Az állami adóépület Teheránban, 2026. január 19-én látható, miután tűzvész elpusztította az iráni fővárosban a közelmúltban az ország gazdaságának romlása miatt kitört tüntetések során. Fotó: Majid Asgaripourvia

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának átnevezése hadügyminisztériumra – sokan egyetértettek – az őszinteség jegyében történt, a maszkok és az orwelli beszéd levételét jelentette. Pontosan azt kapjuk, amit ígérnek és amit látunk.

A NATO, azaz az európai szövetségesek (és Kanada is) alkalmazkodott a Pentagon és a Fehér Ház militáns retorikájához, még akkor is, ha a katonai fenyegetés a saját területi integritásukat célozza. De ez nem új keletű: a katonai fenyegetések és beavatkozások nyelvezetének normalizálása régóta az egyetlen mechanizmus az „amerikai nemzeti érdekek védelmére”. Nem emlékszem, hogy valaha is másképp lett volna… Valójában a legutóbbi választásokon a demokrata jelölt, Kamala Harris megfogadta, hogy főparancsnokként biztosítani fogja, hogy az Egyesült Államok megtartsa „a világ legerősebb, leghalálosabb harci erejét”.

Ezért a trumpizmus és globális katonai menetelése miatti kétségbeesés nem vezethet arra a következtetésre, hogy „a másik lehetőség jobb lett volna”. Az amerikai probléma – és a globális problémánk – az, hogy a többi lehetőséget szándékosan eltávolítják a színpadról, mivel hiteltelenek és „nem választhatók meg”. Tehát legyünk világosak még egyszer: az Egyesült Államoknak soha nem volt igazán békés elnöke, viszont van egy sor érett háborús bűnöse véres kezűekkel.

Természetesen első pillantásra ironikusnak tűnik, hogy miután létrehoztak egy Béketanácsot, egy kormányzat egy másik ország, Irán elleni közvetlen támadást rendel el. És ez nem az első alkalom. Hogy világos legyen, a Béketanács csak egy látszat, hogy legitimálja a népirtást és befejezze azt. Egy Al Jazeerának adott interjúban Törökország külügyminisztere, Hakan Fidan figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok Irán elleni támadása „rossz” lenne, és felszólította Washingtont és Teheránt, hogy diplomáciai úton és fokozatosan rendezzék a problémáikat. Ugyanez a személy írta alá Trump „Békechartáját” néhány nappal korábban!!

Trump ambíciói a béke megteremtésére világszerte ugyanilyen szörnyűek. Ha figyelembe vesszük azt, ami Minneapolisban történik (és nemcsak ott, hanem ott is, ahová a média és a közvélemény tekintete irányul), akkor az amerikai politika fasiszta tendenciáinak kérdése jogossá válik. Az egyetemi politikatudomány első tanulsága az, hogy „a külpolitika a belpolitikából fakad – és fordítva”. Ezek minden politika sziámi ikrei, függetlenül attól, hogyan mutatják be a választóknak.

Sajnos az amerikai közvélemény mindig is jobban aggódott a saját jóléte miatt, függetlenül attól, hogy milyen árat fizetnek más népek és helyek, amelyeknek a nevét még ki sem tudják mondani, nemhogy a térképen elhelyezni. Most jogosan tiltakoznak az ellen, amit sokan közülünk már régóta előre jeleztünk: eljön a nap, amikor értetek jön, és senki sem lesz, aki megvédjen benneteket! Most eljött.

Ez azonban nem akadályozza meg a főparancsnokot, akinek a Kongresszus gyakorlatilag minden hatalmat átadott, abban, hogy végrehajtási utasításokkal és rendeletekkel uralkodjon – még a külpolitikában is –, és új háborúkat indítson. Egy hatalmas armada, ahogy azt a Truth Social profilján is bejelentette, kijelölte az irányt Irán számára. Gyorsan, nagy erővel, lelkesedéssel és céltudatossággal halad. Amit nem mond ki, de a világ tudja, az az, hogy az „Irán balkanizálásának” (azaz a volt Jugoszláviához hasonlóan történő elpusztításának) vágya mögött a sziámi ikertestvér, Israel áll.

