Fotó: Lucas Jackson Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök sajtótájékoztatót tart New Yorkban, szeptember 24-én.
Lehetséges, hogy Izrael 30 éves narratívája Iránról – amely rávette Donald Trump amerikai elnököt egy bűnös és katasztrofális agressziós háború megindítására – mindig is fikció volt, Tel-Avivban kitalált találmány?
Távol attól, hogy Teherán egzisztenciális veszélyt jelentsen Izraelre, ahogy azt Benjamin Netanjahu miniszterelnök évtizedek óta állítja, vajon Izrael valódi félelme az lehet, hogy egy erősebb Irán aláásná egyedülálló befolyását Washington felett, veszélyeztetve a régió egyetlen – és ellenőrizetlen – atomhatalmaként betöltött státuszát?
Lehetséges, hogy a világ nagy részei gazdasági összeomlással néznek szembe egyszerűen azért, hogy Izrael továbbra is a Közel-Kelet vezéregyénisége lehessen – egy elszámoltathatatlan apartheid állam, amely népirtást követ el a palesztin nép ellen és etnikai tisztogatást végez Dél-Libanonban?
A New York Times jóvoltából a múlt héten egyértelmű választ kaptunk. Ez egy megalkuvást nem ismerő igen ezekre a kérdésekre.
Az újság arról számolt be, hogy Netanjahu nemcsak félrevezette Trumpot az iráni gyors rezsimváltás ötletével kapcsolatban egy rövid, „sokkoló és ámulatba ejtő” bombázási kampányt követően, hanem azt is elárulta a Fehér Háznak, hogy ki fogja Ali Khamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetőjének helyét betölteni.
A Times szerint rendkívüli módon Netanjahu Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnököt nevezte meg a posztra jelölt személyként. A légitámadások kezdetén az volt a cél, hogy Izrael megölje Khameneit, majd az őt fogva tartó őrök lecsapásával szabadítsa ki Ahmadinezsádot a házi őrizetből.
Feltehetően Ahmadinezsádnak ezután meg kellett volna ostromolnia a fellegvárat és el kellett volna foglalnia a palota kulcsait. De csak Khamenei meggyilkolása sikerült a terv szerint.
Ahmadinezsád, akivel állítólag korábban konzultáltak a tervről, feltehetően megsérült az otthona közelében végrehajtott izraeli csapásban. Megijedt, valószínűleg gyanítva, hogy őt is merényletre készítik elő, és elrejtőzött. Jelenlegi tartózkodási helye és egészségi állapota ismeretlen.
Végső mumus
Sem az amerikai, sem az izraeli tisztviselők nem kívántak nyilatkozni a Timesnak az állítólagos rezsimváltó összeesküvésről, amelyet az újság „merésznek” nevezett. Ez minden alábecslés enyhe kifejezése.
Az az elképzelés csak nagy lufi, hogy Ahmadinezsád rendelkezett a mögötte álló vallási tekintéllyel és katonai erővel, hogy szembeszálljon az Iszlám Forradalmi Gárdával, Irán legkiválóbb katonai erejével, amely a klerikális rezsim védelméért felelős.
Az, hogy a Fehér Házban bárki is komolyan vette ezt a tervet, nemhogy cselekedett volna, valóban megdöbbentő gondolat. De az a felvetés, hogy Ahmadinezsád visszaveheti a hatalmat Iránban, talán a terv legkevésbé abszurd része.
Míg a fiatalabb olvasók talán nem ismerik fel Ahmadinezsád nevét, mindenkinek ismernie kellene. Nyolcéves elnökségének nagy részében, 2005-től kezdődően, szinte hetente került a címlapokra. Miért? Mert Izrael a végső mumussá tette.
Miután a szomszédos Irakban Szaddám Huszeint 2006-ban megbuktatták és kivégezték az Egyesült Államok és Nagy-Britannia illegális invázióját követően, Ahmadinezsádot a regionális béke új, kérlelhetetlen fenyegetéseként kezdték emlegetni.
