Egy izraeli telepes és az izraeli védelmi erők katonái Jalud faluban, Nablusztól délre, Ciszjordániában. Fotó: Itai Ron
Zsidó terror, megszállás, nevezzük bárhogy is: Izrael háborús bűneinek hatvan évnyi tagadása nem fog egyik napról a másikra véget érni
Örülök, hogy megismerhetem, a nevem Zsidó Terror. Új vagyok a világotokban és a képernyőiteken, de már évek óta a környéken élek. Az október 7-i szabadulás után úgy döntöttem, felemelem a fejem, ti pedig úgy döntöttetek, hogy többé nem tudtok figyelmen kívül hagyni. Hirtelen felismertetek. Hirtelen közöttetek létezem. Nos, tájékoztatásul, akik jól ismernek, Megszállásnak hívnak. Ti is hívhattok így, még ha súlyosnak is találjátok. Mi ez a megszállás most, minden idők közül, mondhatjátok. Szóval nyugodtan nevezzétek "zsidó terrornak". Végül is tudjátok, hogyan kell hazudni magatoknak, és hozzászoktatok a tagadáshoz.
Nagyon lassan, egy párzó sündisznó óvatosságával, Izrael centrista médiumai kezdenek bimbózó érdeklődést mutatni a valóság iránt. Igaz, hogy a liberális „oknyomozó riport” tévéműsorokban még mindig mélyen elmerülnek október 7-én. És valóban, mit is kellene nyomozni a megszállás alatt? Ilana Dayan „Uvda” és Raviv Drucker „Hamakor” című műsorában a „holokauszt utáni második legnagyobb zsidó katasztrófa” még mindig az oknyomozó riportok létének szikláját alkotja – a lehető legtöbb könnyel és a lehető legtöbb bátorsággal –, de a Kan közszolgálati műsorszolgáltató „Zman Emet” című műsorában hirtelen egy igaz tudósítás jelent meg a vad milíciákról, az úgynevezett „regionális védelmi egységekről”. A híradások és a nyomtatott média is biztató jeleket mutat. Miután egy izgalomra vágyó katona lelőtt és megölt egy anyja ölében fekvő csecsemőt, némi rángatózás lehetett felfedezni a médiában. A Ciszjordániában zajló napi pogromok kezdenek visszhangra találni az úgynevezett esti hírekben és újságokban is, amelyek a gyakorlatban nem mást tartalmaznak, mint igény szerinti agymosást célzó, giccses műsorokat.
Évtizedekig tartó tagadás és titkolózás után a valóság kezdett kiszivárogni a valóságshow-k mögül. A hebroni baba még mindig nem volt méltó az Israel Hayom címlapjára vagy a Yedioth Ahronoth főcímére – elvégre egy terroristáról volt szó, vagy legalábbis egy terrorista fiáról –, de rövid életének utolsó napján a hét hónapos Sam Fahed Abu Haykal-nak egy rövid pillanatra sikerült eljutnia az izraeliek látókörébe. Sikerült ott, ahol korábban 1000 halott gázai csecsemő nem tudott. Velük ellentétben Samnek arca volt, apja és anyja egyetemi előadók voltak, sőt nagymamája is legendás iskolaigazgató.
Fotó: Mahmoud Illean/AP Fahed Abu Haykal a szombati temetésen tartja 7 hónapos fia, Sam Fahed Abu Haykal holttestét, aki pénteken vesztette életét az izraeli védelmi erők tűzében.
Lehet, hogy hamarosan Izrael „gyászoló családnak” nevezi őket, de ez még messze van. „Terror áldozatainak” nevezni őket elképzelhetetlen; „állam által jóváhagyott terror” vagy „megszállók hadserege” olyan kifejezések, amiről álmodni sem lehet. De Sam ennek ellenére felkeltette a figyelmünket, és vele együtt az a felismerés is, hogy zsidó katonák palesztin csecsemőket ölnek munkaidejük alatt, majd azonnal elmenekülnek, anélkül, hogy elsősegélyt nyújtanának.
Az állam és a hadsereg továbbra is mögöttük áll, és senkinek eszébe sem jutna sajnálkozni vagy bocsánatot kérni. Miért is tennék? Mi történt?
Kanaan Abu Haykal, Sam féltestvére, a csecsemőről néhány órával a halála előtt készült képpel. Fotó: Alex Levac
Kapcsolódó cikkek
- Üdvözöljük Izrael ciszjordániai megszállásának 60. évfordulóján! - Michael Sfard
- Csecsemőket lőnek: az izraeli hadsereg zsargonja elfedi a gyermekgyilkosságot -Haaretz szerkesztőség
- ENSZ-vizsgálat: Izraeli erők védték a telepeseket a palesztinok elleni támadások során
A Benjamin Netanjahu által két évvel és kilenc hónappal ezelőtt elindított sorozatháborúk évadának legalább egy kicsit meg kellett volna rendítenie az izraeliek áthatolhatatlan gondolkodásmódját. Még a legmenőbb Deepsea Challenge Rolex is kudarcot vall valamilyen víz alatti mélységben. Gáza szem elől tévesztett, emlékezetből eltűnt, és ők mind a Hamasz; az Izraeli Védelmi Erők a szentek szentje, katonái pedig a világ legerkölcsösebbjei, talán ezért a maszkos telepesek hosszú oldalfürtöikkel és gigantikus kippotjukkal legalább bizonyos mértékig szétzúzhatják az izraelieket körülvevő védőréteget. Talán ők lesznek a változás előmozdítói, és arra késztetik az embereket, hogy szembenézzenek a valósággal.
Milyen kellemes volt a vakságunk. Amiről nem számoltak be, az nem is létezett.
Nincs népirtás és nincs apartheid, sőt, még megszállás sincs. Csak egyetlen nép van, amely visszatért elhagyatott földjére, és palesztinok, akik ölni születtek. A hatvan évnyi tagadás nem ért véget egyik napról a másikra. De az elmúlt hetek azt mutatják, hogy megjelentek az első repedések. És mint minden más függőség esetében, a probléma felismerése az első lépés a felépülés útján. Ez a felismerés még messze van, és a felépülés még messzebb. De az izraeli média 60 évnyi árulásának és kötelességszegésének szégyene a végéhez közeledik. Örülök, hogy megismerhetem, a nevem Megszállás.
Forrás: https://www.haaretz.com/opinion/2026-06-13/ty-article-opinion/.premium/fork-found-in-kitchen-israelis-have-discovered-the-occupation/0000019e-c268-dc54-a1ff-ce7c2a350000?utm_source=mailchimp&utm_medium=email&utm_content=author-alert&utm_campaign=Gideon+Levy&utm_term=20260613-23:46 2026. június 13.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
