Amikor Kelet-Európát a rendszerváltás és az uniós csatlakozás során gátlástalanul megnyitották a nyugati tőke előtt, a neoliberális propaganda jólétet és felzárkózást ígért. Húsz évvel később a valóság Romániában nem a jólétről, hanem a puszta túlélésért folytatott mindennapi küzdelemről szól. Az IRSOP közvélemény-kutató intézet legfrissebb, júniusi gazdasági felmérése lesújtó látleletet ad arról, hogyan fojtogatja a pénzügyi szorongás és a pesszimizmus a romániai háztartásokat – mindezt az Európai Unió perifériáján, ahol a dolgozók fizetik meg a brüsszeli monetáris politika, a globális piacok válságának és a háborús hisztériának az árát.

 

A felmérés adatai szerint a lakosság hangulata hónapról hónapra drámai mértékben romlik. Arra a kérdésre, hogy miként látják az életszínvonalukat egy év múlva, a megkérdezettek elsöprő többsége, 76 százaléka felelte azt, hogy az „kevésbé lesz jó” – ez újabb növekedést mutat a májusi 73 százalékhoz képest. Még sötétebb a kép, ha a hosszú távú kilátásokat nézzük: a romániaiak 57 százaléka már biztos benne, hogy öt év múlva rosszabbul fog élni, mint most. Ez a kollektív reményvesztés nem pszichológiai tényező, hanem a kemény kapitalista valóság közvetlen következménye.

 

A dolgozók legnagyobb ellensége az elszabadult infláció, amely a brüsszeli és frankfurti pénzügyi elit elhibázott szankciós és gazdaságpolitikájának számlájára írható. A válaszadók 83 százaléka retteg a további drágulásoktól. Ezzel párhuzamosan a nemzeti valuta, a lej stabilitása is illúzióvá vált: 70 százalékuk szerint a pénzük drasztikusan veszíteni fog az értékéből a következő egy évben, míg 74 százalékuk a hitelkamatok emelkedésétől tart. Ez utóbbi világosan jelzi, hogy a banktőke a növekvő kamatokkal végleg gúzsba köti a kiszolgáltatott adósokat.

 

A burzsoá elemzők előszeretettel beszélnek „fogyasztáscsökkenésről”, ám a valóságban a proletariátus kényszerű nadrágszíjmeghúzásáról van szó. Az elmúlt öt hónapban a romániai háztartások 55-60 százaléka volt kénytelen csökkenteni a mindennapi élelmiszerekre és alapvető cikkekre szánt kiadásait. Ezt a sokkoló tendenciát az Országos Statisztikai Intézet (INS) hivatalos adatai is megerősítik, amelyek szerint a kiskereskedelmi forgalom 5,5 százalékkal esett vissza az év első öt hónapjában. Az embereknek egyszerűen nincs pénzük az élethez. A jövő tervezése – legyen szó lakásvásárlásról vagy akár egy használt autó beszerzéséről – elérhetetlen luxussá vált, a tervek a felére estek vissza. Az egyetlen növekvő mutató a „nehéz napokra” szánt megtakarítási szándék (47%), ami a totális létbizonytalanság klasszikus tünete.

 

A tőkés termelési mód elkerülhetetlen velejárója, a munkás tartaléksereg növelése is közvetlen veszéllyé vált. A foglalkoztatottak több mint negyede (27 százalék) retteg attól, hogy elveszíti az állását, és 81 százalékuk pontosan tudja: a saját településén esélye sem lenne új munkát találni. A lakosság 70 százaléka szerint a munkalehetőségek száma rohamosan apad.

 

A romániai helyzet mintapéldája annak, hogyan zsákmányolja ki az Európai Unió belső piaca a kelet-európai tagállamokat: a helyi ipar leépítésével, a munkaerő elszívásával és a lakosság elszegényítésével Romániát a nyugati tőke kiszolgáltatott piacává és olcsó összeszerelő üzemévé degradálták. Miközben a bukaresti kormányok engedelmesen hajtják végre a brüsszeli megszorító recepteket, a dolgozó osztály jövőképe hónapról hónapra borúsabb és fojtogatóbb.

 

Munkások Újsága