Az Ahmadinezsáddal kapcsolatos állítások először illuzórikus anyagot leheltek Izrael ma már megkérdőjelezhetetlen forgatókönyvébe, miszerint az állítólag fanatikus, őrült Irán mindent megtesz Izrael elpusztítása érdekében. Ahmadinezsád, ahogy újra és újra hallottuk, atomfegyver előállítására törekedett – még azután is, hogy Khamenei 2003-ban vallási rendeletet adott ki, amely szigorúan betiltotta annak fejlesztését.
2006-ban Ehud Olmert, akkori izraeli miniszterelnök, figyelmeztette a világot, hogy Ahmadinezsád a „legrosszabb fajta pszichopata”, hozzátéve: „Úgy beszél, ahogy Hitler a maga idejében a teljes zsidó nemzet kiirtásáról beszélt.” Olmert egy olyan pánikkeltő kampányt visszhangzott, amelyet Netanjahu, Izrael akkori ellenzéki vezetője folytatott, miszerint Iránt azonnal meg kell támadni Izrael és a világ megmentése érdekében.
„1938-at írunk, és Irán Németország” – mondta Netanjahu egy amerikai zsidó vezetők találkozóján ugyanebben az évben. „És Irán versenyt fut, hogy atombombákkal felfegyverkezhessen.” Ahmadinezsádról azt mondta : „Higgyetek neki, és állítsátok meg… Egy újabb holokausztot készít elő a zsidó állam számára.”
Ahmadinezsád alatt Irán állítólag eltökélt szándéka volt elpusztítani Izraelt, egy hatalmas Auschwitzzá változtatva azt. Szintén 2006-ban Netanjahu az Izraeli Hadsereg Rádiójának azt nyilatkozta: „Izrael minden bizonnyal az első állomás lenne Irán pusztító útján.”
Netanjahu szerint Ahmadinezsád annyira elmebeteg volt, hogy nem állt volna meg Izrael megsemmisítésénél: „Irán olyan ballisztikus rakétákat fejleszt, amelyek elérhetik Amerikát, és most már megfelelő hatótávolságú rakétákat készítenek egész Európa lefedésére.”
„Népirtó szándék”
Röviddel később Izrael félelemkeltő művelete Londonban tetőzött.
Netanjahu a brit parlament tagjainak azt nyilatkozta, hogy Ahmadinezsádot sürgősen a Nemzetközi Büntetőbíróság – a hágai háborús bűnökkel foglalkozó bíróság – elé kell állítani „messiási apokaliptikus világnézete” miatt.
Az irónia iróniája, hogy Netanjahu – aki 20 évvel később ugyanennek a bíróságnak a menekültje, akit emberiség elleni bűncselekményekkel vádolnak a gázai emberek éheztetése miatt – hangsúlyozta Ahmadinezsád feltételezett népirtó szándékát Izrael ellen.
„Az 1930-as években senki sem hitte, hogy Hitler képes lenne cselekedni, mert nem beszélt kifejezetten a zsidó nép kiirtásáról” – mondta Netanjahu brit képviselőknek. „Ezzel szemben az iráni elnök nyilvánosan bejelenti szándékait, és senki sem próbálja megállítani.”
Michael Gove, a találkozót elnöklő korábbi konzervatív kabinetminiszter lelkesen egyetértett, figyelmen kívül hagyva egy zavarba ejtő tényt: hogy évszázadok óta több ezer zsidó él Iránban.
Gove a találkozón azt nyilatkozta, hogy Ahmadinezsád retorikája „több, mint aggasztó és egyenértékű a népirtásra való felbujtással”.
Gove népirtással kapcsolatos aggodalma később nem terjedt ki Gázára. Többször is elítélt mindenkit, beleértve jogi szakértőket és holokauszt-tudósokat is, akik megjegyezték, hogy „Izrael ott népirtást követ el.”
A gázai tömegmészárlás közepette Gove még azt is követelte, hogy az izraeli hadsereg kapja meg a Nobel-békedíjat.
