A Hormuzi-szoros az űrből nézve. Fotó: NASA

A geopolitikai zsenialitás kiszabadult a palackból: a földrajzi adottságok kihasználásával a globális kereskedelem megzavarására az országok viszonylag alacsony költségek mellett erősíthetik stratégiai pozíciójukat.

Alex Mills, Atlanti Tanács , 2026. március 12.

 Az Irán elleni fellépések minden egyes napjával, a puszta erőszakkal elért hatalmas sikert hirdető, zavaros sajtótájékoztatókkal a Trump-adminisztráció küzd a látszat fenntartásáért. Az egzisztenciális lemorzsolódás megközelítésével a teheráni klerikális rezsim most sokkokat és bizsergést okoz a globális piacon, ott csap le, ahol a legerősebb a befolyása: a benzinkútnál, a pénztárgépnél, a farzsebnél. Rakétái, drónjai vagy lövedékei talán nem érik el az Egyesült Államokat vagy Ausztráliát, de pánik van kialakulóban.

Már a hajózási támadás előtt (a fenyegetésből semmi sem lett) a Hormuzi-szoros már kiürült. A veszteségektől tartva a nagyobb hajózási cégek, mint például a Maersk, a Hapag-Lloyd és a CMA CGM, beszüntették az áruk szállítását a vízi utakon. A háború február 28-i kezdete óta a szoroson át történő áruszállítás gyakorlatilag megszűnt. Ez a feltételezett lezárás veszélyezteti a világ olajkészletének egyötödét, a cseppfolyósított földgáz globális kereskedelmének egyötödét, valamint a vegyi anyagok, köztük az alapvető műtrágyák globális részesedésének mintegy 13%-át. Az olajszállító tartályhajók fuvardíjai, a háborús kockázati biztosítási díjak és a tengeri üzemanyag költségei mind meredeken emelkednek.

Abbas Araghchi iráni külügyminiszter elégedettséggel teli közösségi médiás bejegyzése ragadta meg a hangulatot: „Az Epikus hadművelet 9. napja után az olajárak megduplázódtak, miközben minden árucikk ára az egekbe szökik. Tudjuk, hogy az Egyesült Államok az olaj- és nukleáris telephelyeink ellen áskálódik abban a reményben, hogy megfékezheti a hatalmas inflációs sokkot. Irán teljes mértékben felkészült.” Azt is ígérte, hogy Irán „sok meglepetést tartogat”.

Március 11-én az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) Khatamal-Anbiya főhadiszállásának szóvivője határozottan kijelentette, hogy minden Izraelhez, az Egyesült Államokhoz vagy szövetségeseikhez köthető hajót „jogos célpontnak tekintenek”. Elutasította az áremelkedések elnyomására irányuló erőfeszítések hatékonyságát is. „Nem lesz lehetséges mesterségesen csökkenteni az olaj árát. Várhatóan hordónként 200 dolláros olajárral kell számolni” – figyelmeztetett. „Az olaj ára a regionális biztonságtól függ, és önök a régió fő bizonytalansági forrásai.”

Az olajár emelkedésének megállítására tett kísérletet a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 32 tagállama, amikor 400 millió hordó olaj kibocsátásáról döntött. „Ez egy jelentős intézkedés, amelynek célja a piaci zavarok közvetlen hatásainak enyhítése” – magyarázta Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója beszédében. „De, hogy világos legyen, az olaj- és gázáramlás stabil állapotának helyreállításához a legfontosabb a Hormuzi-szoroson keresztüli tranzit újraindítása.”

Március 11-én és 12-én, látszólag ennek az ellenlépésnek az ellensúlyozására tett kísérletként az IRGC – Forradalmi Gárda, iráni fegyveres alakulat - betartotta szavát, és mintegy hat hajót támadott meg lövedékekkel és robbanóanyaggal megrakott, pilóta nélküli felszíni hajókkal. A célpontok között volt a Marshall-szigetek zászlója alatt hajózó Safesea Vishu és a máltai zászló alatt hajózó Zefyros, amelyek egyaránt Irakból szállítottak üzemanyagot. A thai zászló alatt hajózó Mayuree Naree szárazáru-szállító hajót „két ismeretlen eredetű lövedékként” emlegetett lövedék találta el. Aknákat is bevetettek, hogy tovább bonyolítsák a tranzit kilátásait.

Donald Trump elnök és tisztviselői az áremelkedésekre adott válasza a kérlelhetetlen fantáziaé. „Az olaj- és gázárak közelmúltbeli emelkedése átmeneti” – jelentette ki Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára –, „és ez a művelet [Irán megtámadása] hosszú távon alacsonyabb gázárakat eredményez.” Chris Wright energiaügyi miniszter szintén indokolatlanul bízott abban, hogy az ársokkok „hetekig, nem hónapokig” fognak eltartani.

Miután március 10-én részt vett egy titkosított és látszólag zavaros tájékoztatón a háborúról, Chris Murphy connecticuti demokrata szenátort a történtek nem hatották meg. „Nem tudok részletesebben belemenni abba, hogyan szűkíti Irán a szorost” – árulta el – , „de elég annyi, hogy jelenleg nem tudják, hogyan lehetne biztonságosan újra megnyitni.” Ez „megbocsáthatatlan, mert a katasztrófa ezen része 100%-ban előre látható volt”. A kormányzat elsődleges háborús célja, ahogy Murphy megértette, „sok rakéta, hajó és dróngyár megsemmisítése” volt. Keressenek látnokokat.

Az elidegenedett valóságról szóló Trump-krédó figyelmen kívül hagyja a szoros lezárásának és a háborúnak egyre növekvő és tartós következményeit. A tartályhajók felhalmozódása a vízi út mindkét oldalán növekszik. A kikötők túlzsúfoltak a túlórázó hajók miatt. Az iráni támadások és a folyamatos lezárások által sújtott olaj- és gázkitermelést olyan államokban kell újraindítani, mint Katar, Bahrein, Irak és Szaúd-Arábia. Anas Alhajji, a globális energiapiacok szakértője komor elemzést nyújt: „A háború befejezése nem jelenti a válság végét. Vannak olyan országaink, amelyek szó szerint leállították a termelést, mert a tárolóik megteltek. Időbe telik, hogy az olajkészleteket visszaállítsuk a válság előtti szintre. Különösen a [cseppfolyósított földgáz] esetében nagyon hosszú időre van szükség.”

Amikor arról kérdezték, hogy a hajóknak továbbra is bátran kell-e átkelniük a Hormuzi-szoroson, Trump alaptalan optimizmussal válaszolt. „Szerintem igen. Szerintem nagy biztonságban fogják túlélni.” Az Irán által a hajózás ellen indított újabb csapások, amelyeket az USA-Izrael hadjárat költségeinek töredékéért indítottak el Irán ellen, az árak kérlelhetetlen emelkedésével párosulva, mást sugallnak. E tekintetben legalábbis a gazdaság bizonyulhat a sors kezében.

A SavageMinds olvasók által támogatott. Ha új bejegyzéseket szeretne kapni és támogatni szeretné magazinunkat, fontolja meg, hogy fizetős előfizetővé válik.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-190812086 2026. március 13.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó