Jó reggelt, világ! Az ebola évtizedek óta kísérti a világot, de egyetlen országban sem volt több Ebola járvány, mint a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amely a legutóbbi járvány kellős közepén jár. 17 Ebola járvány volt ott, mióta a betegséget az 1970-es években először felfedezték (és az ország északi részén található folyóról nevezték el). De ez az egyik leghalálosabb, részben azért, mert későn észlelték.

Kollégám, DeclanWalsh, a vezető afrikai tudósítónk Kongóban van, ahol egy Ebola osztályon figyelte, ahogy a rosszu

Az egészségügyi dolgozók fertőtlenítették egy feltételezhetően Ebola fertőzésben elhunyt férfi holttestét Mongbwalu-ban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban a múlt héten.  Kép: ArletteBashizi a The New York Times számára. felszerelt egészségügyi dolgozók kevés külső támogatással próbálnak több beteget kezelni. Beszéltem vele arról, amit látott.

Az egészségügyi dolgozók fertőtlenítették egy feltételezhetően Ebola fertőzésben elhunyt férfi holttestét Mongbwalu-ban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban a múlt héten.  Kép: ArletteBashizi a The New York Times számára.

Versenyfutás az idővel Kongóban

Declan, te ott vagy a legújabb Ebola járvány epicentrumában. Hol vagy pontosan, és milyen a helyzet?

Buniá-ban vagyok, Ituri tartomány fővárosában, Kongóban, és Mongbwalu-ból, egy innen 50 mérföldre északra fekvő városból jelentkeztem, ahol a járvány feltehetően elkezdődött.

Az odaút sokat elárult a járványkitöréséről. Útközben végig katonák és ellenőrzőpontok álltak, ami a térségben hosszú múltra visszatekintő etnikai erőszak terméke. Emellett aranybányászati ​​terület is, ahol Kongó más részeiről érkező több ezer vendégmunkás dolgozik. Mindez ideális kiindulóponttá teszi ezt a területet egy vírus számára.

Hogyan birkóznak meg evvel a helyiek?

Az orvosok és az egészségügyi dolgozók hősies munkát végeznek. De teljesen elárasztották őket. A mongbwaluiEbola osztály nyugtalanítóan védtelen volt: emberek mászkáltak ki-be, senki sem viselt sok védelmet. Hiányzott mindenféle felszerelés, gyógyszer, alapvető kellék. És szinte semmilyen tesztkészlet nem volt, ami kulcsfontosságú a betegség terjedésének csökkentéséhez.

Mennyire súlyos ez a járvány a korábbiakhoz képest?

Ez már a harmadik legnagyobb járvány – és még a kezdeti szakaszban van.

Kongóban számos Ebola járvány volt, de néhány tényező megkülönbözteti ezt. Az egyik, hogy egy másik faj okozza. A fő Ebola járvány-vírus a Zaire-vírus, és jelenleg több vakcina is létezik ellene. De erre a vírusra – a Bundibugyo vírusra – még nincs jóváhagyott vakcina vagy kezelés. A halálozási arány akár 50 százalék is lehet.

Későn fedezték fel. Óriási késés volt a járvány látszólagos kezdete, amely valószínűleg már márciusban bekövetkezett, és az első azonosított eset között, amely május 15-én történt.

Múlt héten írtunk arról, hogy ez a járvány súlyos, de valószínűtlen, hogy világszerte elterjedne. Vajon ez továbbra is igaz?

Igen, a szakértők szerint. Rendkívül súlyos járványról van szó. Legalább két másik kongói tartományra is átterjedt, a szomszédos Ugandára és potenciálisan Dél-Szudánra. De egyelőre nagyrészt ebben a régióban sikerült megfékezni. Ez természetesen nem vigasz azoknak az embereknek, akik itt élnek, és valóban küzdenek.

A járvány leküzdése nem csak pénz és gyógyszerek kérdése. Arról is szól, hogy küzdjünk azokkal a felfogásokkal és szokásokkal szemben, amelyek akaratlanul is segítik a vírus terjedését. Összeesküvés-elméletek keringenek arról, hogy az egészségügyi dolgozók és a külföldi nem kormányzati szervezetek valahogy összeesküdtek, hogy vagy bejuttatják ezt a vírust a térségbe, vagy felhasználják a lakosság elpusztítására. Nem tudom megmondani, hány összeesküvés-elméletet hallottunk már.

De vajon az emberek nem szoktak már hozzá az Ebola járványokhoz?

Nos, ez egy olyan város, amely megmenekült az utolsó járványtól, így a helyieknek nincsenek közös emlékeik az Ebolával kapcsolatos küzdelemről. Az ő szemszögükből nézve rejtélyes halálesetek hulláma volt áprilistól május elejéig, amíg végül ki nem hirdették az Ebola járványt.

Amikor az emberek megbetegszenek itt, gyakran először egy hagyományos gyógyítóhoz fordulnak. Ez azt jelenti, hogy mire kórházba kerülnek, a betegség már előrehaladott stádiumban van, és gyakran napokon belül meghalnak. Az emberek a halállal, nem a túléléssel érkeznek a kórházba. Látják, ahogy szeretteik bemennek kezelésre, majd látják, ahogy koporsókat hoznak ki.

Ráadásul az egyik fő terjedési vektor a temetés. Az emberek itt hajlamosak átölelni a halottakat búcsúzáskor. De egy ebolás áldozat teste rendkívül fertőző, így a hagyományos temetések gyakorlatilag szuper terjedő eseményekké válnak.

Hogyan lehet ezt megakadályozni?

Oktatni kell az embereket, és meg kell győzni a helyi közösségeket arról, hogy az ő érdekükben áll szeretteik biztonságos eltemetése.

Ami igazán megfogott, az az volt, hogy még ebben a kaotikus, veszélyes és nehéz helyzetben is a helyi önkéntesek a tűzvonalba vetették magukat. Olyan emberekről van szó, akik egy héttel ezelőtt még földművesek, aranybányászok és kereskedők voltak. Önkéntesként jelentkeztek a Vöröskereszthez. Nagyon elhamarkodott képzésen vettek részt. Védőfelszerelést kaptak. Azóta ezekbe a közösségekbe járnak, segítenek a holttestek fertőtlenítésében és abban, hogy rávegyék az embereket a biztonságos temetésre. Ez hihetetlenül inspiráló.

Mit tesz a világ a segítségnyújtás érdekében?

A reagálást akadályozta a nemzetközi segélyek csökkentése, beleértve az USAID megfigyelőrendszereinek bezárását is. Az ebola-szakértők és a nemzetközi segélycsoportok azonban kezdenek áramlani a térségbe, szakértelmüket és erőforrásaikat felhasználva a probléma megoldására.

Miközben az Ebola osztályt látogattuk, az Orvosok Határok Nélkül egy elkülönítőt épített fel az épület előtt, és megpróbálta biztosítani a területet, hogy az ott dolgozók és az elhunytak hozzátartozói ne fertőződjenek meg.

De ez versenyfutás az idővel, mert ez a vírus ilyen előnnyel indult.

Declan beszámolóját itt olvashatja.

Továbbiak: Az Ebola járvány elleni küzdelemből hiányoznak a vírust megállító vakcinák és gyógyszerek. A tudósok igyekeznek megtalálni őket.

Forrás: https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=rm&ogbl#sent/FMfcgzQgMCgKPMVKHHjFFLfhtLvdndWR

Fordítototta: Naetar-Bakcsi Ildikó