A Reichstag felett lobogtató Vörös Hadsereg zászlójának ikonikus fényképe a második világháború egyik legismertebb képe. Berlin bukását, a náci Németország vereségét és a Szovjetunió győzelmét szimbolizálja. Fotó: Jevgenyij Haldej

Május 8-án és 9-én az európai baloldali és progresszív mozgalmak megemlékeztek a Győzelem Napjáról – a fasizmus második világháborús vereségének 81. évfordulójáról. „A baloldal számára ez nem lehet pusztán az emlékezés aktusa” – írta az Európai Baloldal Pártja. „Ez egy felhívás a békés és antifasiszta Európáért folytatott küzdelem folytatására.”

A Győzelem Napja a náci Németország 1945-ös hivatalos kapitulációjára emlékezik, és a háború végét jelzi ebben a régióban, valamint a partizánok, a nemzeti ellenállási mozgalmak, a Vörös Hadsereg és a szövetségesek győzelmét. A nácik és fasiszták által az előző években elkövetett szélsőséges atrocitások – különösen a zsidók, romák, kommunisták és más csoportok tagjainak tömeges üldöztetése, kínzása és meggyilkolása – milliók halálát okozták, sokkal többen haltak meg harcokban és bombatámadásokban: csak a Szovjetunió 27 millió állampolgárt veszített a második világháborúban.

Az évforduló megünneplésére rendezvényeket szerveztek szerte a régióban. Sokan hangsúlyozták a fasizmus felemelkedéséhez vezető fejlemények, valamint a mai militarizáció és újrafegyverkezés közötti párhuzamokat, és sürgős cselekvésre szólítottak fel. Az Európai Baloldal a mauthauseni koncentrációs tábor túlélőinek szavait visszhangozta, akik felszabadulásuk után ezt fogadták: „Eltökéltek vagyunk abban, hogy folytassuk a küzdelmet az imperializmus és a nacionalista gyűlölet ellen. Célunk egy új, békés és szabadságban álló világ felépítése.”

Míg a progresszív erők a Győzelem Napját a jövőbeli cselekvésre vonatkozó tanulságnak tekintik, számos helyi, nemzeti és uniós szerv, bár hivatalosan elismeri a nap eredetét, egyidejűleg törölte a kommunista és ellenálló csoportok hozzájárulásait a hivatalos történelmi narratívákból. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Kaja Kallas, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kizárólag az Európa-napra összpontosított – amely ugyanebbe az időszakba esik –, és kiállították az EU zászlóit, valamint a blokk kimondott céljait: „egység, együttműködés és demokratikus értékek”. Egy sajtótájékoztatón Kallas kifejtette, hogy nem minden EU-tagállam ünnepelheti május 8-át és 9-ét Győzelem Napjaként, mivel szovjet múltjuk – amelyet Kallas „atrocitások” időszakaként jellemzett – ezt nem teszi lehetővé..

A berlini hatóságok hasonló megközelítést alkalmaztak, és ismét betiltották a szovjet és kommunista szimbólumok kiállítását a szovjet emlékműveknél tartott hagyományos ünnepségeken. A tilalom kiterjedt az orosz zászlókra és olyan dalokra is, mint a „Katyusa” és a „Kalinka”. „Mivel orosz katonák harcolnak a nácik ellen Ukrajnában, az orosz propaganda szerint közvetlen összefüggés van a fasizmus felett aratott második világháborús győzelem és az Orosz Föderáció által Ukrajnában vívott jelenlegi háború között” – írta a berlini rendőrség a tilalom bejelentésekor.

„A betiltás” – írta a Németországi Kommunista Párt (DKP) – „pofon mindazok arcába, akik a május 8-án és 9-én a berlini csatában elesett több tízezer szovjet katonának állítanak emléket a szovjet emlékműveknél. Ugyanakkor sértés azoknak a népeknek, akik a Vörös Hadsereg részeként vagy mellette felszabadították Európát a fasizmustól.”

„A szovjetellenes tilalmak és korlátozások ellenére alázattal emlékeztünk a Vörös Hadsereg elesett katonáira és családjaikra, akik mindent feláldoztak a német fasizmus elleni harcban” – tette hozzá a DKP.

Olaszországban, Rómában nagyszabású tüntetésre került sor, melynek célja a második világháború történelmi narratívájának visszaszerzése volt a revizionistáktól. Marta Collot, a Potere al Popolo munkatársa hangsúlyozta a világszerte – különösen Palesztinában és Kubában – zajló népi küzdelmekkel való szolidaritás fontosságát, ihletet merítve a kommunista mozgalmak és aktivisták áldozataiból. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a kommunisták és a partizánok adták életüket a fasiszta erők ellen harcolva, egy más világ víziójától vezérelve.

„Ők azok, akik milliókat szabadítottak ki a szegénységből” – mondta. „Ők azok, akik hiszik, hogy a barbársággal szemben az emberi méltóság minden haszonnal szemben elsőbbséget élvez.”

„A szocializmus és a kommunista férfiak és nők arra emlékeztetnek minket, hogy mindig van alternatívája a barbárságnak; hogy van egy vízió – és hogy szükségünk van rá –, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elképzeljünk egy másfajta világot, hogy aztán felépíthessük azt” – tette hozzá Collot. „A barbársággal szemben a kommunizmus az egyetlen lehetséges alternatíva.”

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó