A Le Figaro egy igazi mesét mesél el nekünk május 12-én.

Megtudjuk, hogy egy „magas rangú dél-koreai tisztviselő” – és nem is akármilyen: Kim Yong-beom úr, az elnök politikáért felelős kabinetfőnöke – egy „nemzeti osztalék” rendszerét javasolja a kapitalista profit (kis) részének újraelosztására a nép között. Aggódik amiatt, hogy a „társadalmi polarizáció” súlyosbodhat egy olyan időszakban, amikor a koreai gazdaság jelentős fellendülést tapasztal, amelyet különösen a Samsung és az SK Hynix eredményei táplálnak, amelyek nagy teljesítményű mesterséges intelligencia chipjei hatalmas profitot termelnek.

„A szuperprofit egy részének felhasználása a jelenlegi generáció társadalmi stabilitásának garantálására (…) szintén a rendszer fenntartási költségeinek egyik formája” – magyarázta Kim Yong-beom úr. Ez egy jól bevált paternalista vállalati zsargon: minden kézben van, vannak „karbantartási költségek” a gépekért, az energiáért stb. És a „társadalmi fenntartásért”? Egy kis pénz, amit a munkavállalóknak újraosztanak, és működik.

Egyébként a Le Figaro arról számol be, hogy a Samsung Electronics szakszervezet követeléseket nyújtott be, és hogy a közvetítést erre a keddre tűzték ki.

Valóságos mese: profit, társadalmi fenntartás, közvetítés… és végül társadalmi béke?

Ugyanebben a témában a Les Échos egy kicsit más verziót kínál. A Les Échos az a kapitalista napilap, amely őszintén beszél. Azt írja, hogy a Samsung éppen most lépett be a nagy piaci kapitalizációjú cégek nagyon exkluzív klubjába, meghaladva az 1 billió dollárt. Ezt a küszöböt világszerte mindössze tizenkét multinacionális vállalat (többnyire amerikai) érte el, köztük az Nvidia, az Apple, a Microsoft stb.

De a Les Échos pontosítja: „a Samsung Electronics üzletére leselkedő fő fenyegetés könnyen belső lehet.” Az elégedetlenség egyre nő a dél-koreai óriás gyáraiban és irodáiban. Az alkalmazottak a létrehozott érték igazságosabb elosztását követelik, a chiprészleg teljesítményéhez kötött bónuszokkal, és azzal fenyegetőznek, hogy május 21-től tizennyolc napig sztrájkolnak. Ez a történetnek az a része, amelyről a Le Figaro „elfelejtett” beszámolni: a sztrájk!

Ez tehát nem pusztán közvetítés és „rendszerfenntartási költségek” kérdése! Ez osztályharcról szól; egy tizennyolc napos sztrájk bejelentése vezet el a szuperprofit (szerény) elosztására vonatkozó javaslathoz.

Bármi is legyen ennek a történetnek a vége (amelyre a következő számokban visszatérünk), emlékeztet minket egy igazságra: a munkavállalók vásárlóerejének növelése osztályharc kérdése. Csak a szakszervezet sztrájkról szóló döntése kényszerítette a Samsung vezetőségét és a Koreai Köztársaság elnökét arra, hogy a szuperprofit egy kis részének újraelosztása felé lépjenek.

A koreai történelemnek ez a része nem mese. Ez a valóság Koreában, ahogy a világ minden táján.