Füst és tükrök
Két évtizeddel ezelőtt Netanjahu üzenete egyértelmű volt: Ahmadinezsád annyira fanatikusan antiszemita volt, hogy megérdemelte, hogy Hitlerhez hasonlítsák.
Ahmadinezsád annyira vágyott egy nukleáris fegyverprogram megvalósítására, hogy kész volt szembeszállni az ország legfelsőbb vallási vezetőjével. Mentálisan annyira instabil volt, hogy kész volt ezeket a fegyvereket Izrael kiirtására használni, annak ellenére, hogy egy ilyen lépés biztosítaná a megtorló nukleáris ellencsapást a saját országa ellen.
Ne feledjük, Ahmadinezsád olyan könyörtelen fellépéseiről volt híres, hogy az Amnesty International 2014-ben megjegyezte, hogy uralkodása „megkongatta az akadémiai szabadság végét Iránban”.
Mégis, két évtizeddel később Netanjahu állítólag most úgy gondolja, hogy Ahmadinezsád a legalkalmasabb személy Irán vezetésére; az a személy, akiért megérte megölni Khameneit, Irán legbefolyásosabb atomfegyver-ellenes ellenzőjét.
A New York Times arról számol be, hogy az elmúlt években erős gyanú merült fel Iránban, hogy Izrael, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kapcsolatokat ápol Ahmadinezsáddal és környezetével – ezeket a gyanúkat most Izrael látszólagos rezsimváltó terve is megerősíteni látszik.
Az újság arról is beszámol, hogy Ahmadinezsád nemrégiben Guatemalába és Magyarországra is ellátogatott, olyan országokba, amelyek nagyon szoros kapcsolatban állnak Izraellel.
Van ennek bármi értelme? A nyugati média számára mégis „meglepő” az a tény, hogy Netanjahu Ahmadinezsádot Irán megmentőjeként hirdette, és hogy az amerikai kormányzat teljes mértékben bevette ezt az elképzelést.
Valójában ez romba dönti Izrael teljes Iránról alkotott narratíváját. Sokatmondó emlékeztetőül szolgál arra a hatalmas szakadékra, amely aközött tátong, amit évtizedek óta mondunk Iránról, és aközött, ami valójában történik.
A kép és a valóság szinte semmilyen hasonlóságot nem mutat egymással. Mindez csak füst és tükörkép.
„Letörölték a térképről”
2008-as, Izrael és a civilizációk összecsapása című könyvemben rámutattam, hogy Izrael közel-keleti riválisáról mondott állításait nem lehet névértéken elfogadni – legkevésbé Izrael azon állítását, miszerint Ahmadinezsád egy zsidógyűlölő „új Hitler” volt.
Az Izrael által 20 évvel ezelőtt Ahmadinezsád népirtó szándékáról hangoztatott állítások közül sok egy beszéd félrefordításából eredt, amelyben az iráni vezető az 1979-es iszlám forradalmat vezető néhai Ruhollah Homeini ajatollahot idézte.
Nyugati politikusok és média szerint Ahmadinezsád Izrael „térképről való törlését” szorgalmazta – ezt széles körben Izrael elleni nukleáris csapásmérés törekvéseként ábrázolták.
Valójában Ahmadinezsád Homeini azon megfigyelését ismételgette, hogy Izrael nem maradhat fenn a végtelenségig egy illegitim zsidó felsőbbrendűséget hirdető állam formájában, amely elnyom egy másik népet. Rámutatott, hogy Izrael napjai rasszista államként meg vannak számlálva, akárcsak Dél-Afrika apartheid idején történtek.
Homeini kijelentése mögötti érzelemnek sokkal világosabbnak kellene lennie a jelenlegi körülmények között, amikor Izrael, és nem Irán az, amelyik azzal van elfoglalva, hogy embereket töröljön a térképről – Gázában és Dél-Libanonban.
Hasonlóképpen, Izrael és nyugati szövetségesei nagy feltűnést keltettek 2006-ban, amikor Ahmadinezsád egy széles körben félrevezető, „holokauszttagadó” konferenciának nevezett teheráni konferenciát szervezett. Valójában Ahmadinezsád egy provokatívnak – és egyesek számára sértőnek – szánt mutatványt szervezett, hogy megkérdőjelezze a nyugati tabukat Izraellel kapcsolatban, és aláhúzza a Nyugat képmutatását a muszlimokkal szemben.
