Kép: Patrick Pleul/dpaA valóságban senkit sem látnak itt szívesen: A központi bevándorlási hatóság létrehozása Frankfurtban (Odera) (2025. december 9.)

Interjú: Alexander Yendell -el 2026.03.10. Alexander Yendell szociológus, és a Lipcsei Egyetem Társadalmi Kohézió Kutatóintézetében dolgozik.

Egy új, nagyszabású tanulmány elsősorban a diszkrimináció strukturális kockázatait tárja fel – magyarázza Alexander Yendell.

Intézményes rasszizmus

Ön két alprojektben is részt vett egy nagyszabású, a német hatóságok intézményes rasszizmusát vizsgáló tanulmányban, és a publikált eredmények fényében a rasszista diszkrimináció „strukturális kockázatairól” beszél. Ez azt jelenti, hogy a probléma kevésbé az egyéni „rossz almákkal” van?

A jelentés rámutat, hogy a diszkrimináció nem kizárólag az egyéni attitűdöknek tulajdonítható, hanem gyökerezhet a rutinokban, a mérlegelési szabadságban, az átláthatóság hiányában és a szervezeti kultúrában is. Az egyenlőtlenség strukturális kockázatai különösen ott merülnek fel, ahol a döntések értelmező jellegűek, például szankciók, ellenőrzések vagy tartózkodási kérdések esetén. Még kifejezett rasszista szándék nélkül is előfordulhatnak diszkriminatív hatások, ha az intézményi keretek megfelelő kiskapukat hoznak létre. Ezért kulcsfontosságú megvizsgálni a döntéshozatali struktúrákat annak megállapítása érdekében, hogy szisztematikusan okoznak-e diszkriminatív hatásokat.

Hogyan magyarázza a diszkriminációról szóló bejelentett tapasztalatok magas számát, különösen a muszlimok körében?

A magas szintű tapasztalatot reálisnak tartom. A hatóságokkal való kapcsolatok aszimmetrikusak; a döntések gyakran egzisztenciális kérdéseket érintenek, mint például a lakóhely, a juttatások, a biztonság vagy a társadalmi részvétel. Ilyen helyzetekben a társadalmi sztereotípiák különösen erős hatással bírnak. Ugyanakkor reprezentatív tanulmányok évek óta kimutatták, hogy a muszlimellenes attitűdök széles körben elterjedtek Németországban. Ezért nem meglepő, hogy ezek intézményi kontextusban is megnyilvánulhatnak. A diszkrimináció tapasztalatai gyakran olyan konkrét közigazgatási helyzetekhez kapcsolódnak, amelyekben van mozgástér a mérlegelésre.

Milyen szerepet játszanak a politikai keretek és a társadalmi véleményklíma a hatóságok rasszista gyakorlataiban?

A migrációról, a biztonságról vagy az „integrációs hiányosságokról” szóló politikai diskurzusok alakítják az elvárásokat, a problémaleírásokat és a prioritásokat a közigazgatáson belül. A társadalmi légkör befolyásolja, hogy mely kérdéseket tekintenek problémásnak, és mennyire érzékenyen kezelik a diszkriminációs kockázatokat. A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy ahol az egyenlőségi kötelezettségek jogilag kötelező érvényűek és intézményesítettek, mint például az Egyesült Királyságban a közszféra egyenlőségi kötelezettségével, ott a strukturális tanulási folyamatokat szisztematikusabban indítják el. Ez nem jelenti azt, hogy ott nem léteznek problémák, de a reflexió intézményi mechanizmusai szilárdabban megalapozottak.

Lát-e bizonyos strukturális problémákat bizonyos hatóságoknál, például a rendőrségnél vagy a bevándorlási hatóságoknál?

Ahol a hatóságok széleskörű beavatkozási és döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek, a strukturális kockázatok különösen jelentősek. A tanulmány azt is kimutatja, hogy a probléma kevésbé az egyes „problémás hatóságokról” szól, mint inkább olyan konkrét strukturális jellemzőkről, mint a mérlegelési jogkör, az eljárások szabványosítása, a túlzott munkaterhelés vagy a független panasztételi mechanizmusok hiánya. Ezek a tényezők az egyes alkalmazottak hozzáállásától függetlenül diszkriminatív hatásokat válthatnak ki.

Hogyan értékeli a kormány és más intézmények reakcióját a tanulmányra?

A jelentés 2024 végén készült el; a publikálása több mint egy évet vett igénybe. Egy ekkora léptékű projekt esetében kulcsfontosságú az időben történő és átlátható kommunikáció – beleértve a nyilvánosságot és a kutatást finanszírozó adófizetőket is. Véleményem szerint a publikáció kommunikációja nem volt olyan széleskörű, mint ami egy 23 alprojektből és jelentős finanszírozással rendelkező tanulmány esetében megfelelő lett volna.

Amikor strukturális diszkriminációs kockázatok állnak fenn, az emberek anyagilag, társadalmilag és pszichológiailag is szenvednek. Ezt a szenvedést nem szabad relativizálni vagy lekicsinyelni. Azok, akik kommunikációjukban lekicsinylik a problémát, kockáztatják, hogy marginalizálják az érintettek tapasztalatait. Az állami intézményekbe vetett bizalom csak ott alakul ki, ahol a problémákat megnevezik és komolyan veszik. Nem a felelősségre vonásról van szó, hanem arról, hogy hajlandóak vagyunk következtetéseket levonni az empirikus eredményekből.

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/518892.institutioneller-rassismus-welche-faktoren-bef%C3%B6rdern-rassismus-in-den-beh%C3%B6rden.html

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó