Vízágyúval találtak el egy tüntetőt a rendőrség egy Donald Trump vejéhez, Jared Kushnerhez köthető luxusüdülőhely elleni tüntetésen az adriai-tengeri partvidék környezetileg érzékeny részén, Tiranában, Albániában, június 3-án. Fotó: Florion Goga

Elég idős vagyok ahhoz, hogy emlékezzek a berlini fal leomlására és az általa kiváltott izgalomhullámra. Miután a Szovjetunió a történelemkönyvekbe került, a világ jobb és biztonságosabb hely lesz.

A liberálisok ujjongva hirdették, hogy a Nyugat felsőbbrendű, demokratikus értékei győzedelmeskedtek. Olyan értelmiségiek, mint Francis Fukuyama, a „történelem végéről” írtak: a szabadpiaci kapitalizmus diadaláról és az ideológiai küzdelem lezárulásáról.

Közel fél évszázaddal később az akkori ünnepi hangulat nemcsak, hogy félrevezetőnek, de egyenesen megtévesztésnek tűnik.

A hidegháború vége nem hozott békeosztalékot. Inkább a kapzsiság és a gőg túlburjánzását szabadította fel.

A kölcsönösen biztosított pusztulástól való félelemmel a háta mögött az Egyesült Államok új doktrínát mutatott be: a „teljes spektrumú globális dominancia” doktrínáját, katonailag és gazdaságilag egyaránt.

Fukayama elképzelése egy olyan világról, amely a kapitalizmus oldalára áll, figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a kapitalizmus nem csupán egy semleges, érdektelen eszme, amelyet mindenki egyenlő feltételekkel támogathat.

Van fizikai formája is. Óriásvállalatok, amelyek monopolhelyzetre törekszenek más országok erőforrásai felett. És egy gigantikus hadigépezet, amelynek központja az Egyesült Államokban van, de világszerte 800 bázissal rendelkezik, és amely készen áll arra, hogy összezúzza azokat, akik a milliárdosok apró elitjének egyre nagyobb vagyonfelhalmozásának útjában állnak.

A történelemnek nem lehet vége, mert a kapitalizmus milliárdos intézői sosem elégszenek meg. Arra késztetik őket, hogy folyamatosan megszilárdítsák és kiterjesszék az irányításukat, hogy egyre több vagyont halmozzanak fel, hogy egyre nagyobb befolyást szerezzenek áldemokráciáinkban, és hogy könyörtelenebbek legyenek bárkivel vagy bármivel szemben, ami veszélyezteti az uralmát.

Fukayama elfelejtette, hogy a kapitalizmus nem szocializmus. Nem törekszik mindenki számára a legjobbra. Nem akarja megosztani a vagyont. Nem helyezi előtérbe a méltóságot a profittal szemben. Éltetőereje a kizsákmányolás – egyének és egész népek kizsákmányolása.

Fukuyama elfelejtette, hogy a korlátok nélküli kapitalizmus ellenállást szül.

A háború és a profit szorosan összefonódik. A milliárdosok nem tudják biztosítani a profitjukat háború, vagy annak fenyegetése nélkül – legyen szó akár a hazai munkások, akár a külföldi nemzetek elleni háborúról.

A „történelem vége” nem az érdekek egységét és a küzdelem végét hozta, hanem egyre nagyobb polarizációt a gazdagok és a nincstelenek, az erős és a gyengék nemzetei között.

A háborús dobok egyre hangosabban szólnak szerte a világon. Kérdezd meg a venezuelaiakat, kubaiakat, grönlandieket, ukránokat, oroszokat, palesztinokat, libanoniakat, irániakat, hogy számukra hogyan alakul a „történelem vége”.

Kérdezd meg az európaiakat és az amerikaiakat is, akik mostanra végleg beleragadtak a megszorítások politikájába. Egyre több munkavállalót kényszerítettek a gig gazdaságba, nulla órás szerződésekkel. És ez még azelőtt van, hogy egy mesterséges intelligencia „forradalom” munkahelyek tömegét tenné feleslegessé.

Az Epstein-osztály egyre növekvő arroganciája azonban utoléri őket. A nyugtalanság hangulata kezdi megtalálni a hangját, felismerve, hogy már mélyen benne vagyunk egy osztályháborúban.

Eközben Irán – azzal, hogy nem volt hajlandó alávetni magát az amerikai és izraeli agressziónak, és felismerte a globális olajkészletek korlátozására vonatkozó hatalmát – bebizonyította, hogy a teljes spektrumú dominancia soha nem volt olyan teljes, mint ahogyan azt a „világegyetem urai” feltételezték. Végül is van egy Achilles-sarka.

Az igazság az, hogy mindannyiunknak meg kellett volna rémülnünk attól a gondolattól, hogy vezetőink úgy tesznek és viselkednek, mintha a történelem véget ért volna.

A gyakorlatban ez csak a kapitalizmusra nehezedő korlátozások végét jelenthette volna – a hatókörét, ambícióit, kegyetlenségét korlátozó bármilyen humanizáló korlát végét.

Mint Midasz király, az Epstein-osztály azt várta, hogy mindent pénzzé tehet, amihez hozzáér. És mint Midasz király, a gőg lesz a veszte.

Vannak olyan korlátok, mind azonnali, mind hosszú távúak, amelyeket még a milliárdosok sem tudnak leküzdeni.

Egy véges bolygót, véges erőforrásokkal, nem lehet a végtelenségig kifosztani. Egy kényesen kiegyensúlyozott bioszférával, amely évmilliárdok alatt fejlődött odáig, hogy kompatibilissé vált a magasabb rendű életformákkal, nem lehet örökre visszaélni, mérgező törmelékeinkkel feltölteni.

Hasonlóképpen, országokat és népeket nem lehet megalázni, kizsákmányolás és megaláztatás tárgyává tenni évről évre, évtizedről évtizedre anélkül, hogy végül szamon kérnék rajtuk.

A „történelem vége”, ahogy Fukuyamának előre kellett volna látnia, csak egyetlen végállomáshoz vezethet: a rabszolgasághoz. A küzdelem végéhez, a szabadság végéhez. Csak a Nyugat gyarmati arroganciája képzelhette el, hogy mások ilyen sorsra jutnak.

Gázában, Libanonban, Iránban azt látjuk, hogy az emberek – bármilyen tökéletlenül, bármilyen erőszakosan is – megtagadják, hogy alávessék magukat a rabszolgaságnak. Nyugaton, gyarmati arroganciánk csillapíthatatlan voltával, ezt „terrorizmusnak” nevezzük. Minden vele való szolidaritást „gyűlöletnek” nevezünk. Saját igazmondóinkat küldjük börtönbe bűnözőként.

A Gázában és Libanonban élő emberek – a „történelem végének” fő áldozatai – elleni népirtó bántalmazás emlékeztetőül szolgál a nyugatiak számára arra, hogy miről is szól valójában a közel fél évszázaddal ezelőtt győzedelmeskedő rendszer. Mire van szüksége. Merre tart.

De, ami még veszélyesebb a milliárdosok számára, az ellenállás ezzel a visszaéléssel szemben, a küzdelem az elnyomás, az eltűnés ellen, arra emlékezteti a nyugati közvéleményt, hogy a rabszolgaság nem elkerülhetetlen, hogy a méltóság még mindig lehetséges, hogy legalábbis el lehet képzelni egy másik utat.

A küzdelemnek folytatódnia kell, mert az engedelmesség halál.

Ez az üzenet Gázából és Libanonból. Ez az oka annak, hogy uralkodóink annyira kétségbeesetten igyekeznek elfojtani minden reményt. El akarják hitetni velünk, hogy a történelem 1991-ben véget ért. Mert különben a napjaik meg vannak számlálva.

Iratkozzon fel a SavageMinds csatornára

Julian Vigo által

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-201715536 2026. június 12. 

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó