kelet-Jeruzsálemben. Azonban a zöld vonalon belüli palesztinokra vonatkozó egyenlőtlen feltételek és a diaszpórában élők teljes kizárása a palesztin közösség többi részére is ugyanúgy vonatkozik.
És e hatalom nélkül a rezsim nem igényelhet legitim szuverenitást.
Hasonlóképpen, a rezsim törvénytelen magatartása a szuverenitási igények ellensúlyozására szolgál.
Ez azért van, mert a szuverenitás modern felfogásai magukban foglalják a felelősség egy olyan elemét (különösen a megnemtámadás, az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kapcsolatban), amelynek egy népirtó, apartheid rendszer, amelynek folyamatos történelme az agresszió, a merényletek, az emberiség elleni bűncselekmények, és amelynek a nemzetközi jogi szabályozásokkal és az ENSZ-határozatokkal szemben krónikusan törvényen kívüli státusza van, nem állíthatja, hogy megfelelt volna.
Az illuzórikus jogoktól a tényleges kötelességekig
Így jogilag és tényszerűen is az izraeli rezsimnek nincs „létezési joga”.
De az elemzésnek nem szabad itt megállnia.
A nemzetközi jog még egy felületes vizsgálata is azt mutatja, hogy éppen ellenkezőleg, az izraeli rezsimnek nem szabadna léteznie.
A nemzetközi közösségnek kötelessége megszüntetni a rezsim elismerését, elszigetelni azt, valamint a lebontásáért és a palesztin nép rezsim alóli felszabadításáért dolgozni.
Nyilvánvaló, hogy ma senki sem vitatná, hogy a náci Németországnak, az apartheid kori Dél-Afrikának, a Vichy Franciaországnak vagy a Vörös Khmer Kambodzsájának „létezési jogot” adtak volna. Ahogyan Algéria, India, Namíbia vagy Kenyában sem fogadnánk el örök gyarmati rezsimek iránti igényeket. Ugyanezen okokból kifolyólag semmilyen jogi (vagy erkölcsi) érv nem igazolhatná a cionista Izrael létezési jogát.
Épp ellenkezőleg, a nemzetközi jog megköveteli, hogy amennyiben a nemzetközi jog feltétlen normáinak megsértése szerves részét képezi egy állam létrehozásának, bővítésének és fenntartásának (mint ahogyan az az apartheid Namíbiában és Rodéziában történt), az ilyen entitásokat ne ismerjék el vagy ne fogadják el legitim államként, és semmilyen módon ne segítsék őket.
Izrael múltja egyértelmű. Két feltétlenül kötelező érvényű (jus cogens) norma megsértésén alapult: a föld népének önrendelkezési jogán és az erőszakkal történő területszerzés tilalmának szabályán, valamint a nemzetközi jog két legsúlyosabb bűncselekményén: a népirtáson és az agresszión.
Izrael azóta megtagadja a menekültek visszatérését és kártérítését, valamint folyamatosan bővíti a jogellenes kilakoltatásokat, a földlopásokat és a gyarmatosítást.
Az ENSZ és minden nagyobb nemzetközi emberi jogi szervezet arra a következtetésre jutott, hogy az izraeli rezsim bűnös apartheidben és faji szegregációban, jogellenes megszállásban, háborús bűncselekményekben, emberiség elleni bűncselekményekben és népirtásban.
A rezsim ellen jelenleg népirtás vádjával indult eljárás a Nemzetközi Bíróságon, amely vádakat a Bíróság elég valószínűnek talált ahhoz, hogy egy sor előzetes végzést bocsásson ki (amelyeket a rezsim mindegyikét figyelmen kívül hagyott).
És ugyanez a bíróság bűnösnek találta a rezsimet jogellenes megszállásban, az önrendelkezés erőszakos megtagadásában, erőszakkal történő jogellenes területszerzésben, háborús bűncselekményekben, apartheidben és faji szegregációban.
A Nemzetközi Büntetőbíróság pedig emberiség elleni bűncselekményekkel vádolta a rezsim vezetőit.
Az izraeli rezsim fennállásának nyolcvan éve alatt azzal a kitüntetéssel illette az ENSZ-határozatokat és a Nemzetközi Bíróság döntéseit, hogy a bolygó összes országa közül a legtöbbet szegte meg.
A rezsim ma jogellenesen tartja megszállva Palesztinát, Libanont és Szíriát; támadja Libanont, Szíriát, Iránt, Jement és azon túli országokat; és népirtást követ el Palesztinában.
Merényleteket követett el szerte a régióban, és beismerte (sőt, dicsekedett is velük) a Libanonban elkövetett, csapdás személyhívókkal ellátott nemzetközi terrortámadásokat.
A nemzetközi jog kényszerei alapján Izrael a szó legszorosabb értelmében egy gazember rezsim, amely megalapítása óta illegitim, és azóta is minden legitimitást nélkülöz a magatartásában.
Az a kijelentés, hogy egy ilyen rezsimnek „joga van a létezéshez”, sérti az áldozatok generációit, a nemzetközi jogot és magát az emberi tisztességet. És az általa jelentett fenyegetés messze túlmutat Palesztinán.
Az izraeli rezsimet mélyen rasszista és alapvetően erőszakos ideológia vezérli. Fejlett megfigyelési és halálos technológiákkal van felfegyverkezve, erős hagyományos fegyverekkel rendelkezik, és nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek halmozott készleteivel rendelkezik.
Olyan politikákat hirdetett meg, amelyek előírják a civilek tömeges meggyilkolását (a Dahiya-doktrína), saját állampolgárainak meggyilkolását (a Hannibal-irányelv), és a világ potenciális nukleáris megsemmisítését (a Sámson-opció).
Kémjei a világ számos országában aktívak, megbízottjai pedig aktívan részt vesznek a nyugati országok kormányainak és intézményeinek korrumpálásában.
Van-e egy ilyen rezsimnek „létezési joga”? Nem.
Valójában egy ilyen rezsim lebontása és egy mindenki számára egyenlő jogokat biztosító szabad Palesztinával való felváltása nemcsak jogi követelmény, hanem egzisztenciális szükségszerűség is az egész emberiség számára.
Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára
Julian Vigo által
Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.
Forrás: https://www.savageminds.co/p/israels-right-to-exist?utm_source=post-email-title&publication_id=65949&post_id=210507590&utm_campaign=email-post-title&isFreemail=true&r=2cxqch&triedRedirect=true&utm_medium=email 2026. augusztus 9.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