Az Európai Unió a maga módján részt vesz a háborúban és áldását is adja rá: a hírek szerint „az iráni tüntetőkkel szembeni fellépés fordulópontot jelentett az európaiak számára. Ezért sikerült tegnap felülkerekedniük a nézeteltéréseiken, és úgy döntöttek, hogy szankciókat vetnek ki az Iráni Iszlám Forradalmi Gárdára (IRGC).”

Ha tegnapig egy legitim elnök elrablása sokkoló volt, most először egy szuverén ország fegyveres erőit (amelyeknek egyébként az ENSZ Alapokmányának 51. cikke értelmében joguk van az önvédelemhez) „terrorszervezetnek” nyilvánítják. Ha információkat keresünk az iráni Iszlám Forradalmi Gárdáról (IRGC), azonnal olyan narratívákkal találkozunk, amelyek szerint ez egy ajatollah vezetése alatt álló félkatonai erő, amely csupán a fegyveres erők része. Ismét a narratívák régi csatája: Iránt azonnal démonizálják, pedig az ország soha nem követett el agressziót más állam ellen. A hivatalos iráni retorikában a Forradalmi Gárda egy „népi intézmény”; önkénteseket toboroz, és részt vesz természeti katasztrófákban, mentési műveletekben, világjárványokban és egyebekben. Más szóval, a hadsereg, a polgári védelem és a hazafias, birodalomellenes mozgalom kombinációja. Emlékszem, hogy régen a jugoszláv védelmi erőket is hasonlóképpen definiálták.

De ha meggyőznek arról, hogy az IRGC azért lőtt a saját népére, mert népellenes, és nem azért, mert 2-3000 külföldi ügynök (főként a Moszad) erőszakos puccsot kísérelt meg Teheránban, akkor minden hazugságot el fogsz hinni. Hogy még ironikusabb legyen, ugyanekkor az Egyesült Államokban az amerikai nemzeti gárda katonái a városok utcáin verik a leggyengébbeket, a különbözőeket, a szegényeket... Miért? Hogy Washington és más városok szebbnek és rendezettebbnek tűnjenek. Biztonság és rend, mondanák.

Miért fontos ez? Mert néhány héttel ezelőtt még – még hasonló gondolkodású körökben is – az iráni városok utcáin elszenvedett véres áldozatokról vitatkoztunk. Az elvi álláspontom akkor is, és most is ugyanaz: a tüntetők elleni fellépésnek az Iránnal kapcsolatos aggodalmaink közé való beillesztése kontraproduktív mindenki számára, aki a békét szorgalmazza. Irán elleni támadás régóta szerepel a Pentagon napirendjén. Így vagy úgy, de tönkreteszi mind az embereket, mind a társadalom szövetét.

Sokunknak, megfigyelőként és olyan emberekként, akik megtapasztalták a nyugati „gyógymódokat” és „civilizációs küldetéseket”, szolidaritást kell vállalnunk Iránnal, és el kell ítélnünk az igazi bűnöst (még akkor is, ha az úgynevezett teheráni rezsimről van szó). Először is a legfontosabbak.

Az, hogy Trump iráni beavatkozása vajon el akarja-e terelni az amerikai nép figyelmét a belföldi erőszakról és a romboló politikáról, csupán költői kérdés – és én értelmetlennek nevezném. Az amerikai állampolgárokat generációk óta „elterelték”, már Vietnam előtt is. Műveletlenek, tompák, harcképtelenek a propagandának és egy olyan oktatási rendszernek köszönhetően, amely arra szolgál, hogy a Katonai-Ipari-Média-Akadémia-Cenzúra Komplexum túszává tegye őket. Nem várhatunk többet az amerikai közvéleménytől, azon kívül, hogy talán elkezdik felismerni, hogy most már tényleg értük jön a dolog – bárkiért, aki otthon ellenzi a hivatalos őrületet. De mindenki mástól elvi álláspontot kell követelnünk egy olyan ország elleni agresszióval szemben, amely nem jelent veszélyt sem az Egyesült Államokra, sem a világra –, mert értünk is jönni fog. Csak most, egy harmadik világháború formájában.

A Savage Minds olvasóközpontú. Ha új bejegyzéseket szeretne kapni és támogatni szeretné magazinunkat, fontolja meg, hogy fizetős előfizetővé válik.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-186193985 2026. január 29.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó