„Nyilvánvaló, hogy gazdasági fejlettségét tekintve Ukrajna nem hasonlítható a másik három, gazdag ázsiai országhoz. Az ukrán demográfiai válság egyedülálló jelenség, és megértése nélkül eltévedünk a háborús hírek áradatában”
Fotó:EUROPRESS/Genya Savilov/AFP

Drámai mértékben fogy Ukrajna népessége. A kijevi rendszer ellenőrizte területeken élők száma alig lehet több 20 milliónál.

A fogyás nem 2022-ben, s még csak nem is 2014-ben kezdődött. Ukrajna folyamatosan vesztette el a lakosságát, és ezt a trendet a háború csak felgyorsította. Oroszország demográfiai helyzete sem rózsás, de messze kedvezőbb, mint Ukrajnáé. Ukrajna tehát demográfiai értelemben vesztett, és ez nemcsak a háború kimenetelét, de az ország jövőjét is jelentős mértékben befolyásolja.

Viszonylag közismert tény, hogy a fejlett országokban kevesebb gyerek születik, mint a szegényebb régiókban. A demográfiában az úgynevezett termékenységi mutató adja a legpontosabb képet arról, hogy a népesség létszáma hogyan alakul a belátható jövőben. Ezt az adatot úgy számolják ki, hogy egy szülőképes korú nő hány gyermeket szülne. A népesség számának növekedéséhez ennek a számnak értelemszerűen el kellene érni a kettőt. Nemigen van olyan iparilag fejlett ország, amely elérné ezt a határértéket. Ezért relatíve jó helyzetnek számít, ha ez a mutató meghaladja az 1,7-es értéket, mint például az Egyesült Államokban, Belgiumban és Franciaországban, ahol 1,85, azaz majdnem ideális. A lista másik végén azok az államok vannak, ahol a termékenységi mutató az egyet sem éri el, vagy éppen egy. Négy ilyen állam van a világon, Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Ukrajna.

„Nyilvánvaló, hogy gazdasági fejlettségét tekintve Ukrajna nem hasonlítható a másik három, gazdag ázsiai országhoz. Az ukrán demográfiai válság egyedülálló jelenség, és megértése nélkül eltévedünk a háborús hírek áradatában”

A háború ukrán és orosz áldozatainak számáról van véleményem, de ezzel nem akarok vitát nyitni. Annyi azonban bizonyos, hogy Ukrajna demográfiai jövőjére nézve a termékenységi ráta legalább olyan tragikus, mint a harctéri veszteségek. És ennek oka csak részben a háború. A Szovjetunió szétválásakor Ukrajna lakossága 52 millió volt. A Majdan előtt, azaz 2014-ben ez a szám 45 millióra süllyedt. Ma pedig a becslések szerint 35 millió lehetne, ha az orosz kézre került területeket ide számítanánk. Vagyis a lakosság lélekszáma a háború nélkül is folyamatosan csökken. Ezer lakosra 5 születés és 15 halál jut, ami a lakosság elfogyásának a legbiztosabb jele. Magyarországon 9 születésre 14 halál jut, ami jobb, de persze számunkra így is nyugtalanító adat.

„Bár a mai kijevi politika hívei nem szívesen beszélnek róla, az ország a Krím 2014-es elfoglalása és a 2022-es támadás előtt is alapvető társadalmi gondokkal küzdött, és folyamatosan vesztette el a lakosságát”

Hivatalos népszámlálás utoljára 2001-ben volt az országban, és a 2011-es felmérés elmaradásáért nem lehet külső tényezőket hibáztatni. Hiteles ukrán adatok hiányában becslésre és a migrációs számokra vagyunk utalva. A nyugati adatok általában nem veszik figyelembe, hogy a Krím és a Donbassz nagyobbik része orosz fennhatóság alá került. Ahol mégis adnak valamilyen becslést, ott az orosz területeken élők számát alá, a megmaradt Ukrajnában levőket pedig fölé becsülik. Így számításaik szerint a Krímben és a Donbasszban összesen három és fél millió ember élhet. Ez erősen alábecsült adat lehet. A Krímben a nemzetközi statisztikák szerint is 2,3 millióan élnek, és a két, 2022 előtt is orosz ellenőrzés alatt álló úgynevezett népköztársaság lakossága is közel négymillió volt. A 2014 óta elfoglalt területeken pedig tavaly három és fél millió új orosz útlevelet osztottak ki, amit „paszportizáció” címen amúgy Ukrajna és a Nyugat elítél.

„Ha a Donbasszból a háborús pusztítás miatt sokan el is költöztek a <régi> Oroszországba, a 2014-es krími és donbasszi létszámot, valamint az új útleveleseket összeadva közel tízmillió egykori ukrán állampolgár ma az Oroszországi Föderáció fennhatósága alatt él”Amennyiben a háború után olyan vezetés marad Kijevben, amely továbbra is tiltja az orosz nyelv használatát, valamint – néhány ezer vitatott sorsú gyereket leszámítva – árulónak tekinti azokat, akik felvették az orosz útlevelet és szavaznak az ottani választásokon, akkor ez a tízmillió ember nagyjából elveszett Ukrajna számára.

Nem hivatalos, de a neten elérhető nyugati becslések 28 millióra teszik a kijevi rendszer ellenőrizte területek lakosságát. Ez az adat szerintem akkor korrekt, ha beleszámítjuk a hivatalos nemzetközi adatok szerint Nyugatra menekült 7 millió ukrán állampolgárt is. Így a mai Ukrajna nem megszállt területén 21 millió embernél több matematikailag egyszerűen nem élhet. Nem beszélve arról, hogy legalább kétmillióan keleti irányba, azaz orosz területekre menekültek. A 21 millió is csak akkor jön ki, ha feltételezzük, hogy ők mind benne vannak a már említett 3,5 millió orosz útlevélhez jutó tömegben. A Nyugaton élők húsz százaléka pedig már ottani állampolgárságot szerzett, és legalább kétszer ennyi ukrán menekült szintén ezt tervezi.

„Hogyan alakul a háború remélhető vége után Ukrajna lakossága?”

Ha a jelenlegi nacionalista kurzus marad, akkor sem az orosz, sem a nyugati útlevélhez jutottak nem sietnek haza egy lerombolt és idegenellenes országba. Kijev nyugati támogatói akkor segítenének valóban a sokat szenvedett ukrán népnek, ha politikai türelemre és a kisebbségi jogok tiszteletére szorítanák az ország vezetőit.

Oroszország demográfiai helyzete sem rózsás, de messze kedvezőbb, mint Ukrajnáé. A termékenységi mutató 1,4 és a halálozások aránya másfélszerese – 11,5 és 8,4 – a születéseknek, mindegyik adat nagyjából egybevág a magyarországival. A háború óta körülbelül egymillió orosz vándorolt ki az országból. Jórészt képzett, városi, nyugatias gondolkodású emberek, ami komoly veszteség az országnak. Lélekszámban azonban sokkal többen vannak az orosz állampolgárokká vált egykori ukrajnaiak.

„Kevesen beszélnek róla, de Oroszország a világ egyik legnagyobb migrációs célpontja. 12 és 15 millió között van a legális – 5 millió -, és illegális bevándorlók összlétszáma, elsősorban az ázsiai volt szovjet köztársaságokból. Az orosz vezetés gondja így rövid távon nem annyira a demográfiai fogyás,, mint inkább az új állampolgárok és legális bevándorlók integrálása az oroszországi társadalomba”Tudom, hogy szélsőséges optimizmus leírni, de Oroszország és Ukrajna érdeke a háború után a békés együttélés lenne, amely megkönnyítené az oroszokhoz került volt ukrán állampolgárok számára vagy a hazatérést, vagy a kapcsolattartást az ottmaradt rokonokkal.