Bendlerblock, április 22., 9.30 óra: Boris Pistorius (SPD) hadügyminiszter, kedvenc tábornoka, Carsten Breuer segédletével, gyülekezőt fújta a nagyterembe. Aki csak számított a berlini sajtóban, hegyezett ceruzával és nyitott fülekkel jelent meg, hogy megtudja, mi lesz a Bundeswehrrel, a „hatalmas konténerhajóval …, amelyet nyílt tengeren, teljes menet közben újítanak fel alaposan” (Breuer). A Bundeswehr „új katonai stratégiáját”, egy „nagy előrelépést” jelentő bejelentést vártak, röviden: a „menetparancsot a következő évtizedekre” (Berliner Zeitung).
A médiaképviselőknek előre kiosztott, fényes papírra nyomtatott, 40 oldalas füzet sok színes képet tartalmazott német tengeralattjárókról ellenséges vízeken, esküt tevő katonákról és gonosz orosz rakétákról, amelyeket a moszkvai Vörös téren vonultatnak fel. A mindössze 15 oldalnyi szöveg a harcképesség jelszavait ismételte, amelyeket minden újságolvasó és esti híradót néző négy éve a teljes unalomig ismer. Olyan militarista álmokról van szó, mint „Európa legerősebb konvencionális hadserege”, a „cél létszám legalább 460 000 katona”, vagy az eddig beteljesületlen vágy, hogy „több száz vagy akár ezer kilométerre” lévő célpontokra rakétákat lőhessenek ki. Számos kérdés adódott volna, de az egységfrontba tömörült médiaképviselők hallgattak.
A londoni, párizsi és varsói imperialista riválisok szkepticizmussal figyelik az új német vezetői igényt. A Bundeswehr 370 000 katona fölé emelése egyértelműen sérti a nemzetközi jogi kötelezettségeket (az 1990. szeptemberi „2+4 szerződés” 3. cikke). Különböző NATO-stratégiai dokumentumokból kiolvasható, hogy a Németországból indított közép-hatótávolságú rakéták Oroszország elleni bevetése nem védelem, hanem támadás lesz. A kilövésük elsődleges célja az orosz rakétasilók célkeresztbe vétele és megsemmisítése, mielőtt azokból állítólag NATO-területre lőnének. A precíziós csapás másodlagos célja a katonai jelentőségű kiemelt célpontok megsemmisítése marad. Már a „Nemzeti Biztonsági Stratégiáról” szóló dokumentum (2023. június) is lelkesedett a „jövőbeli képességeket jelentő, távolságtartó precíziós fegyverekért”. Semmi új tehát a Pistorius-házból, az elégedett összegzése sem lehetett meglepetés: „Megvan a tervünk, megvan a forgatókönyvünk, megvan az időbeosztásunk, megvan a pénz…”
Másnap a polgári lapokban a taz-tól a FAZ-ig lehetett olvasni a jól ismert frázisokat, amelyeket a stratégiai füzetből másoltak le. Az elégedetlenség mégis elterjedt a médiaképviselők körében – derítette ki a „Redaktionsnetzwerk Deutschland” (RND): „Boris Pistorius védelmi miniszternek a Bundeswehr jövőjéről tartott sajtótájékoztatója után sok tanácstalan újságírót lehetett látni.” Tanácstalanok voltak, mert sekélyes kérdéseiket – hogy hány harckocsi lesz 2029-ben, és pontosan mire költenek milliárdokat – azzal hárították el: „Szigorúan titkos – különben felvennénk Putyint is az e-mail-címjegyzékünkbe.” Ez a megjegyzés annyira arrogáns volt, amennyire nevetséges, de sokkot okozott az „oknyomozó újságírók” körében.
Pedig (még) viszonylag egyszerű nyomon követni a fegyverek, eszközök és felszerelések gyártási számadatait. A megrendeléseket az érintett cégek reklámcélokra széleskörűen nyilvánosságra hozzák, a tőzsdén jegyzett vállalatoknál, mint a Rheinmetall hadiipari cég, tudatosan a „részvényesi fantázia” felkorbácsolására használják. Amikor a harcképesség milliárdos sírba tett pénzösszegeiről van szó, a kívánt létszám szempontjából nem érdektelen a jelenleg legyártott 305 000 „ballisztikus alsónemű”, a 338 000 hátizsák és a 313 000 harci sisak sem. Még inkább a 687 további Puma gyalogsági harcjármű beszerzése (15 milliárd euró), az évi legalább 100 új Leopard 2A8 megrendelése (darabonként 15 millió euró), a 155 mm-es tüzérségi lőszerek éves gyártásának 2027-ig 1,1 millió darabra történő növelése (8,5 milliárd euró) és a 2029-ig tervezett 2500 Boxer kerékpáncélos, amely 8 milliárd euróba kerül. A következő háború előkészítésének részletei e számok fényében valóban nem titkok.
Ami a „rejtést és megtévesztést” illeti: még ha a Pistorius-füzet 12. oldalán lévő fotót („fenyegetettségi környezet”) megfelelően be is állították és kivágták, gyorsan felismerhető, hogy a Szovjetunió náci Németország felett aratott győzelmének 78. évfordulója alkalmából rendezett díszszemle egy részletét mutatja. Hogy is volt ez – ki is támadott meg akkor kit?
forrás: Unsere Zeit
írta: Ralf Hohmann
