Fotó: Fatemeh Bahrami/Anadolu via Getty Images- Rakétákat állítanak ki az Azadi téren Teheránban, Iránban, 2026. július 24-én.
Mindössze egy órával azután, hogy a CENTCOM támadássorozatot indított több dél-iráni város ellen, Mehdi Hasan Zeteo című lapja publikált egy cikket, amelyben elmagyarázom Irán tegnapi, jordániai amerikai bázisok elleni meglepetésszerű támadásának valószínűsíthető logikáját – és azt, hogy miért nem riasztotta el Iránt a valószínű amerikai megtorlás.
A lényeg az, hogy az informális tűzszünet egyáltalán nem jelent tűzszünetet Teherán számára. Egyszerűen fogalmazva, a jelenlegi helyzet jobban szolgálja Washingtont, mint Teheránt. Az elmúlt hetekben kialakult de facto tűzszünet csökkentette az olajárakat, enyhítve a Trump-adminisztrációra nehezedő egyik legnagyobb gazdasági nyomást, miközben az Iránnal szembeni szankciók és katonai nyomás nagy része változatlan marad. Teherán szempontjából a harcok informális szüneteltetése lehetővé teszi Washington számára, hogy learassa az energiapiaci deeszkaláció előnyeit anélkül, hogy bármilyen politikai vagy diplomáciai kötelezettséget kellene vállalnia cserébe.
Másodszor, Irán valószínűleg a megelőző katonai akciókra való felkészültségét kívánta jelezni, ahelyett, hogy csupán egy támadásra reagált volna. Az iráni tisztviselők belső érvelésük szerint olyan hírszerzési információk alapján cselekedtek, amelyek arra utaltak, hogy az Egyesült Államok katonai műveleteket készít elő Irán ellen, további amerikai katonai képességek régióba telepítésére hivatkozva. Az, hogy ezek a hírszerzési információk pontosak voltak-e, kevésbé fontos, mint a Teherán által küldeni kívánt stratégiai üzenet. Irán azt akarta, hogy Washington megértse, hogy már nem számít az Egyesült Államoktól az első csapás megindítására.
Következésképpen a közvetlen célpont nem egyszerűen az amerikai katonai infrastruktúra volt, hanem az aktuális amerikai politika alapjául szolgáló stratégiai feltételezések.
De mindenekelőtt úgy tűnik, hogy a támadást egy szélesebb körű amerikai eszkalációra való figyelmeztetésnek szánták, amelyet Teherán úgy véli, hogy Netanjahu – és talán Zelenszkij – is támogatott washingtoni találkozóik során.
Ebben egyértelmű paradoxon rejlik. Az amerikai eszkaláció megakadályozására tett kísérlet amerikai erők megtámadásával kockáztatja, hogy pontosan azt az eszkalációt idézi elő, amelyet Irán állítása szerint el akar kerülni. Teherán szempontjából azonban még veszélyesebb lehet, ha Washington azt hiheti, hogy azonnali költségek nélkül eszkalálódhat.
Finoman szólva is rendkívül kockázatos stratégia. A katonai eszkaláció vélt költségeinek növelésével próbálja kikényszeríteni a diplomáciát. Ugyanakkor növeli pontosan annak a konfliktusnak a valószínűségét, amelyet állítólag meg kellene előznie.
De ahogy a cikkben írok, még mindig keskeny az út ebből a katasztrófából.
A teljes cikket itt olvashatod:
https://zeteo.com/p/why-iran-surprise-attack-us-bases-trump?utm_source=substack&utm_campaign=post_embed&utm_medium=web&embedding_publication_id=3095469
Miért indított Irán meglepetésszerű támadást amerikai bázisok ellen Jordániában?
Forrás: https://substack.com/home/post/p-209056217 2026. július 30.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
(Amennyiben az USA – Trump – bármelyik békeajánlatát komolyan lehetne venni, minden bizonnyal kockázatos lenne Irán eszkalációs magatartása. A tények viszont azt mutatják, hogy ilyen komolyságról szó sincs ..Irán így hát vagy aláveti magát az agresszornak, vagy harcol – Balmix szerk.)
