„A rövid távú szerződések robbanásszerű növekedése alapvető tendencia” – hangsúlyozza a Challenges című munkáltatói magazin, amely feltűnő adatokat mutat be:

az elmúlt huszonöt évben a határozott idejű szerződések és az ideiglenes munka aránya a teljes foglalkoztatáson belül megduplázódott, és 2025-ben elérte a közel 10%-ot. 2024-ben 41,8 millió alkalmazottat vettek fel határozott idejű vagy ideiglenes szerződéssel, szemben a 4,4 millió állandó szerződéssel.

Olyannyira, hogy „a rövid távú szerződések a toborzás normájává váltak”. A fiatalok számára ez a „norma” gyakran a legjobbat jelenti, amiben reménykedhetnek. A hanyatló kapitalizmus és a szolgálatában álló Macron-Lecornu kormányzat a fiatalokat munkanélküliség, rosszul fizetett vagy fizetetlen gyakornoki állások, rövid távú részmunkaidős állások és legjobb esetben rövid távú szerződések kombinációjára kárhoztatja (prekaritás). Ez a bizonytalanság évekig is eltarthat, megakadályozva őket abban, hogy életet építsenek, és gyakran arra kárhoztatja őket, hogy érett öregkorukig a szüleik otthonában maradjanak, az ezzel járó összes frusztrációval együtt.

Két bővülő ágazat áll szemben ezzel a trenddel. A halál két ágazata. A kábítószer-kereskedelem hivatalosan több mint 250 000 embert foglalkoztat az országban, drámai következményekkel járva minden területen. És akkor ott van a háború. A középiskolai "védelmi" óráktól a hadseregben végzett megfigyelő gyakorlatokig van egy olyan ágazat, amely rövid, félig rövid, majd hosszabb távú szerződések széles skáláját kínálja, néha akár életfogytiglani szerződéseket is. A bevonuló fiatalembernek mindent megígérnek: képesítést, kalandokkal teli életet, utazást, egzotikumot, a fegyverek testvériségét.

Ne tévedjünk: ennek célja van.

Németország visszaállítja a kötelező katonai szolgálatot, és megtiltja, hogy a 17 és 45 év közötti férfiak három hónapnál hosszabb időre elhagyják az országot a katonai hatóságok előzetes engedélye nélkül.

Az Egyesült Államokban a Trump-adminisztráció az év végére arra készül, hogy visszaállítsa a hírhedt emlékű sorozási kötelezettséget: a vietnami háború (1955-1975) alatt közel 60 000 fiatal amerikai halálát és több százezer túlélő helyrehozhatatlan sérüléseit okozta.

Ki hinné el, hogy a kötelező katonai szolgálat következő lépését nem készítik elő Franciaországban is, hogy részt vegyenek Trump és Macron katonai kalandjaiban?

A fiataloknak joguk van a jövőhöz: valódi munkához, valódi bérhez, valódi élethez.

Senki sem nevezheti magát a béke támogatójának, ha távol marad a mozgósítástól, amely a

francia flotta és csapatok Közel-Keletről való kivonását kikényszeríti, és ezáltal Macron háborús politikájának visszavonására irányul.

Soha ne feledjük: Franciaország (és más országok) munkásai és fiataljai számára az ellenség nem az iráni, nem is az orosz vagy más országok munkásai és fiataljai; az ellenség a saját országunkon belül van, a kormányunk.

Forrás: La Tribune des Travailleurs 536. sz.