Ahmadinezsád álláspontja kettős volt: először is, ha a muszlimoknak nincs joguk ahhoz, hogy a nyugatiak tiszteletben tartsák hitüket és érzékenységüket – amint azt a 2005-ös „dán karikatúra-ügy” és a Mohamed próféta karikatúráinak bemutatásával kapcsolatos „szólásszabadság” védelme is bizonyítja –, miért várhatnák el a nyugatiak, hogy az Izraellel és a holokauszttal kapcsolatos saját érzékenységeiket ne vitassák meg?
Azt a nyugati felfogást is elemezni akarta, hogy valaki másnak, a palesztin népnek, súlyos árat kell fizetnie, beleértve évtizedekig tartó kifosztást és bántalmazást, a Nyugat európai zsidók ellen elkövetett bűneiért.
Horrorshow
Az Iránnal kapcsolatos dezinformációnak már 2006-ban is szembetűnőnek kellett volna lennie, ha megfelelően tudósítottak volna róla – ahogyan most is annak kellene lennie, két évtizeddel később, amikor a nyugati újságírók a munkájukat végeznék, ahelyett, hogy gyorsíróként tevékenykedtek volna Izrael és a Fehér Ház számára.
A hazugságok, most is, mint akkor, ugyanazt a célt szolgálják: igazolni Irán lerombolását – majd szankciókkal, később illegális bombázással kiegészítve –, hogy megvédjék Izrael jogát arra, hogy következmények nélkül tiporhassa a régió embereinek életét.
Irán, amely most nem hajlandó elengedni a Hormuzi-szoros és a globális olajkészletek feletti fojtófogását, azt követeli, hogy az ár tartalmazza az Izrael által rendezett közel-keleti horrorshow amerikai támogatásának megszüntetését.
Elkényeztetett kisgyerekként vergődik Trump – miközben az olajpiacok volatilitását (ingadozását) kihasználja –, és megpróbálja ráerőltetni a régi szabályokat, holott a konfrontáció feltételei már nem tartoznak kizárólagos ellenőrzése alá.
Legújabb hisztije – amelyet Tel-Avivban legalább annyira kitaláltak, mint Washingtonban – az, hogy a legtöbb arab államot, beleértve Irán Perzsa-öböl menti szomszédait is, kényszerítsék az úgynevezett Ábrahám-megállapodások aláírására Izraellel. Ezt egy Iránt is magában foglaló regionális „békemegállapodás” kereteként mutatják be. Valójában ennek pont az ellenkezője igaz.
A megállapodások célja, hogy megszilárdítsák Izrael státuszát a Közel-Kelet legfőbb szereplőjeként, alárendelve az arab államok érdekeit Izrael érdekeinek, ezáltal elszigetelve Iránt a régióban, és a palesztin népet és Libanont a népirtó Izrael kegyelmére bízva.
Ez egy újabb szélhámosság, mint Trump „Béketanácsa”, amely az amerikai és izraeli bűnözői agressziót és népirtást béketeremtésnek álcázza.
Amit az elmúlt 20 év hazugságai és félrevezetései megpróbáltak eltitkolni, az egy egyszerű tény: nem Teheránt vezetik féktelen, népirtó megalománok, akik a régió és a világ biztonságát fenyegetik. Hanem Tel-Avivot és Washingtont.
Amióta a páros három hónappal ezelőtt megindította bűnös agressziós háborúját Irán ellen, Teherán visszafogottságot tanúsított, körültekintően cselekedett, és hajlandóságot mutatott a jóhiszemű tárgyalásokra. Kár, hogy a másik oldalon nincsenek felelős felnőttek, akikkel megállapodást köthetnének.
Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára
Szerkesztő által
Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.
Forrás: https://substack.com/home/post/p-200019242 Jonathan Cook 2026. június 1.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
