Katonák biztosítják a korábban evakuált ciszjordániai Sa-Nur települést 2025-ben meglátogató telepeseket. Fotó: Gil Cohen-Magen
Azt gondoltuk, hogy az emberrablások és az azokkal való förtelmes kereskedelem Izrael nekrofíliájának legsúlyosabb tünetei. Legalábbis ezt gondoltuk egészen a hétvégéig.
A nekrofília egy szexuális deviancia, amelyet a holttestek iránti vonzalom jellemez. A pszichiátria bibliája, a Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve, vagyis a DSM szerint a nekrofilek összetett mentális és szexuális zavarokban szenvednek, és örömüket lelik abban, ha valakivel, aki tehetetlen: egy ellenállni képtelen holttesttel folytatnak vagy néznek szexuális aktust. Az orvosi szakirodalom nem tekinti járványnak, és nincsenek írásos feljegyzések olyan kultúrákról vagy egész országokról, amelyek ettől a betegségtől szenvedtek volna.
Aztán jött Izrael. Egy olyan állam, amely kifakult céljai érdekében elrabol és megtart több száz holttestet, egy olyan állam, amelyet súlyos betegség sújtott.
Az eltérés normává vált. A tabut legitimálták. Lehetséges, hogy Izrael állam és a megszállás bajainak megvitatásakor a DSM-et (kézikönyv, amely meghatározza és osztályozza a mentális zavarokat- ford.) kell használni az állami nekrofília akut esetének diagnosztizálására.
A zsidó élet az udvarias Kanadában „a gyűlölet rémképévé” vált
A kezdetek ígéretesebbek voltak. Amikor Izrael 1948-ban 418 palesztin falut rombolt le, minden irányba kiűzve lakóikat, és emléküknek minden nyomát eltörölve a föld színéről, gondosan ügyelt arra, hogy temetőiket érintetlenül hagyja.
A Sin Bét biztonsági szolgálat központjának parkolójában még mindig található egy bekerített és elhanyagolt temető, amely ahhoz a palesztin faluhoz tartozott, ahol az épület épült – egy utolsó emlékmű, ahová tilos a belépés. A felvilágosodás és mások érzései iránti tisztelet képét keresve a fiatal Izrael tiszteletben tartotta a halott palesztinok méltóságát. Az élők esetében ez már kevésbé volt így.
Fotó: TomerAppelbaum A Sa-Nur telepesek áprilisi érkezésének tiszteletére rendezett ünnepség.
Sok vér folyt azóta a háborúk és megszállások lövészárkaiban – ki emlékszik már arra, mit tettünk 1948-ban –, és a temetők elvesztették sérthetetlenségüket. Gázában, Libanonban és más pusztítás helyszínein semmi előnye nincs annak, ha valaki halott palesztin.
A halottak méltósága csak a zsidókat illeti, aprólékosan gondoskodva számukra egy „zsidó sírról”. Pokoli őrületet fogunk kelteni egy zsidó holttest maradványai felett, amíg el nem temetik, miközben pusztítás helyszíneit hagyjuk magunk után, amelyek alatt több száz palesztin holttest fekszik, az ég madarainak és a föld kutyáinak prédájául.
Azt gondoltuk, hogy az emberrablások és az azokkal való förtelmes kereskedelem Izrael nekrofíliájának legsúlyosabb tünetei. Legalábbis egészen a hétvégéig ezt gondoltuk.
Pénteken a Sza-Nur település telepesei arra kényszerítették a ciszjordániai al-Aszasza falu lakóit, hogy ássanak ki egy frissen eltemetett holttestet, azzal az indoklással, hogy az „túl közel van a településhez”.
A Haaretz riporterei, Matan Golan és Bar Peleg leírták, hogyan érkeztek a temetés után – melyet a hadsereg engedélyezett – a nekrofilek ásószerszámokkal felfegyverkezve a sírhoz, és elkezdték ásni a földet azzal a szándékkal, hogy kihantolják a holttestet.
Az Izraeli Védelmi Erők katonáit lefényképezték, amint ujjukat sem mozdítva figyelik ezeket a halálvágyó egyéneket, csatlakozva a nekrofilek izgalmához. Végül arra kényszerítették a gyászoló falusiakat, hogy elvigyék a holttestet, és máshol temessék el.
Palesztinok emelték ki a holttestet a sírból Sa-Nur közelében, Ciszjordániában, pénteken. Forrás: Izrael szerzői jogi törvényének 27a. szakaszával összhangban felhasználva.
Feltételezhetjük, hogy a telepesek úgy hitték, egy palesztin holtteste beszennyezi szent településüket, ezért kötelességük volt azonnal eltávolítani az utálatosságot. Ha megtehették volna, szemétdombra dobták volna. Mert mit ér egy palesztin élet ennek a söpredéknek, és mit ér a holtteste? Képzeljük csak el, ahogy palesztinok áskálnak egy temetőben, és kiásnak egy szent zsidó testet.
A Sa-Nur település újjáépítése Ciszjordánia északi részén a történet legnagyobb utálata. Ez a gyönyörű földterület termékeny földjeivel és virágzó zöldségeskertjeivel volt az egyetlen hely, amely megmenekült a fák kitépésétől, a gyújtogatástól és a fosztogatástól.
Kapcsolódó cikkek
- Palesztinok halottainak fogva tartása: egykor stratégia, most megtorlás - Haaretz Szerkesztőség
- Miközben minden szem Iránra szegeződik, a zsidó terrorizmus egyre erősödik Ciszjordániában – Haaretz Szerkesztőség
- Egy olyan országban, amely szentesíti a halált, az eltűnt pilóta felesége igazi felüdülés. Sebastian Ben-Daniel (John Brown)
Tudtuk, hogy Sa-Nur visszatérése az ellopott földjeire ennek a különleges és lélegzetelállító területnek a végét jelenti. De el sem tudtuk volna képzelni, hogy a telepesek egy nekrofil cselekedettel kezdik a bántalmazást.
A halottat máshol temették el, szeretteit totálisan megalázták, és az elhunyt méltóságát lábbal tiporták. A telepesek egy újabb eredményt ünnepeltek. Az izraeli hadsereg, mint általában, teljes mértékben bűnrészes volt ebben a gyalázatban. Feltételezhetjük, hogy a telepesek és a katonák minden lehetséges örömüket lelték ebben a cselekedetben: ásás, egy holttest kiásása és eltávolítása. Pontosan ezt szeretik tenni az élő falusiakkal is.
Forrás: https://www.haaretz.com/opinion/2026-05-09/ty-article-opinion/.premium/in-the-west-bank-even-the-dead-cant-rest-in-peace/0000019e-0e2b-dfef-a9df-aebb6b350000?utm_source=mailchimp&utm_medium=email&utm_content=author-alert&utm_campaign=Gideon+Levy&utm_term=20260510-00:18 2026. május 9.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
